Különleges fegyver - Taekook (Befejezett)

35.rész

Jungkook szemszögéből:

Lihegve fekszek az ágyban, bőrömön még mindig Taehyung tüzelő érintését érzem, melyet a vagy és a szerelem keveredése ajándékoz nekem. Ugyan kicsit szomorú vagyok, hogy fájt neki, de egyszerűen nem tudtam mit tenni. Néha az ösztön eluralkodik rajtam.. rajtunk.

Sokszor úgy érzem, hogy túl rossz vagyok hozzá, hogy nem tudom megadni azt a kellő érzést, amit érdemelne. Rossz alfa lennék? Lehet, hogy igen.
-Jól vagy szívem? - Simogatom továbbra is fenekét. Látom, hogy könnyesek a szemei.

-Igen. Csak fáradt vagyok. -bújik jobban mellkasomba.

-Sajnálom, ha fájdalmat okoztam. - Simogatom a hátát. Nem állt szándékomban, de egyszerűen nem tudtam megállítani, annyira felizgat minden egyes alkalommal, hogy az már bűn.

-Szívem. -fogja kezei közé arcomat. -Te csak segíteni akartál. -puszil orromra.

-Nem tudom, most olyan rossz érzésem van. -Simogatom továbbra is. Annyira szeretem őt, hogy nekem is fáj, ha neki is.

-Ne legyen. Figyelj szeretlek és ezen nem változtat semmi. Ne gondold, hogy rossz alfa lennél, mert csodálatos alfa vagy. A legjobb. -néz mélyen íriszeimbe.

Csak azok tudják, mit gondol a másik, ha szoros érzelmi kapocs van közöttük. Istenem, hogy én mennyire szeretem ezt az omegát!
-Te vagy a mindenem, kicsim. - Húzom magamhoz közel.

-Te is nekem. -ölel át lábaival is.

-Pihenj kedvesem. Addig én csinálok valami harapnivalót. - Suttogom és nyomok egy puszit a homlokára.

-Jó. -motyogja félálomban.

A konyhába indultam, viszont ahogy a helyiségbe értem, csak álltam ott mint egy rakás szerencsétlenség. Ötletem se volt, no meg tudásom se, ezért inkább a rendeléshez folyamodtam.

Két pizzát rendeltem, majd, fel órával később egy tányéron, Taehyunghoz indultam vissza.
-Itt az étel, szívem. - Rakom le mellé az ágyba

-Mm. Fáradt vagyok. -motyogja, de azért a takaróba bújt Tae kinyúl és behúzza magához a pizzát.

Én is leülök mellé, és enni kezdek. - Finomat sütöttem? - Nevetek ironikusan.

-Hallottam a pizza futárt. -neveti el magát, majd az üres tányért adja ki a takaró alól.

Elveszem a tányért, majd újra elgondolkodok. Nem akarom ilyen állapotban látni.. Érzem, ahogy szenved. És ez mind miattam van...

Lehet többet nem kéne szexelnem vele. Kibírom én. Talán!

-Szívem, felhívjam apukádat és megkérjem, hogy még egy napot maradhassanak a gyerekek, hogy ki tudd magad pihenni? - Kérdezem.

-Nem kell. Holnap megyünk értük addig meg kipihenem magam. -bújik hozzám fejét kidugva a takaróból.

-Rendben, ahogy óhajtod. - Húzódok egy kicsit arrébb. Nem akarok fájdalmat okozni...

-Most miért vagy ilyen távolság tartó? -néz rám könnyes szemekkel.

-Nem akarok még több fájdalmat okozni...-Motyogom.

-Mégis miről beszélsz? Kook sokszor annyira hülye vagy. -fekszik rám szorosan ölelve, nehogy eltudjak szabadulni.

-Túlságosan szeretlek, ami sokszor megbolondít. - Magyarázom. - Ígérem máskor próbálok gyengédebb lenni. - Simítok fenekére. - Most mit szeretnél csinálni? - Kérdezem.

-Hát te tényleg hülye vagy Kook. Imádom ahogy hozzám érsz, legszívesebben mindig hozzád bújnék és a karjaid közt lennék. Ha meg baj van azt úgy is mondom. Ilyen elő fordul. Ha annyira megbántottál volna azt mondtam volna, hogy letépem a farkad, ha még egyszer megteszed, de nem mondtam. Nagyon fiatalok voltunk mikor teherbe ejtettél. Ezért is van, hogy nagyon féltem a fiúkat. Hamarabb szerettem meg őket mind, hogy beléd bolondultam volna. De ahhoz is csak pár nap kellett. Imádom ha féltékeny vagy vagy egy picikét durvább, mert így tudom, hogy szeretsz és másoknak is tudtára akarod adni, hogy én a tied vagyok.

Kész végem. Most már nem bírom. Könnyeimet szabadjára engedem.
-Annyira szeretlek. - Sírok szégyen szemre. Azt mondják a férfiak nem sírnak. De igen is, ha igaz érzelmeket táplálnak. - Annyira boldog vagyok!

-Ne sírj. -kezdi könnyeimet törölgetni. -Én is szeretlek! -csókol meg.

-Elmegyünk randira? - Nézek rá, még közelebb bújva.

-El, viszont ne ma kérlek. Fáradt vagyok a lábamra se bírnák állni most. -bújtatja arcát a nyakamba.

-Rendben kincsem. Akkor lazuljunk. - Suttogom a fülébe, majd összebújunk, szerelmesen.

Nem sokkal később pedig Tae egyenletes szuszogását hallottam.

Egy puszit nyomtam homlokára, majd betakarva, elindultam Jinhez, hogy megigyunk valami italt, és beszélgessünk. Még mindig aggódom. Tanácsot kell kérnem.
-Hyung, hogy lehetne gyengéddé tenni a szexet? - Kérdezem kellemetlenül.

-Ez honnan jött? -néz rám meglepődve.

-Nem rég fájdalmat okoztam Taehyungnak. Jelenleg felkelni se bír. - Húzom el a számat. Nagyon aggódom és tanácstalan vagyok.

-Túl erősen és mélyen mozgattam magamat benne, és hát pont úgy kapott el a csomó, így ezáltal Taehyung prosztatájára feszült. - Mondom, már én is grimaszba fordulva.
-Tudod ilyen már velünk is történt Nammal. Kicsit fájdalmas igen, de nem olyan vészes, hogy ne tudna felállni az ember. Ott valami más van a dolgokban.

-De micsoda? - Érzem, ahogy a szívem zakatol az idegtől. Mi a fene lehet?

-Én nem tudhatom. Ezt nektek kéne, majd megbeszélnetek.

-Félek, Hyung... - Suttogom erőtlenül. Tudom, hogy az én hibám az egész..

-Nem kell félned. Együtt mindent megoldotok. Kérsz valamit?

-Nem, köszönöm. - Mosolygok rá. -Néha úgy érzem, én vagyok a legrosszabb alfa a világon. Kb csak a szexre vagyok jó. - Folytatom, őszintén beszélve.

-Dehogy vagy. Ha Tae itt van mindig arról beszél mennyire szerencsésnek érzi magát veled. Sokszor már azon agyal, hogy mit találjon ki, hogy hisztizzen, mert minden annyira jó. -neveti el magát a végén.

-Komolyan? - Lepődök meg, majd titkon el is mosolyodok. Basszus ez az omega megszédít engem, de piszkosul. Most rögtön oda kell mennem, és megcsókolnom, és el mondanom neki, hogy mennyire szeretem én is őt.
-Hyung, holnap visszajövök, és köszönöm. - Mosolygok rá.

-Szívesen, bár nem értem mit kell megköszönni.

Elkuncogom magamat, és egyből a mi házunkba veszem az irányt.

Viszont, ami akkor ott fogad, a szívemet is ripityára töri.

Sziasztok! Meghoztuk a folytatást.