Különleges fegyver - Taekook (Befejezett)

37.rész

Jungkook szemszögéből:

Itt állok az orvosi rendelő előtt, Taehyung kezét fogva. A gyerekek még mindig Tae apukájánal vannak. Végül egy hétig ott lesznek, így rengeteg időnk van egymásra. Őszintén szólva kicsit félek ettől a vizsgálattól, mert mi van, ha azt mondja a doki, hogy túl sokat szexelek, vagy valami és az a baj? Na mindegy, próbálok nem ezzel törődni.
-Szerinted, az nagyon ciki lenne, ha megkérném a dokit, hogy bejöhess velem, hogy kiverhessem rád? - Kérdezem Taet.

-Édesem minden rendben lesz. Nem mehetnék se sehogyan sem. Helyette ezt kapod. -nyom a kezembe valami ruha anyagod. -Tegnap azt mondtad ez a kedvenced, mert csipkés. -suttogta.

-Esküszöm felizgulok már most. - Nevetek kínosan, majd elvéve tőle a ruhadarabot, elmosolyodom. Mindig gondol rám, és ez olyan boldoggá tesz. Ő az igaz omegám - De ezért megbeszélem az orvossal, hogy bejöhess velem. - Mondom. Azért mégis jobban felizgulok, ha láthatom rajta azt az aprócska, csipkés ruhadarabot.

-Na nem. Én itt szépen megvárlak otthon pedig kapsz egy kis kényeztetést. Mit szólsz?
-Ne már szívem, csak tedd ezt meg nekem, kérlek. - Nézek rá boci szemekkel.
-Otthon. Addig meg kibírod. -csókol meg ekkor pedig az orvos jön ki.
-Jeon Jungkook!

-Jelen. - Mondom, majd követem az orvost, és Taehyungot is húznám magammal, de egyszerűen nem mozdul.

-Szívem. Kérlek. Itt leszek és nem megyek el.

-Elnézést, de egyedül kell mennie. -szól az orvos is.

Francba, pedig már reménykedtem, hogy jöhet velem, de ezek szerint, tényleg mese országba élek.
Intek egyet Taehyungnak, majd követem a dokit, aki egy kis üvegcsét ad a kezembe, es betessékel egy szobába.
-Csak nyugodtan csinálja. Aztán mehet is. - Mondja, majd bezárja az ajtót.

Arra gondolok, ahogy Taehyung fenekét nyaldosom, közben ő úgy nyög alattam, hogy az már felér egy mennyországgal.
Egyből merevedésem is lesz. Elő kapom a farkamat és verni kezdem. - Taehyungh. - Suttogom magam elé. Huh basszus, csak egyre és egyre nagyobb leszek. Mhm. Biztos vagyok benne, hogy már most érzi a fahéjos illatomat. - Édesemh. - Nyögök egy újabbat, míg kezem munkája odáig repít, hogy a szívem is hevesen verdes a kéj és a szerelem keverte barlangjába. Akarom őt. Mindenhol érezni, csókolni. Örökkön örökké boldoggá tenni.

Bele szippantok a nekem adott bugyiba, és pillanatok alatt el is élvezek, bele engedve az üvegbe. Huh ez gyors volt. Úristen. S olyan jól esett. Annyira szeretem őt. Te jó isten!

Kezét mostam, majd odaadtam a dokinak a mintámat, amit szóvá is tett. Vagyis a gyorsaságomat. Csak kacsintottam egyet, majd elhagytam a kórházat.

-Na mehetünk. - Fogom meg Tae kezét.

-Várj egy kicsit. -mondja gyengén és látszik, hogy nehezebben emeli a lábait.
-Mi a baj? - Kérdezem aggódva, majd fel is veszem a karjaimba.
-J..jól vagyok csak kicsit legyengültem. -vesz kicsit nagyobb levegőket.

-A baba miatt? - Kérdezem, majd nem is várva viszem be a kórházba. - Kérem segítsenek! - Kiáltom. Egyből meg is jelenik egy nővér és egy orvos, majd beviszik Taehyungot egy vizsgálóba.
-Doktor úr, minden rendben? - Kérdezem aggódva.

-Kérem nyugodjon meg. A párja jól van csak valami folytán a gyermekük mintha a párja erejéből táplálkozna és emiatt legyengül. Megfigyelés alatg szeretnénk tudni, hogy megnézzük van e erre valami orvosság ami segíthet.-mondja kedvesen. -Tudja ilyennel még sosem találkoztunk

-Mi sem tudjuk pontosan, hogy mi lehet ez az egész. Csak azt, hogy különleges baba. Az egyik fiúnk is az. Viszont az utóbbi időbe, nem mutatta jelet annak, hogy bármilyen erő is lakozik benne. - Magyarázom. - Igazából azért vannak különleges gyermekeink, mert ha a Jeon és Kim falka örökösei egyesülnek, akkor megszületik a különleges fegyver. Tudja a legenda. - Mondom.