Különleges fegyver - Taekook (Befejezett)

39.rész

Taehyung szemszögéből:

-Mit szólnátok ha ide költöznénk Daeguba vagy Szöulba ahol apátokkal megismertük egymást? Megvan. Szívem megvan még az a házad ahova vittél mikor teherbe ejtettél?
-Az nem a koleszba volt? - Kérdi értetlenül, míg kislányával van elfoglalva.

-De, de én arra gondolok, hogy ahová mentünk utána. Mielőtt a szigetre költöztünk volna.
-Oh már emlékszem, igen asszem még meg van. Yoongiék laknak ott. - Magyarázza. - Mindjárt beszélek velük, aztán holnap mehetünk is oda.
-De ha már Yoongiék laknak ott akkor ne küldjük el őket. Igaz tündérkém? -kérdezem aki csak szorosan bújik apja nyakába.
-Mármint úgy értem, hogy az ő tulajdonukba van. De nem laknak ott. -Simogatja tovább a kislányát.
-Szívem, kérlek főzöl nekem egy teát? - Néz rám.

-Persze. Ti kértek valamit? -nézek a fiúkra és Hoseokra is hálásan tekintek.
-Nem, inkább mennénk aludni. - Mondja fáradtan Soobin, a többiek pedig egyet értenek. Hoseok pedig el is megy, mert már várja a párja.

-Rendben. Még jó, hogy Soobinnak nagy ágya van. Csinálok teát. -csókolok ajkaira és meg főzöm a teát. Amint kész vagyok vele benézek a fiúkhoz akik mélyen alszanak. Beviszem Kooknak a teát és át is veszem Hyerint.
-Parancsolj drágám. Hyerinnek pedig ideje ennie. -veszem le a pólómat.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet előttem csinálni. - Vörösödik el egy kicsit, majd inkább a teára összpontosít.

-Istenem a férjem vagy nem fogok szégyenlősködni előtted. -kezdem etetni Hyerint. Na igen a szoptatástól a melleim megint be vannak kicsit dagadva.
-Nem pont arra értettem, szívem. - Szürcsöli a teát tovább. - Tudod, hogy csak rád reagál a testem, ha olyan dologról van szó. - Magyarázza.
-Akkor elfordulok. -mondom mosolyogva és hátat is fordítok neki. Hyerin ahogy befejezte a vacsizást felvettem a pólóm és el is altattam, majd a kiságyába fektettem ami itt van a szobában.
-Most jó? -csókolom meg. Hogy bírtam ki én ezek az ajkak nélkül?
-Hiányoztál. - Hív egy újabb csókba. - Gyere ide kicsim. - Húz magához. - Nem lenne jobb, ha valami olyan helyre mennénk, ahol az a nő, nem talál meg? - Kérdezi.
-Óvatosan nem akarom, hogy fájjon. Pont ezért kéne a régi házad. Arról csak mi tudunk és Yoongiék. Na meg. -megyek oda a szekrényhez amiből kedvenc fegyverem veszem elő amit második évfordulónkra kaptam. -Egyszer lássan meg a pofáját a házunk közelében. -mutatom a plafonja a pisztoly csövét.

-Ezért is imádlak, én tüzes omegám. - Húz magához újra. - Rendben, akkor költözünk oda vissza. - Nyom egy puszit a számra, majd hozzám bújik. - Most mit csináljuk? - Kérdezi szorosan ölelve, aki félő, hogy én elengedem őt.

-Aludjunk. Ha pedig sikeres a költözés kapsz egy kis bocsánatkérő ajándékot. -csókolom meg. -De ne szoríts ennyire, félek, hogy fájni fog neked. Na meg nem kell félned nem megyek sehova.
-Már nem fáj semmi, mert itt vagy mellettem. Te adod az erőt, a szerelmeddel. - Fekszik el az ágyon, majd fejemet mellkasára fekteti. - Hallgasd a szívdobogásomat, mely mind érted szól. - Simogatja a hajamat.
-Ahogy az enyém is érted. -fogom meg a kezét és a szívemhez teszem. -Hihetetlen kis életünk van. A fegyverből gyerekek lettek a gyerekek meg a hűség és kitartás szimbóluma a mi családunkban.

-látod mire képes a szerelem és a vágy.-Mosolyodik el. - Amúgy mióta nem csináltad? - Kérdezi, fenekemre simítva.

-Utoljára veled csináltam. Hiszen itt kellett munkát találnom. Soobin különleges oviba jár na meg Hyerin bölcsibe, mert nem tehetem meg azt, hogy itthon maradjak vele. Így is szerencsés vagyok, hogy fenn tudom tartani ezt a lakást és kajára tudok költeni. -hajtom le a fejem. -Szóval sosem volt rá időm és nélküled sosem akarom. Te mikor csináltad utoljára? -nézek rá kíváncsian.
-Az a nő próbált felizgatni, de nem sikerült neki egyszer sem, így csak fizikálisan bántott. Tehát úgy úgy nem csináltam azóta, mióta utoljára megtettük. Tehát fél éve. - Ölel jobban magához.
-Jobban mondva egy éve. Hyerin már fél éves. Egy bő fél éve volt pedig, hogy ide költöztünk. Hallgatnom kellett volna Soobinra. De legalább most itt vagyunk. Felejtsük el a múltat jó? -fordítom magam felé az arcát.-Felejtsük. - Kulcsolja össze kisujjainkat. - Szeretlek.

Jungkook szemszögéből:

Az amit átéltem, ez idő alatt, maga volt a borzadály. Mikor hárman voltunk otthon, 4 alfa tört be a lakásunkba, és leütöttek engem, Tae-t pedig egy kórházba szállították, mert rosszul lett. Mikor felébredtem, egy ágyhoz voltam kikötve, és az az omega nő, volt ott velem szemben, le akart velem feküdni. De nem hagytam, így folyton megalázott, és megkínzott, aztán végül meg is akart ölni, de nem sikerült neki, hála Taehyungnak. 

Most egymás karjaiban fekszünk boldogan. a gyerekek már alszanak, így mi csak átadjuk magunkat a szerelem érzésének. 

-Szeretkezzünk. -Nézek rá. Muszáj elfelednem, amit az a nő tett velem. És ebben csak Taehyung és az intimterápia segíthet.

-Édesem még nem vagy jól és a sebeidnek is be kéne gyógyulnia. Neked most csak pihenned kéne.

-Nem érdekel. El akarom felejteni azt az egészet, ami ott történt. Nekem most csak rád van szükségem. -Bújok hozzá még jobban.

-El fogom feletetni veled ígérem, de neked most pihenésre van szükséged. -emeli meg az arcom, hogy egy rövid csókot nyomjon orromra majd ajkaimra.

-Akkor legalább csókolózzunk. Az ajkad gyógyír a fájdalomra.-Húzom magamra óvatosan, és száját kezdem puszilgatni.

-Szeretlek! -suttogja és lassan kezdi mozgatni ajkait enyémeken.

-Én is szeretlek. -Folytatom ajkaink játékát. Istenem de finom és édes. Plusz ahogy a bizsergő eufória végig fut a testemen, maga a szenvedélyes mámor.

Jobban ölelem magamhoz. finoman mardosva száját, mikor is kislányunk felsír.

-Gyere édesem. -megy oda Tae a kiságyhoz és kivéve kezdi ringatni. -Jól van, nincs semmi baj. -kezdi arcát puszilgatni és vissza fekszik mellém mellkasomra fektetve Hyerint. -Itt van apa is látod? -simogatja a haját.

-Istenem, de édes ez a kislány. Olyan gyönyörű mint te. Apa két gyönyörű omegája, szeme fénye. -Simizem meg, kislányom hátát, és Taehyung arcára nyomok egy puszit. -Annyira boldog vagyok.

-Én is és, ahogy látom Hyerin is. Viszont azt tudnod kell, hogy a teljes neve Kim Hyerin.

Kicsit elszomorodom, hogy nem Jeon, de nem haragszom érte. A lényeg, hogy boldogok vagyunk.

-Gyönyörű kislány, gyönyörű névvel. -Mosolygok, és ekkor a három kis alfa fut oda hozzánk, egyesével. -Végre együtt a család! -Mondja Soobin boldogan.

-Igen kicsim. Együtt a család. -puszil mind a három fiúnk arcára. -Nem tudtam megoldani, hogy Jeon legyen. Nem tudtál ott lenni mikor született így Kim lett. Az orvosok azt mondták, ha az apa nem tud valamilyen formában ott lenni a szülésnél nem kaphatja meg a Jeon nevet.

-Mindegy, nem baj. A lényeg, hogy egészséges. -Mosolygok boldogan. Most már semmi sem állhat az utunkba, mert együtt vagyunk, és a család, az család. A legerősebb kincs.