Különleges fegyver - Taekook (Befejezett)

38.rész

Jungkook szemszögéből:

Egyszerűen olyan boldog voltam, hogy Taehyung végre kijöhetett a kórházból. Nélküle az élet oly unalmas, silány napokat takar, amit senkinek se kívánok. De vele, a szívem is megnyugszik és boldog minden egyes pillanat.

Most éppen szünidő van, tehát dolgozni se kell bejárnom, sem a gyerekeknek menni a különleges intézménybe. Igen, idő közben beírattuk őket oda, ahol rengeteg dolgot megtanultak, hogy hogyan használják az erőjüket normálisan.

Most éppen egy szombati nap van, és az állatkertbe készülünk. Aztán Jin-t meglátogatjuk a kórházba. Tegnap szült, egészséges omega gyermeket. Nagyon boldogok vagyunk miatta is. Szóval ma mozgalmas napunk lesz.

-Melyik állatot szeretnétek, leginkább látni? - Kérdezem a gyerekeket, míg a szendvicseket csomagolom.
-Tigrist! -mondja Soobin.
-Medvét! -kiáltja Beomgyu.
-Legyenek a nyuszik! -fog nadrágomra Woojin.

-Nem vagy te elég nyuszi? - Piszkálgatom meg kis pisze orrát. Mindhárman nagyon hasonlítanak rám. Olyan kis édesek.
-Nyusziból sosem elég. -jön be Tae is. -Nekem négy nyusziról kell gondoskodnom, de imádom. -puszil a gyerekek arcára, majd az enyémre is.

-Te meg egy édes kistigris vagy. - Nyomok egy csókot a szájára, majd befejezem a pakolást. - Indulhatunk?
-Igeen! -kiáltanak fel a gyerekek egyszerre.
-Akkor beszállás. -ülteti be őket a kocsiba Tae.

Az út elég csendesen telik, a gyerekek éppen megreggeliznek, én a szokásos banános tejemet szürcsölgetem, Taehyung pedig egy kis kávét.
-Apucii csokit akarunk. - Mondják a gyerekek Taenak.

-Tessék! -ad nekik egy-egy kis csoki szeletett. -Délutánra így akkor marad a nyalóka. Te is kérsz csokit? -fordul felém.

-Igen, egy kockát. - Nyitom ki a számat. - Bár azért mást is elfogadnék. - Kacsintok rá.
-Apuci, szerintem apa, epres buktára gondolt. - Mondja Boumgyeo.
-Most elégedj meg a csokival. -teszi a számba. -Akkor majd veszünk neki egy pékségben és este meg is eheti. -cirógatja tarkómat.
-De apuci, apa mindig mondja, hogy szívesen enne egy kis epres pudingot. - Mondja a másik fiam. Ezt direkt csinálják.
-Woojin! - Nézek rá mérgesen.

-Na majd adok én neki olyan buktát és epres pudingot. Mit szokott még mondani apátok? -néz rájuk és látom, hogy most legszívesebben megcsípne ha nem vezetnék.

-Egyszer mikor apa fürdött, akkor olyanokat mondott, hogy úgy megnyomkodnám most azt az epres feneket, és közben fájdalmasan nyögött. - Mondják a gyerekek. Elvörösödöm. Lehet halkabbnak kellett volna lennem.

-Gyerekek legközelebb ha apa fürdik akkor hallgassatok hangosan tévét és amiket akkor hallotatok felejtsétek el jó?
-Miért játszott valamit? - Kérdezik.

-Úgyis mondhatni. Ez ilyen felnőtt dolog. Ha nagyok lesztek megértitek. Veled pedig este számolok. -néz rám, de tekintetében semmi harag nincs.
-Gyerekek, miért kellett ilyet mondani apucinak? - Nézek rájuk szomorúan.

-Csak válaszoltak. Nyugi nem haragszom. -csókol meg mikor piros lámpát kapunk.
-Igazából ez akkor történt, mikor kórházban voltál, egy kicsit kívánós voltam. - Vallom be az igazat.

-Sejtettem. De legalább tudom, hogy csak én kellek neked. -mondja mosolyogva.
-Soha senki nem kellene, csak te kedvesem. No meg csak gondolj a legendára. - Kacsintok rá, majd leparkolok az állatkert előtt.

-Elmegyek jegyet venni. Ki jön velem? - Kérdezem.
-Én! -kiáltanak fel egyszerre.
-Akkor menjünk mind. -száll ki Tae és kicsatolja a gyerekeket. -Azért lehettél volna csendesebb a fürdőben. -suttogja ajkaimra amikre egy rövid csókot is nyom.