Különleges fegyver - Taekook (Befejezett)

31.rész

Taehyung szemszögéből:

 Mikor megláttam a csajt azt hittem menten meghalok. A régi gimimbe járt ahonnan kicsapták. Már akkor is utáltam azt a ribit. Majdnem az egész sulival lefeküdt tanárokat is bele értve. Nagyon nem voltunk jóban, mert míg ő kurvult én addig kiálltam magamért. Meg a legtöbben igazából engem akartak és néhány pletyka azt mondta, hogy sokszor hívták az én nevemen dugás közben. De ő meg ezek szerint nem ismert meg. Viszont Kookról nagyon gyorsan leszállhat. Sajnos van egy olyan érzésem is, hogy ez nem hamar lesz, de talán ha megtudja, hogy gyerekeink is vannak talán be fejezné. Tartok kicsit még tőle ugyanis terhes vagyok és ha ezt megtudja biztos mindent megtenne, hogy elvetéljek. Ebből a gondolatból viszont a kicsik ráztak ki mikor elém érve szóltak, és a kis Woojin az ölembe ülve kezdi a szemét dörzsölni. 

-Mondjátok. -mosolyodok el és álmos kisfiamat magamhoz is húzom jelezve, hogy nyugodtan aludjon, vigyázok rá.

-Ki ez a nő, apuci? - Kérdezi Boumgyo.

Senki, nem fontos csak apátokat akarná megszerezni. -mosolyodok el aranyosságukon. Nem akarom, hogy aggódjanak.

-Mi az, hogy senki fontos, te kis ribi?! - Mondja hangosan.

-Hogy beszélsz te gyerekek előtt. Nem sül le a pofád? -szólok vissza neki figyelve mit mondok a kicsik miatt.

-Kérlek menj már innen. - Lép közbe Jungkook is, de a nő továbbra se mozdul.-Te vagy az a kurva Kim Taehyung, aki az összes jó férfit meghódította előlem. - Kiabálja.

-Mert én nem adtam oda magam nekik, hanem kiálltam magamért. -morgom, de figyelek, hogy ne legyek hangos. -Menjünk haza Woojin már szinte alszik. -állok fel vele a padról kezeimben tartva és szerelmemhez is fordulok a két másik alfánkkal.

-Szerintem is menjünk. - Mondja kicsit ingerülten.-Te ribanc, nem menekülsz. Elfogom lopni előled ezt az alfát, az garantálom. - Üvölti, majd elhúzza a csíkot.

-Azt hittem többet már nem látom. -sóhajtok gondterhelten ugyanis már tényleg kezdek aggódni. Kook felkapja a másik két fiúnkat és úgy indulunk haza. Otthon lefektetem Woojint, majd Beomgyu és Soobin a nappaliban kezdenek játszani, hogy ne zavarják tesójukat. Én meg neki is álltam az ebédnek. Ezt addig csináltam míg meg nem érzek két erős kart a derekamnál, majd szerelmem fejét a vállamon.

-Ne aggódj kedvesem. Senki nem vehet el engem tőled. Én csak a tiéd vagyok, ahogy te is az enyém. -Suttogja a fülembe.

-Csak félek. Még mielőtt hozzátok kerültem volna egy gimibe jártam vele. Már akkor utált, mert a legtöbben engem akartak és nem őt aki szinte majdnem az egész sulival lefeküdt a tanárokat is bele értve. Félek, hogy ha megtudja, hogy terhes vagyok mindent megtesz, hogy elvetéljek. -bújok jobban karjaiba melyek biztonságot nyújtanak, de azért a kajára is figyelek, de inkább lekapcsolom hisz úgyis kész van.

-Nem hagyom, hogy a büdös ribanc, bármit is tegyen veled, és a babánkkal! - Mondja mérgesen

-Nyugi szívem, tudom jól, de a kicsik előtt ne beszélj így. -fordulok meg a karjaiban és egy puszit nyomok az ajkaira. -Nagyon szeretlek, imádom, hogy ennyire védesz minket. Még mindig hihetetlen, hogy mennyire utáltalak az elején. -nevetem el magam egy picit.

-Őszintén szólva már szó szerint féltem tőled, hogy mikor versz meg. Pedig igazából én már az elejétől fogva imádtalak kicsim. - Nyom egy puszit a nyakamra.

-Mhm, pedig nagyon nem tűnt úgy, hogy féltél volna. Sokkal inkább irányítottál és nagyon is kedvedre volt az első lázam. -karolom át a nyakát.