Különleges fegyver - Taekook (Befejezett)

24.rész

Jungkook szemszögéből:

Utunk egészen az orvosi rendelőhöz vezetett. Belépvén a világos rendelőbe, orromat egyből megcsapta a jellegzetes fertőtlenítő szak, amihez úgy a már hozzá voltam szokva, mégis ugyan úgy irritált minden egyes alkalommal.

Taehyung a kezemet szorította. Látszott rajta, hogy nagy ideges. Bár nem csodáltam. Gondoltam, hogy nem akar több gyermeket, de hiába akarja tagadni, érzem, hogy újabb csöppséget hord a szíve alatt. Bár ami érdekes volt, hogy az illatok sokasága keveredett, de nem éreztem azt, hogy egynél több magzat lenne a pocakjában. Hmm vajon mi ez a furcsaság? Remélem nem valami halálos, vagy olyan dolog ami kárt jelentene.

-Ni csak, mi járatban itt? - Kérdezi az orvos, és én csak sejtelmesen elmosolyodom.
-Jungkook. Nem meg mondtam, hogy néha azért használj óvszert? - Nevetett.

-Még én is hiába beszélek neki. - Szólalt fel a mellettem álló szépség, majd helyet foglalt az asztalon, és az orvos egyből vizsgálni is kezdte, majd rémülten kapta ránk a fejét.
-Mi a baj? - Néztem rá kérdően.
-Valami nem stimmel. Ahogy ránagyítok Tae méhére, csak egy kék pontot látok ami világít. Vagy is nem értem, hogy mi ez. De egy biztos, hogy ha ez gyermek, akkor kifejezetten furcsa! - Magyarázta.

Taehyungra néztem aki gondolkozott. Majd egy idő után maffiáról kezdett el beszélni, hogy miket hallott ott.

-Régen apáim beszéltek egy lényről. Megbújik az omegák méhében és mikor megszületik mindenkit elpusztít aki bántani meri a családját. -néz maga elé sokkosan.

Csak elképedve bámultam a falat, az orvos csak sóhajtott egyet.
-Ahj csak a baj történik veletek. Nem lenne egyszerűbb, ha elvetetnénk? - Nézett ránk.

Elgondolkoztam. Ha elvetetjük talán biztonságba lehetnénk, és nem kéne az örökké valóságba élnünk, ahol minden perc azért szól hogy megvédjünk mindenkit, és harcoljunk. Én ezt nem szeretném. Meg ha a mi közös gyermekünk, akkor is, meg kell tennünk. Nem lehet ez a végzetünk..

Taehyungra néztem újból, majd vártam a válaszát. Akartam tudni, hogy mit érez. De van egy olyan gondolatom, hogy az anyai ösztön erősebb.

Taehyung szemszögéből:

Nem tudom mit mondjak. Félek ettől az egésztől mégis az van bennem, hogy egy életet hordozok újra. De ez nem egy igazi élet, ez teljesen más, mint a három fiúnk, hisz, ha történik valami ez a gyerek gyilkolni fog. Miért nem lehetne legalább egy kis időre elmenekülni minden bajtól? Bármit teszünk mindig történik velünk valami rossz. Megőrjít ez az egész. Nem válaszoltam csak felpattantam és siettem vissza a házunkba. A régi kis táskámból elővettem egy szál cigit. Nagyon régóta van benne a táskában. Akkor még nem is tudtam, hogy gyerekeink lesznek és Kookot is nagyon utáltam akkor. Kimentem vele a teraszra és rágyújtottam. Tényleg nem tudom mit tegyek. Míg egyik kezemben a cigit tartottam aminek füstjét a tüdőmbe juttattam addig a másik kezem a hasamra tettem, majd léptek hangja ütötte meg a fülem. Érzem Kook kellemes narancsos illatát, mely mindig megnyugtat.

-Kedvesem. Tae. Egyetlenem. - Suttogja, miközben derekamat körbe öleli.
-Mi tévők legyünk? - Még közelebb vonja a testét az enyémhez, majd romantikus csókot lehel a nyakamra.

-Nem tudom. Fogalmam sincs, egyszerűen félek. Ez az egész megőrjít. Nincs egy nyugodt napunk se, mert valami mindig történik. -kezdek el könnyezni. Annyira elegem van már tényleg.

-Nyugodj meg, drágám. Tudom nehéz ez a helyzet most, de nem lenne jobb ha elvetetnénk? - Nézett rám. Éreztem ahogy a düh úrrá lesz rajtam.
-Szerinted nem vagyok ezzel tisztában? De akkor is egy rohadt élet. Miért nem tudtál volna egy rohadt gumit húzni? -mondom halkan. Nem akarom a kicsiket felkelteni.

-Mert ha szeretsz valakit, minek gumi? - Kérdezte, majd elengedett magától.
-De persze neked csak azt fontos, hogy neked legyen jó. - Mondta majd elviharzott, ott hagyva a gondolataimmal.

-Mintha te hordoztál volna kilenc rohadt hónapig három alfát és szülted volna meg. Hidd el nem olyan egyszerű mint azt te képzelnéd. -kiabálok utána. Elegem van, de tényleg. Kook gondolom most átment Jinékhez vagy Yoongiékhoz. Nekem viszont most egyedüllétre van szükségem. Egyedül akarok lenni. Legalább egy kicsit. Apuval vajon mi lehet? Beszélnem kéne vele. Ő sosem volt olyan, mint apa. Ő kedves volt és segített, sokszor ő nyugtatta le apát is. Bemegyek a gyerekekhez és felöltöztetem őket a kinti időnek megfelelően, majd össze is szedem pár cuccukat. Én is elkezdem össze szedni pár cuccom és már zárom be a kis táskámat mikor Kook újra belép. Ha újra veszekedni akar rajta, kezdje csak el.

-Elmegyek, és egy ideig nem jövök vissza. - Mondta és el is viharzott.

-Ne aggódj én is elmegyek. -suttogtam és felkapva a saját és a gyerekek cuccait tettem be a kocsimba és a gyerekeket is beültettem, majd elindultam a komphoz ami vissza vitt és indultam is a régi otthonom felé. Mikor nagy sokára végre megérkeztem a gyerekek is elkezdtek felébredni. Egyszer még meg is kellett állnom megetetni őket. Az ajtóhoz lépve nyitom ki és a nappaliban meg is pillantom aput. -Szia apu! -szólalok meg halkan. Most talán itt lesz egy kis nyugtom és át tudom gondolni a dolgokat.

Sziasztok!
Meghoztuk a következő részt. Legyen mindenkinek szép estéje.😊