Elképzelni sem tudjátok mikor valaki már vagy harmadjára hívogat őrült módjára. Mikor ezt megelégelem inkább felvettem a telefont. -Végre, hogy felveszed azt a kicseszett telefont.-üvölti Nam barátom a telefonba aminek hatására elemelem fülemtől a készüléket. -Köszönöm a finom halláskárosodást így reggelre.-dörmögöm fáradt hangomon. -Reggelre?? Ember, délután fél négy van. Csak úgy megjegyzem. -Bassza meg. Bocs sietek ki a vonathoz. - ülök fel az ágyon kábán. -Figyi hazamegyek, ledobom a cuccom és találkozzunk a szokásos helyünkön. -Rendben ott tala. Na szia. -Szia.- ezzel bontotta is a hívást. Bementem a fürdőbe, gyorsba lezuhanyoztam, felvettem egy random ruhát, felkaptam telefonom és kulcsaim majd azokat zsebre vágva indultam is el a közös helyünkre. Kis idő után megérkeztem a romokban állt házhoz ahol Nam várt, majd amint meglátott nekem dobott egy flakon vizet amit elkapva köszöntem neki. -Bocsi, de bealudtam.-vakartam tarkómat kínosan. -Már megszoktam. Viszont könyörgöm meséld már el mégis mi a jó büdös francot csináltál, hogy kirúgtak?- kérdezte közben mentünk be a romos házba. -Ugyan azt mint legutóbb. Nem hagyott békén egy alfa én meg nem tudtam visszafogni magam.- húztam be nyakamat és elkezdtem bemelegíteni. -Ugye tudod, hogy ezzel le kéne állnod?-fordult felém majd amint levette cuccát ő is elkezdett bemelegíteni. -Igen tudom, de agh. Akkor is ha tetszem egy alfának akkor ne csak a külsőmért, hanem azért aki vagyok.-mondom majd Nammal neki is állunk verekedni. -Erről jut eszembe, mi van azzal a Jin gyerekkel? Elmondtad neki már mit érzel iránta? - kérdeztem mire annyira zavarba jött, hogy egyből földhöz is vágtam, mire nyekkent egyet a földel való találkozásra. -Nem, de még azt sem tudom mit mondjak neki. -feltápászkodott majd cuccaihoz leülve ivott a vizéből. Még egy ideig beszélgettünk majd mindketten haza mentünk. Másnap reggel csak arra keltem, hogy apu az arcomba önt egy pohár vizet ami nekem csak egyet jelentett. Szombat van. -Neked is jó reggelt apu. -dünnyögtem fáradtan. -Neked is fiam. Kérlek mond, hogy felvettek valahova, mert különben apád megöl. -kérdezi aggódva. -Ha beléptem a gmail-embe kiderül. - nyújtóztam egyet majd felállok, előveszem a mai ruhám és indulok zuhanyozni. Miután végeztem a zuhanyzással gyorsan felöltöztem és megmostam a fogaimat. Megnézem az értesítéseket és örömmel olvasom, mikor felvettek a Szöuli Egyetemre. Első dolgom volt Nam-nak elmondani, hogy felvettek. Szüleimnek is elmondtam mire apa azt mondta, hogy: "ügyes vagy, ott majd végre megtanulod a fegyelmet" stb. ..... Vasárnap van, pontosan 13 óra már megérkeztünk Szöulba Nammal most pedig a barátait várjuk a vonatállomáson, mert az a Jin gyerek nagyon meg akar ismerni.
Jungkook szemszögéből:
-Figyelj elkísérsz a vonatállomásra? -Bökdösött oldalba Jin, mire én arcába fújtam a maró füstöt, miközben agytekervényeim intenzíven gondolkoztak. Vajon az az omega az? Vagy csak túl gondolom? Kurva élet komolyan. Miért ilyen bonyolult minden?
Hirtelen újabb nyomást éreztem oldalamba. Ingerülten barátom felé fordultam.
-Ahj Jin hagyjál már békén, nem látod, hogy gondolkozom!? Igen elkísérlek, akkor induljunk! -Mondom majd újabb cigit veszek a számba.
-Ha tovább folytatod ezt a bűzbomba szívását akkor rákos leszel -Szólal fel szigorúan a béta, mire elnevetem magam. Jóízűen kacagva.
-Én Jeon Jungkook rákos? Ne nevettess már! -Vigyorgok majd tovább indulok az elhagyatott utcákon. Azonban hirtelen felkiált Jin.
-Uwu ott vannak! -Kiabálja mint a félőrült mire én gondolatban agyon csapom magam. Miért áldott meg ilyen hülyékkel a Föld? Valaki mentsen meg könyörgöm!
Mikorra odaérünk, Jin egyből szalad és Namjoon nyakába ugrik aki vidáman öleli át. Még hogy nincs köztük semmi. Komolyan mondom. Aztán Taehyunghoz lép és üdvözli.
Szemeimet az omegára vezetem. Mit mondjak nagyon gyönyörű, bár egyedi stílusa van. Haja eléggé kocosan áll, amit gondolom a szél igazított be neki. Szemei kék színben pompáznak, pisze orra aranyosan illik pufoka arcához. S ahogy elmosolyodik, édes téglalap alakká változik arc formája. Ajka vöröses s eléggé dús, ami kívánatossá teszi. Megnyalom a számat. Nem szokásom rámászni az omegákra, s most se fogom ezt megváltoztatni, de valamiért furcsán hat rám. Már maga a külseje.
Észreveszem, hogy rám pillant, mire közelebb lépek hozzá, s felé nyújtom a kezemet. - Szia Jeon Jungkook vagyok! -Üdvözlöm mire ő eltartja egymástól ajkait, o alakot formálva majd döbbenten néz rám. Vajon mi baja lehet? Valami rosszat tettem?
