Különleges fegyver - Taekook (Befejezett)

28.rész (18+)

Taehyung szemszögéből:

A gyerekek sírásától már nagyon fájt a fejünk és sehogy se tudtunk elcsendesíteni őket. Kook meg nagyon lassan akart jönni. A gyerekek csak őt akarták így nagyon örültem mikor végre haza ért. Jinék miatt meglepődtem, de örültem, hogy legalább itt van Kook is. Nagyon meglepett az is, hogy már két éve ismerjük egymást tehát a kicsik is hamarosan pár hónap múlva betöltik a 2 évüket. Az ajándékoknak is őrültem viszont mikor közölte, hogy Jinhae-ba költözünk lefagytam.
-Mégis miért? Kook átgondoltad ezt? Hisz messze van és apu is végre itt van. Na meg ezt nem kellett volna megbeszélnünk?

-Épp, hogy ez egy meglepetés, szívem. - Magyarázza miközben karjaival körbe fonja a derekemat és magához húz.
-Tudod, hogy számomra a ti biztonságotok a legfontosabb. - Suttogja ajkaimra.
-De még nincs vége a meglepetésnek. - Invitál egy rövid, ámbár érzelmes csókba.
-Kövess. - Suttogja.

-Kook ezt akkor is közösen kellett volna. Apuval mi lesz? Na meg előbb menj a fiaidhoz, mert téged akarnak és addig nem hagyják abba a sírást. -teszek keresztbe kezeimet makacsul.

-Psszt. - Mutatóujját számra tapasztja.
-A gyerekek már alszanak, apukád pedig meg velünk együtt költözik. Már mindent elintéztem kedvesem. Ne aggódj. - Körbe fonja testemet az övével, a meleg levegő csak úgy szikrázik közöttünk.
-Nézd csak a csillagokat az égen. - Mutat feléjük. - Csak egy valaki ragyog náluk fényesebben, és az te vagy. - Majd még jobban szorít magához.
-Kívánlak, szerelmem..

-De a falak nem olyan vastagok Kook. Na meg már nem csak apu és a gyerekek vannak itt. Kicsit menj be hozzájuk, hogy nyugodtabbak legyenek aztán gyere át a mi szobánkba jó? -karolom át nyakánál és arcára puszilva megyek be egyenesen a régi szobámba. Mindent jól megnézek amit vett. A fegyver pedig valami eszméletlen. Ezt néztem még régebben a boltban. Mikor még nem kedveltem, és a lázam előtti nap volt ha jól tudom. Viszont azon a rengeteg óvszer miatt kicsit elnevetem magam. Nagyon kanos, de imádom, főleg mikor figyel ilyen kis apróságokra. Leveszem a pólómat és a nadrágomat is és úgy fekszek be az ágyba. Csak, hogy szerelmem még jobban örüljön ma pont a csipkét tangát vettem fel. Nyakig betakarózom így majd csak később láthatja meg örömét. Már félig alszok mikor is végre szerelmem jön be az ajtón. -Azt hittem a gyerekekhez költöztél. -nevetem el magam kezemben pedig a kis tasak kotont tartom.

-Nem tehetek róla, ha a gyerekek, ugyan olyan imádnivalóak mint az én drágám. - Neveti el magát, majd lerántja rólam a paplant.
-Csipkés? - Mosolyodik el, majd megnyalja a száját.
-Imádlak! - Suttogja, majd elkezdi kigombolni az ingjét.
-Szeretnél ma egy kicsikét lovagolni? - Kacsint.

-Meglátjuk. -nézek rá és én is segítek ingének gombjait kigombolni. -Amúgy én is imádlak, hogy végre figyeltél. -mutatom fel az óvszert. -Négy gyerek szerintem bőven elég egyenlőre. Viszont később akarok veled beszélni komolyabb dolgokról is. -simítok végig felsőtestén mikor végre levette felsőjét.

-Azért annyira hülye én sem vagyok. Csak kanos, de az más tészta. No meg nekem van a legédesebb párom. - Suttogja, miközben a szobámban lévő tükör felé fordít engem. Kezével orcámra simít.
-Nézd csak meg, nézd meg milyen kívánnivaló vagy. - Hajol a nyakamra, amit csókokkal borít be.
-Szeretném ha végignéznéd, hogy milyen arcot vágsz, miközben kényeztetlek. Akarom, hogy lásd, hogy mennyire beindítasz mindig. - Vörös szemei virrasztóan fonódnak össze az enyémeimmel.

-Inkább néznélek téged, mint magamat. Nekem a te látványod ér meg minden pénzt. -nyúlok tarkójához ahol bele is túrok hajába kicsit megtépve azt míg másik kezemmel izmos karjába kapaszkodok.

-Csak ugyan? - Morog egyet, majd az óvszert ágaskodó farkára húzza.
Ujjaival nektáromba simít.
-Hú de nedves valaki. - Nyalja meg a száját, majd egy egyszerű mozdulattal az ölébe ültet. Muszáj vagyok nyögni egy nagyot, hiszen ahogy a melegség kitölt, egyszerűen pillangókat látok.
-Mozogj kedvesem. Szeretném látni a tükörből, a formás kis popsidat. - Suttogja.

-Mh legyenh. -kezdek el lassan mozogni ezért mellkasára téve kezeim támaszkodok meg rajta, később pedig nyakát kezdem el kiszívni. Már Kook is kezd besegíteni a mozgásban így kicsit ha lehet még mélyebbre kerül a szobát pedig az illatunk és halk nyögéseink töltik be. Aztán mikor eltalálja bennem azt a pontott be kell fogjam a számat nehogy sikítsak egyett. Kicsit nehéz is, mert szerelmem csak oda lök egyre erősebbet míg el nem élvezünk egyszerre. -Ilyet mégegyszer nem engedek meg. Miattad majdnem lebuktunk. -nézek rá csúnyán és leszállok róla, majd a teli óvszert összecsomózom és kidobom.

-Nyugodj már meg, asszony. - Mondja két sóhaj között, majd egy újabb óvszert húz magára, és megfogva derekamat, újra elmerül bennem.
-Szerinted miért hoztam ennyi óvszert hm? - Kérdezi.

-Ah Kook. Meg fognakh hallani. -fúrom arcomat nyakhajlatába ahonnan tökéletesen érezni mámorító illatát. Viszont tényleg félek, hogy a kicsik felkelnek vagy Namék és apu meghallják. Az nagyon kínos lenne.

-Nyugodj meg. - Hajol ajkaimra, így elfojtva minden egyes nyögésemet.

[Másnap]

Fáradt vagyok, de nagyon viszont ez a sok apró kéz és nyüszörgés nem hagy békén így kinyitom szemeimet, majd felveszem mind a három kis szerelmem az ágyra. Még ma hajnali időkben csillapodott le szerelmem szóval kicsit nagyon fáradt vagyok.
-Keltsük fel apátokat is. -motyogom fáradtan mire kicsit elnevetik magukat, majd elkezdik mindenhol piszkálni aprócska kezükkel. Egy csókot is nyomok ajkaira mire végre elkezdi kinyitni szemeit. -Jó reggelt! A gyerekek maguktól átjöttek.

-Jó reggelt. - Mormogja.
-Milyen nap van ma? Indulni kéne. Csomagoljatok. - Suttogja fél álomba.

-Minden energiámat elvetted. Pihenni akarok még. -nyúlok a távkapcsolóért és, hogy a fiúk ne unatkozzanak kapcsoltam be nekik mesét. -Szeretnék veled beszélni. Honnan veszed, hogy ott minden rendben lesz? Féltem a gyerekeket hisz mind a "különlegest" szeretné, de még mi sem tudjuk melyiküknek van olyan nagy ereje. Na meg ha a negyedik is megszületik akkor meg még egy erővel tartozó gyerekünk lesz.

-Tudom, hogy ott biztonságban leszünk, mivel van ott egy intézmény, ahova különleges gyerekek járnak. - Mondja, miközben az állam a földet súrolja.

-Ez úgy hangzik, mint valami kísérleti labor. De akkor is téged nem érdekel melyiküknek van ereje? -nézek a gyerekekre, úgy féltem őket.

-De érdekel. Viszont muszáj biztonságba lennünk. - Magyarázza.

Jungkook szemszögéből:

Úgy gondolom, meg kell próbálnunk. Nincsen veszteni valónk.
Hallottam valamit, mikor arra jártam.
Az orvosunk nem mondott teljesen igazat, mivel nem csak a mi gyerekeink különlegesek. Hanem azok a gyerekek lesznek azok, akik szerelemből születnek. Szóval többen vannak.
Ha ezt tudtam volna előre, akkor nem kellett volna azt a sok szenvedést elviselnünk. Plusz, lehet hogy így a gyermekeink is lemaradtak arról a fejlődésről és nevelésről amit kapniuk kellett volna már kisbaba korban. Muszáj vagyunk elmenni oda.

-Pakoljunk. Muszáj elmennünk. - Nézek rá Taehyungra.

-Én féltem őket túlságosan is. Miért nem lehetnek normális gyerekek? -simít egyik kezével hasára és fiainkat figyeli.

-Mivel ők szerelemből születtek, Taehyung. - Nézek mélyen a szemeibe. Majd elmesélem, amit megtudtam.

-Akkor is. Miért kell folyton különbséget tenni? Ennyi erővel ha kislányunk lesz a fiúk utálhatnák meg kitagadhatnák csak, mert lány.

-Nem tudom szívem, ilyen világban élünk. - Szomorodom el.

-Bár megtudnánk változtatni olyanra ahol nincs semmi előítélet. -bújik mellkasomhoz.

Magamhoz húzom, majd átölelem.
-Igen, kedvesem. De az én világomban nincs semmi előítélet, hiszen te vagy a végzetem. - Suttogom, majd egy csókot hintek ajkára.

Remélem minden rendben lesz.