Különleges fegyver - Taekook (Befejezett)

25.rész

Taehyung szemszögéből:

Útközben lenémítottam a mobilomat és a helymeghatározást is kikapcsoltam. Most nem akarom látni se egy kis ideig Kookot nem hogy még hallani. Mikor megérkezem leparkolok a garázsba, ott biztonságban vannak a kicsik. Előbb azt kéne megtudnom, hogy apu szívesen fogad-e. Nagyon reménykedem benne. Lassan megyek be és a nappaliban ül.
-Szia apu! -szólalok meg halkan.

-Szia. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova jó messzire, ahol Jungkook nem tud megtalálni.

-Honnan tudtad, hogy ezért jöttem? -nézek rá meglepődve.

-Éreztem, hogy valami nem stimmel. Az apák megérzik. - Suttogta, majd hosszú ölelésbe vont.

-Hiányoztál! -ölelem vissza én is. Igaz, hogy nem az igazi apám, de mindig mellettem volt. -Sajnálom, hogy úgy eltűntem hónapokra, de nem tehettem mást. Nem akartam, hogy meghaljanak a gyerekek.

-Semmi baj fiam. Jungkook bántott téged? Mert ha igen, és ha kell, megölöm - Mondta vicsorítva.

-Nem bántott, ne aggódj. Kedves velem és szeret. A kezemet is megkérte már, tényleg csodálatos, csak össze vesztünk. Itt maradhatunk egy kis ideig? -csak a kicsiket tudjam behozni és mindent elmondanék apunak. Ő segíteni fog, meg fog hallgatni és mellettem fog állni, tudni fogja, hogy mit érzek.

-Persze, hogy itt maradhattok. Bármikor szívesen látlak titeket. - Mosolygott apu, majd a kezébe vette a gyerekeket.
-Hívd fel Jungkookot, Tae. Meg kell beszélnetek. Ő az alfa, neki kell megvédeni titeket. - Magyarázta.

-Tudom, de most nem akarok beszélni vele. Nekem időre van szükségem. Néha már úgy érzem, hogy túl hamar szerettem bele és, hogy csak a gyerekek miatt. -hajtom le a fejem. Egyik napról a másikra szerettem meg ami nem éppen normális. Szóval biztos a gyerekek miatt szerettem bele, vagy nem is tudom miért. Csak azt, hogy megszerettem és nem akartam, hogy elengedjen.

-Ha az ellenség kiszagolja, hogy egyedül vagytok itt annak csúnya vége lehet. Tudod van amikor az ösztön erősebb és fontosabb, mint a saját érzéseink. Higgyj nekem fiam. Én csak jót akarok. - Szemei kérően néztek rám.

Megakartam szólalni, mikor hirtelen valaki kopogott az ajtón.

-A gyerekeket kérlek vidd fel a szobámba. -mondtam és az ajtóhoz is léptem, majd megálltam. -Ki az? -nem fogok csak úgy beengedni valakit, sőt senkit se akit nem ismerek.

-Én vagyok az. - Mondta. A hangjáról egyből felismertem. Jungkook az..
Beengedtem.
Egyik kezében egy csokor rózsa ült meg, a másikban egy dobot bonbon.
-Taehyung. én egyetlenem. Annyira sajnálom. Egy hülye vagyok, amit nem lehet elfelejteni, de szerinted az érzéseim irántad felejthetőek? - Nézett rám kiskutya szemekkel.

-Nem a semmiért jöttem el Kook. -nyitom ki az ajtót. -Szerinted nekem annyira egyszerű minden? Hát nem. -nézek el róla. Mit nem értet meg azon, hogy elmentem? Lehet, hogy ő az alfa, de akkor is hagyhatna időt.

-Tudom. Amikor összevesztünk a kétségbeesés beszélt belőlem. Lehet alfa vagyok, de rettegek.. Mert nem akarlak elveszíteni egyetlenem.. - Suttogta. Arcán végig gördült egy könnycsepp.

-Amúgy meg nem úgy volt, hogy elmész valahova egy időre? Mi változott? Egyáltalán honnan tudtad, hogy itt laktam és, hogy ide jöttem? -teszem keresztbe a karjaim miután behúztam a házba és az ajtót is becsuktam.

-Mindent tudok Taehyung, hiszen te az én omegám vagy. Szerinted mire szolgál a harapásnyom a nyakadon hmm? Ráadásul az igaz szerelmünk még jobban összeköt. S nem indultam sehova. Csupán mérgemből mondtam. - Magyarázta, majd leült a kanapéra. Hallottam ahogy a gyerekek azt mondják "apu!"

-M..mi? -fagyok le. Még sose szólaltak meg a kicsik így egyből elkezdtem felrohanni a régi szobámba. -Gyerekek! -nyitom ki az ajtót.

-Mondtam fiam, szükségük van az apjukra. Ti egy család vagytok. - Mosolygott apa. Jungkook feljött az emeletre, majd egytől egyig átölelte a gyermekeket. Nyugodt illat lengte be az egész teret. Minden oly idilli volt.

-Apu attól még beszélhetnénk valamiről? -hajtom le a fejem. Bólint mire ki is megyünk a szobából. -Apu én újra terhes vagyok. -kezdek el könnyezni.

Átöleli a testemet, majd nyugtatni kezd.
-Semmi baj. Tudod mit jelent az, ha sok gyermeketek van? Az hogy a szerelmetek végtelen. - Kacsint egyet.

-De apu, ez az a lény amiről régen meséltetek. -nézek rá, még nekem is nagyon nehéz ezt megemésztenem. Miért nem lehetett volna egy normális gyerek akkor?

-Valójában ez a lény csodákra képes. A legnagyobb kincs. Nehogy elvetessétek! - Mondja szigorúan.

-De hiszen mindenkit megöl, ha úgy van. Ebben mi a csoda? -nézek szemeibe értetlenül, megtörlöm szemeimet is. Most akkor mégis mi ez a lény amit vagyis inkább akit hordozok? Miért zavarnak mindig össze? Tényleg nincs egy normális napunk se?

-Majd meglátod fiam. Csak bízz bennem. - Mondta, majd ott hagyott a gondolataimmal együtt.

-Mit csináljunk édesem. -nézek hasamra és egyik kezem rá is teszem. -Mondjuk nem is tudnálak csak úgy elvetetni. Ezt igazából már csak apáddal kéne megbeszélni. Hatalmas barom tud lenni és egy kanos nyúl is, de csodálatos alfa, férj és apuka is. Hiába gyűlöltem, lehet a sors tényleg egymásnak szánt minket és azért szerettem meg ilyen hamar azt a kanos alfát. -nevetem el magam. Lassan el is indulok vissza fel ahol az ágyban ült szerelmem a három csöppségünkkel. -Kijelenthetem,hogy négy alfa van az ágyamban. -mosolyodom el halványan.

-És az biztos, hogy mind a négyen elcsábítanánk egy ilyen vonzó omegát. - Vigyorgott Jungkook, majd lefektette a kicsiket aludni.
-Mit csináljunk most? - Kérdezte.

-Mármint? Mire gondolsz? -lépek a kicsikhez kiknek arcukra egy-egy puszit nyomok. Imádom őket, hiába vannak sokan mindig is szeretni fogom őket.

-Ez tőled függ - Kacsintott, majd kigombolta az ingét és elindult a másik szobába.

-Hová mész? -fogok karjára. -Jungkook ezt nem viccelhetjük el. A kicsiről van szó? Ha igen én most leszögezem nem fogom csak úgy elvetetni. -nézek kihívóan szemeibe. Csak most vegye komolyan és ne kezdje belső alfáját használni, mert akkor itt nem éppen beszélgetés lesz.

-Nem vetetjük el. - Mondta halál komolyan.
-Ő is a gyermekünk, kötelességünk felnevelni. - Mosolygott, majd ténylegesen elindult.

-Köszönöm, de az első kérdésemre nem válaszoltál. Hova mész? nem alszol velem? -sietek utána. Hiába vagyok makacs és nem akarom beismerni, szükségem van rá. Az illata mindig megnyugtat és segít az alvásban is.

-Cica. Azért mondtam, hogy tőled függ, valójában azt akartam mondani, hogy gyere velem. - Karol a derekamra. Majd mikor be érünk a szobába, az ágyra fektet, és hosszú csókba invitál.

-Már megint kanos vagy mi? -szólalok meg halkan mikor ajkaink elváltak levegő miatt. -Bárhogy is próbálnám tagadni nagyon szeretlek én bolond kanos alfám. -teszem kezem izmos mellkasára. Meg sem érdemlem, hogy szeressen. Túl jó hozzám és túl jól néz ki hozzám.

-Lehetséges - Mondja, majd elkezdi csókolni a nyakamat. Azt hiszem hosszú éjszakánk lesz.

Sziasztok!
Most csak Taehyung szemszögét hoztuk, viszont holnap jön Jungkook szaftos része khm.