Különleges fegyver - Taekook (Befejezett)

21. rész

Jungkook szemszögéből:

Hatalmas vigyorral az arcomon, euforikusan kellemes érzéssel fogtam a kezemben gyermekem ugyan aprócska, mégis tömeges testét. Igen kis húsi az én kis Soobinem, imád enni ez a kis csöppség. Tiszta olyan mint én. Rettentően hasonló.

Felnevettem, ahogy meghúzta a hajamat, édes kuncogással, játékos orcával. Hirtelen felkaptam a fejemet, mikor lépteket hallottam meg. Elmosolyodtam újra, ahogy párom alakját véltem felfedezni. Éppen a másik két csöppséget tartotta a kezében. Boldog voltam, ahogy az a harmónia lengte be a családunk légkörét. Olyan meghatóan nyugalmas érzés, melyet csak az igaz szeretet tudja kivitelezni.

Mégis szenvedtem.. Talán ennek az lehetett az oka, hogy Taehyunggal eltávolodtunk egymástól. Szinte már nem is szóltunk egymáshoz. S ebben az volt a legrosszabb, hogy én ezt hagytam is, hogy ez így legyen. Talán féltem, hogy elveszítem. Fogalmam sincs mi történhetett. Vajon mi van a háttérben? Talán valamit rejteget? Vagy csak szimplán, már kialudt az a szerelem?

-Tae, ma tudod, hogy Jinnék megígérték, hogy vigyáznak a gyerekekre. Esetleg nem mennék el randizni? - Szólaltam fel, hosszas néma csönd után. Rám vezette tekintetét, melyben már alig láttam bármilyen érzést. Mintha egy halott lélekkel szemeztem volna. Már nem szeret? Mi történt az igaz szerelemmel? Hova tűnt? Olyan mintha a világ összes lángja kialudt volna...

-Mi lenne ha csak pihennénk. Nincs sok kedvem elmenni. Ezek a csöppségek meg minden időnket elveszik. Amúgy is jó lenne beszélni. -hajtotta le a fejét és elkezdte átöltöztetni Beomgyut és Woojint.

Bólintottam egyet, majd rossz előérzetem is támadt. Mi van ha..? Mi van ha ki akar dobni..? Vagy esetleg a szemembe mondja, hogy helló amúgy már semmi érzésem irántad, vagy bármi negatív érzelem..

S most sokan képen nevetnének emiatt, hogy milyen papucs férj vagyok, vagy esetleg gyáva alfa. A helyemben már biztos helyre rakták volna az asszonyt. De nem! Én ebből nem kérek! Szarok most már az egészbe! Alfa, béta, omega ide vagy oda. Már kit érdekel? Ezek csak rangsorok. De egyáltalán valaki bele lát a legmélyébe? Valaki észre veszi azt, hogy egyenlőek vagyunk?! Mindannyian emberek, teli érzésekkel, nem rangsorba osztott lények, ösztönökkel. Nem! Már nem akarom ezt! Én csak boldogan szeretnék élni. Nem mások felett uralkodni, megmondani, hogy mit csináljanak! Békét akarok teremteni! Egy olyan világot ahol egyek vagyunk, mindenki csupa tehetséggel megáldva. Harmóniát, boldogságot, békét, örömöt!

De úgy érzem, hogy ez lehetetlen, hiszen még a saját párkapcsolatomban sem teszek semmit, csak ülve várom, hogy mikor küld el a francba. Valami nagyon megváltozott. S asszem ez én vagyok...

....

-Taehyung, én még mindig szeretlek.. - Suttogom, miközben leülök mellé az ágyra, de ő csak hátrál egyet.

-Én is téged. Csak fáradt vagyok. Namjoonnak is kellet sokszor segítenem, mert Jint eléggé megviseli a terhesség. -sóhajtott fáradtan és Soobint kivette kezemből és elkezdte átöltöztetni. -Megyek átviszem őket és jövök. Rendben? -nézett rám és a kicsiket a babakocsiba téve kezdett a kijárat felé menni.

Biccentettem egyet, majd elfeküdtem az ágyban. Gondolkoztam. Majd hirtelen perverz képek jelentek meg előttem. Persze, hogy mindig a legjobbkor. A farkam miért nem tud a helyén megmaradni egyszer is? Hiába próbáltam komoly lenni, elmémet elárasztotta Taehyung szexi teste, amit már hónapok óta nem láttam.

Elővettem merev tagomat, majd egyet húztam rajta, mikor éppen Taehyung tért vissza. Na bazdmeg, én is jókor tudom csinálni. Elkerekedett szemekkel nézett rám, majd egy kis idő múltán megszólalt.

-Már meg sem vársz? -kérdezte egy halovány mosollyal, mire nekem még jobban elkerekedett a szemem.

Hogy micsoda? Jól értettem mit mondott? Vagy a szopás tényleg süketít? Jó mondjuk én nyalogatni szoktam , de valószínű kölcsönösen hatnak egymásra eme folyamatok.

Farkam rándult egyet ahogy Taehyung csak úgy fogta magát és fenekével pontosan a középtájékomra csüccsent. Nem értettem, most mi van, egyenlőre csak annyit tudtam felfogni, hogy hogy nemességemen ül.

- Édesem? Hogy mondod? - Nézek mélyen a szemébe, mire fülemhez hajol. miközben mozdul egyet.

-Hiányoztál. Jó lenne végre veled lenni. -mondta miközben elkezdte csípőjét folyamatosan lassan körkörösen mozgatni.

-Komolyanhh, már azt hittem nem akarsz velem többethh hah - Nyögtem egy hatalmasat, ahogy a nyakamra hajolt közben, és elkezdte szívni. Élveztem. Rohadtul tetszett, hogy ő akart dominálni.

De azért én is beszálltam a játékba, és fellöktem a csípőmet.

Taehyung szemszögéből:

Az utóbbi időben Kookkal nagyon eltávolodtunk. Hibásnak is érzem magam miatta. A kicsik is éjjel-nappal elintézték, hogy ne tudjunk pihenni vagy a másikra figyelni, de imádjuk őket. Közben Jinnek is eléggé kezd nőni a pocakja. Párszor be is kellet nekik segítenem mikor Jinnek a hormonjai nagyon tomboltak. Szóval örülök, hogy végre kettesben lehetek a férjemmel.-Mit hittél? -távolodtam el a nyakától és a pólója alá dugva kezeim kezdtem el simogatni mellkasát és kockáit.

-Ah azt, hogy már nem szeretsz. - Nézett rám kiskutya szemekkel, majd fenekemre tévedt a keze, amibe jól bele is markolt.

Ah nagyon bolond vagy. Te is megmondtad, minket a sors is egymásnak teremtett. -mosolyodtam el hülye gondolatán és megcsókoltam és élveztem a helyzetet vele miközben kezem ugyanúgy pólója alatt vándorolt, majd megunva próbáltam levenni róla a zavaró ruhadarabot.

-De siet valaki. -Nevetett fel, majd ledobta magáról pólóját, aztán az enyém korcához nyúlt, de megállítottam a kezét. A félelem egy kicsit átszaladt rajtam.

Rég voltunk úgy együtt. Ezért is ijedtem meg egy kicsit. Bár visszagondolva azokra a pillanatokra nem kéne nagyon félnem. De ő ezt nem tudhatja meg.-Még te mondod? Hm, és mi lenne ha én azt mondanám, hogy ma nem fekszünk le egymással? -húztam az agyát egy kicsit. Megérdemli a kis drága.

-Akkor azt mondanám rendben. Hiszen nem mindig az a fontos, hogy fizikálisan kielégítsük egymást, hanem az, hogy az érzelmi intelligenciánk kiegyensúlyozottan kapcsolódjon egymásra. A szerelem nem csak a szex.. De most megérdemeljük úgy egymást. -Suttogta, majd fordított a helyzetünkön. Most ő volt felül, én meg csodálkozva néztem. Ez mikor lett ilyen bölcs?

-Mégis hol tanultál meg így beszélni? Hova lett az a Kook akit megismertem és akihez hozzámentem? -nevettem el magam. Bár nem nagyon tudtam erre gondolni, mert szemem megakadt kidolgozott felsőtestén amit nem értek. Mostanság nem is mozgott úgy, hogy van neki még mindig ennyire kívánatos külseje?

-Érettebb lett. Megtanulta értékelni minden apró momentumot. - Mosolygott. -Nem mellesleg még mindig perverz vagyok, és rohadtul begerjedek rád. -Kúszott le fenekemhez, majd bele is nyalintott.

Azt hiszem hosszú napnak nézünk elébe.

Sziasztok! Elnézést kérünk, hogy ilyen rég volt rész, de azóta sok mindent történt, de remélhetőleg, most már mindketten aktívak leszünk itt is és saját oldalunkon is. Amúgy direkt lett itt abba hagyva, mert a következő rész az khm. Na de nem is mondunk többet. Mindenkinek további szép napot! 😀