[MHA Fanfic] Van még benned fény 𝘼𝙙𝙤𝙥𝙩𝙖𝙡𝙫𝙖

V. - Ideje beszélni

A nap gyorsan eltelt. Mindenki ment hazafelé, de nekem volt még egy külön órám. Inkább kínzás mintsem óra. Egyfajta terápiás elbeszélgetés. Épp Eraser-el mentünk a kollégiumi épület felé.

-És ki lesz a pszichiáterem? -Kérdeztem, miközben beléptünk.

-Én leszek az. -Mondta miután becsukta az ajtót.

-Miért vagy ennyire a seggemben? -Kérdeztem unottan.

-Mert azt mondták, ennyi. -Mondta, majd leült egy szófára.

-Nem fizetnek eleget, mi? -Kérdeztem, majd lefeküdtem a szemben lévő kanapéra.

-Most nem rólam van szó, hanem rólad, amúgy is van pár kérdésem. -Mondta.

-Nincs választásom amúgy sem. -Mondtam.

-Nos akkor, mond csak, miért lettél gonosztevő? -Kérdezte.

-Ebben a világban a gyengék elesnek, míg az erősek eltapossák őket, de mi van akkor, ha egy gyenge tapossa el az erőset? -Kérdeztem vissza vigyorogva.

-Szóval, most azt mondod hogy gyenge vagy? -Kérdezte.

-Legalábbis az voltam. Kis naiv, gyenge Izuku Midoriya, de most már Reaper vagyok. -Mondtam.

-És most, hogy erős vagy, akkor te is gyengéket taposol el. -Mondta.

-De abban mi a móka? Meg amúgy is, az erősek mindig elintézik a gyengéket, én csak egyensúlyba hozom az egészet azzal, hogy erőseket taposok el. -Mondtam.

Egy jó darabig nézett engem, majd sóhajtott.

-Mond, milyen kapcsolatban vagy Bakugo-val? -Kérdezte.

Milyen kapcsolat? Ő nem a pasim vagy mi. Milyen kérdés ez? És mit érdekli őt?

-Mit érdekel ő téged? -Kérdeztem miközben elfordultam, háttal neki.

-Ő az egyetlen ember aki ismer téged, és ahogyan viselkedsz vele, és beszélsz vele....

-Tegyél meg egy szívességed, ne ásd bele magad olyan dolgokba amiknek nincs köze hozzád. -Mondtam mérgesen.

-Ezt nem tehetem, ez a te érdeked, nem az enyém. -Mondta szokásos monoton hangjával.

-ÉN SOHASEM AKARTAM EZT! -Ordítva álltam fel.

*Aizawa nézette*

Ordított miközben felállt. A szemei olyanok voltak mint egy ragadozóé, mégis mintha könnyesek lennének.

-ÉN SOSEM AKARTAM SEMMIT, AMIT MÚLTBAN TÖRTÉNT, ÉS EZT AMIBEN VAGYOK! -Kiabált, miközben a könnyei potyogtak a szeméiből.

A hangja néhol megakadt. Teljesen kivan borulva. Akármi is történt régen vele, nagyon megviselte. Felálltam és felé indultam. Mielőtt még megnyugtathattam volna, elviharzott a szobája felé. Nem sokat tudtam meg, de annyit igen, hogy a múltja rosszabb mint hittük. Bármilyen kapcsolatban is van Bakugo-val, az biztos hogy tőle kell megtudnom.

*Izuku nézette*

Felrohantam a szobámba, és hangosan becsaptam az ajtót. A szobámban járkáltam, keresve valamit amin kiélhettem a dühömet. A végén úgy döntöttem a fal tökéletes box zsák lenne, így teljes erőből ütöttem.

Mire elszállt a dühöm, addigra a kezem, és a fal is tiszta vér volt. Nem éreztem fájdalmat a kezeimen, mégis remegtek. Ekkor kinyílt az ajtó, és ott állt Eraser egy medkit-tel. Nézett rám a tipikus érzelem mentes nézésével. Tudom mit akart, és most az egyszer hagytam magam. leültem az ágyra, és bólintottam.

Beljebb lépett, majd leült mellém. Odaadtam neki a kezemet, amit ő le is ápolt. Egyikünk sem szólt semmit. Végül, gondoltam megtöröm a csendet.

-*Sóhaj* Nem akarok róla beszélni. -Mondtam halkan.

-Ezzel nincs baj, de legközelebb ha akarsz valamit ütni, akkor mond és hozok egy box zsákot. Menne a szobádhoz. -Mondta halkan.

-Az jó lenne. Jobb lenne mint a fal. -Mondtam picit nevetve.

*Aizawa nézette*

A mondatán én is elnevettem, de a nevetése inkább szomorú volt, mintsem boldog. Egy darabig nagy csend volt. Én a kezére fókuszáltam, hogy jól leápoljam, de nehezebbé vált, mikor valami nehezet éreztem a vállamnál.

Felnéztem és a kölyök a vállamra rakta fejét, és halkan aludt. Így közelről még aranyosnak is tűnt. Én csak sóhajtottam erre. Biztos a mai nap, és a dühe elfárasztotta. Miután befejeztem a kezét, lefektettem, és betakartam. Mikor kiakartam menni, észrevettem hogy rosszul veszi a levegőt. Biztos rémálma van.

Ha bármit csinálnék, akkor felébreszteném, így inkább hagytam, és kimentem. Pont ekkor hívott Nezu. Lementem a nappaliba, és felvettem.

-Áh Eraser, mond hogy sikerült a beszélgetés? -Kérdezte.

-Te is tudod, gondolom itt voltál, és a kamerákon hallottad. -Mondtam.

-Nem voltam itt Eraser, attól még hogy a program vezetője vagyok, még igazgató vagyok. -Mondta.

-Nem sokat bírtam beszélni, de úgy tűnik, hogy a múltja rosszabb mint gondolnánk, nem beszélve hogy bizalmi problémája van. -Mondtam.

-Erre lehetett számítani, mégis csak egy utcai gyerek, ott megtanulta, hogy senkiben sem bízhat. De mintha benned kezdene valamennyit bízni. -Mondta.

-Honnan veszed? -Kérdeztem.

-A válladon aludt el, és engedte, hogy leápold a kezét. -Mondta.

-Azt hittem azt mondtad, hogy nem voltál itt. -Mondtam.

-Igen nem voltam itt....de pár dolgot csak láttam. -Kuncogott.