[MHA Fanfic] Van még benned fény 𝘼𝙙𝙤𝙥𝙩𝙖𝙡𝙫𝙖

XXV. - Hasonlóság

(Nézd meg az 5.évad 19.részét, Spoiler-eket fog tartalmazni ez a fejezet, a részből)

*Aizawa Nézette*

Megettük a vacsorát, majd el kellett mennem. Tanárként még sok dolgok van, de nem tudtam, hogy Izuku ilyen jól tud főzni. De egy biztos ma éjjel valaki meghal, All-al kezdődik a neve, és Might-al végződik.

Egy kisgyereknek álmát összetörni egy traumatikus helyzet után. A legnagyobb bolondság az egészben, és még ő az első számú hős.

Muszáj volt levegőznöm,míg a végén tényleg megteszem. Az épület környékén sétáltam, mikor....

-SHOOOUUTTTAAA! -Ordított Hizashi.

Megfordultam, és egyből ott volt mögöttem.

-Jó estét neked is. -Mondtam.

-Ha már itt vagy miért ne beszélgettünk? -Kérdezte.

Ez nem is rossz ötlet, legalább nem jut eszembe ő.

-Miről akarsz beszélni? -Kérdeztem.

-Miről szeretnél? A fesztiválról, a munkáról, vagy a gyerekről? -Kérdezte.

-Ismerlek Hizashi, bökd ki mi a baj. -Mondtam.

-Egyből a témába huh? -Nevetett.

-Nem szeretem a félrebeszélést. -Mondta halkan.

-A gyerek nagyon bátor volt mit ne mondjak. -Mondta boldogan.

-Igen, és nevezd őt Izuku-nak. Jobban szereti azt. -Mondtam.

-Eléggé kötődsz hozzá. -Mondta.

Erre nem reagáltam semmit

-Jaj ne játszd a nagy, kemény, hideg, Eraser-t, átlátok rajtad. -Mondta.

Én csak hümmögtem.

-Eléggé hasonlít rá nem? -Mondta halkabban.

Megálltunk, és leültünk egy padra.

-Valahányszor ránézek, őt látom rajta. -Mondtam.

-Aggódsz érte? -Kérdezte.

-Folyamatosan, egy kész veszély mágnes, egy igazi problémás gyermek. -Mondtam.

-Eléggé  vakmerő, a fesztiválnál is, mindent megtett volna, hogy segítsen neki. -Mondta halkan.

-Ez aggaszt, nem akarom, hogy ugyanaz miatt legyen neki vége mint Oboro-nak. -Kinyögtem.

Sosem szerettem kimondani a nevét, miután meghalt. Nem éreztem helyesnek.

-De ő nem Oboro, nem történne ilyesmi újra, két hasonló emberrel. Mellesleg Izuku erős...

-Oboro is az volt, és nézd mi lett a vége. Ha látna mit gondolna most? -Kérdeztem sóhajtva.

-Szerintem büszke lenne rád, hogy továbbléptél, és segítesz másokon. Még most is, olyanon aki eddig nem kapott. -Mondta majd felnézett a csillagokra.

Én is néztem vele. Igaza van. Oboro már a múlté, ha tetszik ha nem, de Izuku a jelen, és a jövő. Neki most kell segítség, mert hiába vagyunk vele, elveszett, törékeny, és emellett sérült. Ez a program arról szólt, hogy gonosztevőknek adjon esélyt gyógyulni, de ehhez nekem is kell gyógyulnom Izuku-ért.

-Kösz Hizashi. -Mondtam.

-Bármikor. -Mosolygott.