[MHA Fanfic] Van még benned fény 𝘼𝙙𝙤𝙥𝙩𝙖𝙡𝙫𝙖

XXIII. - Emberség

Kacchan a nap végére lenyugodott, és egy árva szót sem szólt. A tanárok bocsánatot kértek tőle, nem akarták a Sludge incidenst felidézni. És itt vagyok a szobában én, akitől senki sem kér bocsánatot.

-Igazán sajnáljuk Bakugou. -Mondta Midnight.

-Sajnálhatod is. -Mondtam halkan.

-És te honann tudtad, hogy mi történik Bakugou-val? -Kérdezte Cementoss.

-Jól ismerem őket. -Válaszoltam a kérdésére.

Mindenki elnémúlt a szobában.

-Köszönöm Izuku. -Mondta Eraser.

-Mi? -Kérdezte mindenki a szobában.

Igen, mi? Mióta szólít az első nevem, hisz.... oh, már emlékszem.

-Ha te nem ugrasz akkor, akkor semelyikünk sem tudta volna meg, mi is történik igazán. Nem segítettünk volna Bakugou-n, és ki tudja azon a színpadon ájult volna el. -Mondta Eraser.

Mindenki egyből rám nézett. Kacchan felállt, felém jött majd megölelt. Várjunk...... Mi?

-Kösz. -Mondta suttogva.

Amilyen hamar mondta, olyan gyorsan félbehagyta az ölelkezést. Mindenki le volt döbbenve, kivéve Eraser aki mosolygott a sarokban.

-Érdekes, hogy tanárokként nem ismertétek fel a tüneteket. -Mondtam.

-Mond csak, oh nagy hatalmas gonosztevő, mi van benned ami bennünk nincs, hogy így beszélj rólunk? -Kérdezte Vlad.

-Emberség. -Válaszoltam.

Vlad röhögött. Kacchan a vállamra rakta a kezét, hogy megakadályozzam, hogy beverjek egyet ennek az alaknak,de Kacchan szeméből ítélve ő is küszködik.

-Emberség benned? Egy sorozatgyilkostól? -Kérdezte Vlad.

-Egyetlen egy gyermeket nem öltem meg, és akit öltem azok rossz fiúk, és korrupt hősök. -Mondtam.

-Endeavor miben lenne rossz? -Kérdezte Mic.

-Ajánlott egy család látogatást tenni. És egy kórházi is. -Mondtam.

Mindenki lenyugodott. Bakugou végül hazament, és rám várt egy izgalmas röntgen. Yay. Recovery, Eraser, és Naomasa volt a kocsiban velem együtt. Mellettem ült Eraser.

-Sajnálom, hogy lefogtalak mindenki előtt. -Kért bocsánatot Eraser.

-Nem gond, csak tetted a dolgodat,elvégre egy hős vagy Eraser, én meg egy ex-gonosz. -Mondtam.

-Aizawa. -Mondta monotonon.

-Hmm? -Kérdeztem vissza.

-Hívj Aizawa-nak Izuku, végtére is a tanárod vagyok. -Mondta félmosolyal.

-Aizawa készítsem elő az adoptáló papírokat? -Kérdezte Naomasa.

-Fogd be! -Rúgta meg a vezető ülést Aizawa.

Recovery csak kuncogott velem. Végtére is nem hangozna rosszul.