[MHA Fanfic] Van még benned fény 𝘼𝙙𝙤𝙥𝙩𝙖𝙡𝙫𝙖

XV. - Bocsánat

2 nap telt azóta, hogy megbetegedtem. Azóta már jobban vagyok, és megengedték, hogy menjek újra suliba. Már az egyenruhában voltam, és vártam egy tanárra aki elkísér az osztályba. Eraser jött.

-Jó reggelt, hogy vagy? -Kérdezte.

-Megvagyok. -Mondtam.

Majd közelebb lépett, és levette a nyakörvemet.

-Többet árt neked ez a dolog, mint segítene, viszont ez a karperec marad rajtad. Nyomkövető van benne. -Mondta, majd rám rakta.

Jobban esett, hogy nincs semmi a nyakamon, viszont most már a karomat fogja zavarni. Elindultunk az épület felé, majd az osztályba. Amint betettem a lábamat az osztályba Todoroki, Uraraka, és Kacchan is odajöttek üdvözölni. Majd elkezdődött az óra.

-Mint tudhatjátok hamarosan eljön a Sportfesztivál. UA első osztályai részt fognak venni rajta. Ajánlom mindenkinek, hogy még többet edzetek, mert 'tisztelet' és 'becsület' vár az első helyezettnek. Elvárom, hogy minél többen az utolsó próbán bekerüljetek. Midoriya viszont nem vesz részt rajta, de erről még beszélek. -Mondta, majd el is aludt a sárga hálózsákjában.

Sportfesztivál? Érdekesnek hangzik.

-Midoriya. -Mondta valaki.

Felnéztem a nevemre, majd látom, hogy a hang tulajdonosa Kirishima. Remek. Napi beszólás pipa.

-Bocsánatot szeretnék kérni. -Mondta, közelebb lépve.

Bocsánat? Elmúlt napokban többször hallom ezt a szót, mint ahányszor akarnám.

-Amit mondtam és tettem az nem volt helyes és férfias. Sajnálom, remélem megbocsátasz. -Mondta.

Ez eléggé meglepett.

-Mindenki ezt tenné a helyedben. Ez semmi. -Mondtam.

-De akkor is, nagyon rossz barát voltam, ahelyett, hogy megvédenélek, helyette cukkoltalak, és bántottalak. -Mondta.

-De tényleg ez semmi, ennél rosszabbat is kaptam. -Mondtam.

A vége az lett, hogy bocsánatkérés képen elhívott minket a tengerpartra lazulni. De biztos jobb terv mint a karaokeház. A nap gyorsan lefolyt.

Épp Eraser kísért a kollégiumba.

-Említetted, hogy a Sportfesztiválon nem veszek részt. -Mondtam.

-Igen, viszont te is egyfajta kommentár leszel. -Mondta.

-Biztos vagy ebben? Nem épp ártatlan a szám. -Mondtam vigyorogva.

-Majd viselkedni fogsz. -Mondta.

-Honnan veszed, hogy fogok? -Kérdeztem.

-Ne felesd el, ott fogok ülni melletted. -Mondta vigyorral.

Olyan hülyén mosolyog.

-Lenne egy kérdésem. -Mondta.

Én csak bólintottam.

-Mikor beteg voltál akkor álmodban beszéltél. Hogyan érted, hogy "Ha nem ölök, akkor meghalok"? -Kérdezte.

Egyből berezzentem. A szívem gyorsabban vert mint valaha. Nem mondhatom el neki. Nyeltem egy nagyot és sóhajtottam.

-Nem mondhatom el, viszont kérnék valamit. Hetente szeretnék valamilyen állatot megölni, legyen az nyúl, csirke, bármi. Tudom, hogy nem fogjátok megengedni, de nem akarok mást megölni. -Mondtam.

Ő csak nézett, és mondta, hogy utána fog nézni.

*Aizawa nézette*

Fura ez a gyerek. Biztos rejteget valamit, mintha félne valamitől. Ha ő nem akarja kimondani, akkor majd én kiderítem.