[MHA Fanfic] Van még benned fény 𝘼𝙙𝙤𝙥𝙩𝙖𝙡𝙫𝙖

XVII. - Fesztivál: Figyelem

Fél hét volt, és már a fesztivál helyszínén voltunk. Mivel mindenki a hősruhájában volt, ezért én is felvehettem. Ami történt a USJ-ben azóta már nem venném fel ezt a ruhát. Ez Reaper jelmeze, és nem Izuku-é. 

-Eraser, aludhatnék még egy kicsit? -Kérdeztem ásítva.

-Én is szívesebben aludnék, de átkel mennünk a tömegen, a helyünkre. -Mondta.

Annak ellenére, hogy korán van, már most rengetegen vannak itt. Eléggé zavaró. Főleg, hogy nem lehet így tudni ki az ellenség, és ki nem. Az üzenet óta engedélyezték az önvédelmet, de még mindig nem késekkel. Egy fegyvertelen quirkless gyerek persze sokra fog menni ököllel, egy pisztoly, vagy egy quirk ellen.

Eraser, Midnight, illetve Vlad King kísért az épületbe. Midnight folyton a standokat nézte, ahol aranyos plüssöket, és figurákat árultak. Vlad csak a tömeget nézte, és persze engem a tipik gyilkos tekintettel. Mintha én lennék itt a legnagyobb probléma. Eraser csak törte az utat előre, egyszer sem állt meg. A tömegben pár ember egyből felismert, és ordítottak. Gyilkos, Gonosz, Elmebeteg. Csak a szokásos menet. Persze amint az 5. ember elkiabálta magát, a riporterek észrevettek minket, és megrohamoztak.

-Reaper, hogyan haladsz a rehabbal?

-Hé Reaper, igaz, hogy te vagy a híres gonosztevő, Dragoon fia?

-Reaper, miért ölt meg, megannyi embert?

Persze mentek a hősökre is. Nem vagyok-e veszélyes, hogyan akarnak jóvá változtatni stb. Szerencsére Midnight hamar elintézte, egy két remek megjegyzéssel, és pózzal. Azalatt beértünk az épületbe. Eraser elment megbeszélni pár dolgokat, míg Vlad elkísért a kommentátor szobába.

-Ne érdekeljen amik mások mondnak. -Mondta Vlad.

-Sosem érdekelt. De érdekes, hogy az-az ember mondja, aki az út alatt úgy nézett rám mint egy vadállatra. -Mondtam.

Ezek után csendben elkísért. A szobában Present Mic volt egyedül.

-HÁT ITT VAGY!!! -Ordította.

-Lehetnél egy picit halkabb, még nem ébredtem fel teljesen. -Mondtam.

-Hát ideje lenne. -Mondta.

A szobából kinéztem, és az egész stadiont lehet innen látni. Az egyik széken volt egy papír. Kíváncsiságból belenéztem, és benne voltak a szünetek ideje, illetve az összes versenyszám.

-Melyik szüneteket, és versenyszámokat fogok én kommentálni? -Kérdeztem.

-Az első szünet, és a párbajokat fogod kommentálni, beleszámolva az azok közötti szünetek. Az első szünetben velem leszel, a párbajoknál mindhárman leszünk. -Mondta.

-És Vlad nem akar elmenni? -Kérdeztem.

-Én a szobában maradok, nem akarunk meglepetéseket. -Mondta Vlad.

-Tőlem, vagy a fenyegetőtől? -Kérdeztem.

-Mondjuk úgy, hogy mindkettőtöktől. -Mondta.

Eléggé feszült volt a levegő. Ezt szerintem Mic is érezte.

-Elmehetsz az osztálytársaidhoz, Vlad szerintem nyugodtan elkísér oda. -Mondta.

-Nem szükséges, tudom hol vannak. -Mondtam.

Ezzel a mondattal elhagytam a szobát, és az öltözök felé vettem az irányt. Odaérve benyítottam, és érdekes egy látvány fogadott.

Kacchan Todoroki-val üvöltözik, Mineta a falra van ragasztva, míg minden lány hajolgat Sero előtt. Kirishima, és Kaminari valami hülyeségen röhögnek mint az állat, Tokoyami, Koda, és Shoji a sarokban vannak, mintha büntetésben lennének. Sato egy hatalmas kupac édességet számlálgat, Aoyama magát nézzi tükörben, Momo és Iida próbálja lenyugtatni Kacchan-t.

...

Üdv az  1A-ban.