[MHA Fanfic] Van még benned fény 𝘼𝙙𝙤𝙥𝙩𝙖𝙡𝙫𝙖

X. - Bizalom

 4 nap telt el az ébredésem óta. Recovery Girl azt mondta, hogy most már nyugodtan mehetek órákra, de ne erőltessem a mozgást, a beszédet és még ne egyek szilárd ételt. Nem vártam ezt a napot. Már most tudom, amint belépek a terembe, mindenki üvölteni kezd velem szembe, hogy hogy tehettem. Unom már ezeket a szavakat, mondatokat, állításokat amik hamisak velem szemben. Nem szeretem a hazugságokat, de még hogy rólam is szól, attól még ölnék érte.

Beléptem a terembe, és mindenki szeme rám vetült. Gondoltam hogy ez lesz, de nem figyeltem rá, és leültem a helyemre. Ekkor éreztem, hogy valaki keményet dobott a fejemnek. Egy vastag könyv volt. Végig néztem mindenkin, és meg is találtam az elkövetőt.

Kirishima volt az.

-Bíztunk benned, én is bíztam benned, erre meg csak véletlenül, hirtelen megtámadnak a gonoszok. -Ordított felém.

Nagyon mérges volt, hisz a szemében a lángokat is lehetett látni, ahogyan a többiekében szemében.

-Kirishima, nem hallottad amit Aizawa mondott tegnap? Ő ártatlan. -Mondta Uraraka.

-Hazudni, és megjátszani mindenki tudd! -Mondta dühösen.

-Ha tényleg ártatlan lenne, akkor miért sérült meg olyan durván? -Kérdezte nyugodt hangon a félhajú aki megmentett.

-Elterelés, hogy ne gyanakodjunk rá, hogy egy kém? -Kérdezte.

-Kirishima, most az egyszer az ő pártját állom, bizonyíték nélkül nem kellene ujjal mutogatni! -Mondta robotkéz.

Ez még egy darabig ment. Szinte harctérré vált a terem.

-Shitty Hair, ismerem ezt a lükét régóta ilyet nem tenne, illetve a gonoszok is úgy viselkedtek vele mint valami hőssel. -Mondta Bakugo.

Várjunk, Bakugo? Bakugo most megvédett engem? 

Ment egy darabig ez az egész, míg Eraser be nem lépett. egyből elhallgattak, de a szúrós szemeket így is éreztem magamon. Majd eljött az ebéd. Én egy finom meleg tészta levest ettem, ha már mást nem ehetek most. Az asztalnál Bakugo, Uraraka, és kéthajú ült.

-Todoroki Shoto vagyok. -Mondta monoton hangon a kéthajú.

"Ez honnan jött?"

-Még nem mutatkoztam be neked, és nem szeretném ha beceneveket adnál nekem. -Mondta,

Huh?

Csendben ettünk, ami eléggé fura is volt, mert Bakugo-ról beszélünk. De ez a csend jól esett. Amikor valaki megpofozott. Felnéztem, és egy szőke hajú srác volt. Szőke herceg.

-Monoma megint? -Kérdezte egy vörös hajú lány.

-Mi az? Csak lecsaptam egy patkányt, vagy csótányt? Nem tudom, mer annyira nem fontos. -Mondta valami hülyén röhögve.

Ez fickó elmenne gonosztevőnek.

"Csodálom, hogy felvettek ide téged, inkább elmennél gonosznak, mint hősnek."

-Úgy tudtam a csótányok nem beszélnek. Ja tényleg, te nem is mondtad. -Röhögött.

-Húzz innen el Copycat vagy a seggednél fogva foglak kidobni a suliból. -Üvöltött Bakugo.

-És még én vagyok a gonosz. -Röhögött tovább.

Ekkor az egy lány ráütött és a srác egyből elájult.

-Bocs miatta. -Mondta unott hangon, és elvoszonta.

Viszont valami nem hagyott nyugodni. Mindenki gonosznak tart engem, azok az emberek is akik kedvesek voltak velem.

"Lehet egy kérdésem?"

-Mondjad. -Mondta Bakugo.

"Miért álltok ki értem?"

-Az osztálytársaid vagyunk te hülye. -Mondta Bakugo.

-Meg a barátaid, mi bízunk benned. -Mondta mosolyogva Uraraka.

Barát? Bizalom? Ők bíznak bennem?

-Ez vicces, hogy hány napja van itt de már is bíztok benne. -Mondta Kirishima aki odajött hozzánk.

Felálltam, kivittem a tálcát, és hozzáfordultam.

-Mondja az aki esélyt adott nekem. -Mondtam rekkent hangon.

*Aizawa nézette*

Végignéztem az egészet, de mit mondjak, végre lassan talál barátokat. Érdekes, hogy Todoroki is vele van, ő belőle néztem volna ki a legkevésbé. Ma úgyis fogok beszélni vele. Kíváncsian várom.