[MHA Fanfic] Van még benned fény 𝘼𝙙𝙤𝙥𝙩𝙖𝙡𝙫𝙖

Prológus

A szokásos órámra keltem fel. Olyan idegesítő, de ez az 5. órám, és nem akarom újat venni. Mindegyik a kukába végezte, mert mindig kést dobtam rájuk és eltörtek. Hiába vagyok gonosztevő, olyan szegény vagyok, hogy egy lenti kurva is jobban keress nálam. Nem hiába egy lepukkant épületben élek, amit hamarosan bontanak. Hiába fizetem rendesen, tudom hogy lassan elkel mennem. Bár látnám a reakciójukat, ahogyan észreveszik hogy egy gonosztevő él itt.

Felkeltem és felöltöztem egy normális, lehetőleg nem véres ruhába, és elmentem valami kaját venni. Szerencsémre épp egy benzinkút közelében élek, és ott olcsón szerzek valami szemetet. Vettem egy sonkás szendvicset. Nem egy nagy dolog, de elég lesz estéig. Miközben ettem, nézegetem a híreket. Tele voltam a hírportálokon, mert tegnap megöltem egy random hőst. Meg, hogy lassan 9 éve annak, hogy nem találtak meg.

Nem is baj, nem is akarok abba a pokolba menni. Hazamentem és elkezdtem edzeni, mikor megcsörrent a telom.

-Halló? -Kérdeztem.

-Itt Shigaraki. -Mondta egy halk rekedt hang.

-Oh, Aszaltszilva, mondtam már, nem csatlakozom a Ligába. -Mondtam.

-Mondtam már, hogy ne hívj így. -Mondta mérgesen.

-Hmm....Akkor Handjob. -Mondtam.

-Ughh...mindegy, nem a liga miatt hívtalak, ajánlunk neked egy munkát. -Mondta Shigaraki.

-Munka? -Kérdeztem.

-Igen. Lenne egy ember akinek örülnénk, ha eltűnne a képből. -Mondta Shigaraki unott hangon.

-Mindig én vállalom a piszkos melót mi? Mennyi lesz? -Kérdeztem.

-5000 yen. -Mondta Shigaraki.

-Ilyen sokat nem szoktál adni, nagy pályás lehet az illető ha ennyit adsz. -Mondtam meglepődve.

-Most akkor vállalod, vagy nem? -Kérdezte.

-Persze, hogy vállalom. Ki az illető? -Kérdeztem.

-Gondolom ismered. A 2. pro hős Endeavor. Ha jó munkát végzel TALÁN megduplázom. -Mondta.

-Handjob, én mindig jó munkát végzek, ma, vagy holnap látni is fogod a hírekben. Csáó. -Mondtam, és leraktam.

Felöltöztem az egyenruhámba, ami nem nagy dolog. Egy fekete ing, egy fekete szaténnadrággal. Mellé egy nagy sötétzöld kabáttal, amely belsejében kések voltak elrejtve. Mellé egy kényelmes bakancs, és egy pár bőrkesztyű. Mellé egy fekete maszk. Nem nagy dolog, de én mindig gyorsan végzek az áldozataimmal. 

Amint elkészültem, megnéztem a médián, merre lehet. Szerencsémre hamar megláttam, hogy a Tatooin Állomáson volt 5 perce. Gyorsan kiugrottam az ablakon, és a tetőkőn közlekedve mentem a helyszín felé. Mivel nem lakok messze tőle, hamar odaértem, és ki is szúrtam. Pont egy sikátorféle ment. Megfogtam a mérgezett késemet, és leugrottam a tetőről a sikátorba. Felülről próbáltam megölni, de a végére észrevett, és kitért előlem.

-Ki vagy te? -Kérdezte.

Én nem válaszoltam erre. Rárohantam, és próbáltam legalább egy kis vágást ejteni legalább rajta. A méreg eléggé erős, 1 óra és meghal az áldozat. Miközben próbáltam eltalálni, ö megfogta a karomat, és megégette. Én bordába rúgtam egy erőset, és elengedett. A karom egészen a könyökömig égettet. Mint régen kiskoromban.

-Hé Taknyos gyere ide. -Üvöltött Apám.

Én felkeltem az ágyból és odamentem hozzá. Nem néztem a szemébe, hiszen akkor büntetést kapok.