[MHA Fanfic] Van még benned fény 𝘼𝙙𝙤𝙥𝙩𝙖𝙡𝙫𝙖

XIII. - Egy 'békés' program

Kacchan és Uraraka hamar ideért. Beléptünk a Karaokeházba, és egy szobát vettünk. Todoroki fizetett. Mondta, hogy nyugodtan rendelhetünk italokat, vagy ételt, ő fizet mindent, az apja kártyájával. Most nem tudom, hogy röhögjek, vagy sajnáljam Endaevor-t.

Miután megtaláltuk, egyből Uraraka kezdett el énekelni. Szép hangja volt. Kacchan el is hozta a dob felszerelését, és kísérte öt dobbal. Mindig is megakartam tanulni valami hangszeren játszani. Egy hegedű, vagy egy zongorának örülnék.

Aztán Todoroki és Kacchan duetteztek. Ez egy esemény volt. Inkább verseny mintsem duett volt. Verseny ki énekeli jobban a dalt. Uraraka és én is szét röhögtük magunkat.

És én jöttem. A régi kedvenc zenémet válaszoltam és elénekeltem. Mikor végetért, mindenki sokkolva nézett.

-Jézus Izuku te tudsz énekelni. -Mondta Kacchan.

-És még nem tudsz énekelni? -Mondta Todoroki.

-Ez tökéletes volt. -Mondta Uraraka.

Miután nyomattunk még 3 kört, rendeltünk ebédet magunknak. Uraraka Rámen-t rendelt, Todoroki Sobá-t, Kacchan csípős csirke falatkákat, én pedig katsudon-t rendeltem. Mindannyian rendeltünk mellé egy kólát. Még énekeltünk közösen egyet, és meg is jött az étel.

A pincér mindenkinek odaadta, majd szúrósan nézett rám. Az enyémet is odaadta, de a fél étel rám csapódott. Majd amilyen gyorsan bejött, olyan gyorsan távozott.

-Idióta. -Mormogott Kacchan.

-Jól vagy? -Kérdezte Uraraka.

-Igen, csak a pólóm teljesen átázott. -Mondtam.

-Vedd nyugodtan le, mire vége lesz biztos megszárad. -Mondta Uraraka.

Vetközek le egy lány előtt? Mi a fasz volt ez Uraraka?

-Üh, izé....eh. -Nyögtem folyamatosan.

-Ugyan nyugi, nem lesz baj, meg mellé én nem szeretek fiúkat. -Mondta mosolyogva.

Akkor is ha másokat szeret, még is csak egy lány. A végén Kacchan szedte le rólam a pólót.

-Azta a kurva, te ki vagy gyúrva. -Mondta Kacchan.

-Honnan vannak azok a sebhelyek? -Kérdezte Todoroki.

-Apa....-Mondtam.

-Az a rohadék. Izuku sajnálom amit mosdóban mondtam neked. -Mondta Kacchan.

-Kacchan, bocsánatot kér? Indulnunk kellene kórházba, súlyosan beteg lehet. -Mondtam kapkodva.

Mindenki röhögött, míg engem leosztott Kacchan.

*Katsuki nézette*

Annak ellenére, hogy ezt mondta Izuku, örültem, hogy újra nevetni láthatom, és boldognak. Nagyon hiányzott. És örülök, hogy Aizawa elengedte. De rosszul is érzem magam, mert hiába a barátomnak tartottam, nem vettem észre, hogy szenvedett. Mint tőlem, mint az apja miatt.

Miután megettük az ételeinket, énekeltünk még párat, miután köhögésre lettünk figyelmesek. Izuku köhögött. Egyből abbahagytuk az éneklést, és oda mentünk hozzá. Olyan erősen köhögött, hogy be is hányt szegény.

-Hé Izuku, vegyél szépen lassan levegőt. -Mondtam, miközben fogtam.

Nagyon forró volt. Lázas volt? Beteg? Az nem lehet, pedig előbb semmi baja sem volt. Todoroki gyorsan hívta a mentőket, Uraraka próbált segíteni neki, míg én megkerestem a telefonját, és felhívtam Aizawa-t.

-Midoriya, végeztél? -Kérdezte.

-Aizawa, itt Bakugo, Midoriya hirtelen megbetegedett, láza van most hányt , és erősen köhög. Hívtuk a mentőket, és lassan ideérnek. -Mondtam.

-Rakjátok ülési pozícióba, és bármilyen hideget rakjátok a homlokára, és próbáljátok ébren tartani. Recovery Girls-el sietünk. -Mondta és letette. 

Egyből a falnak neki támasztva raktam, majd Todoroki odajött hozzá, és a kezét picit lehűtötte, és a homlokára rakta. Izuku ezek után alig köhögött, de láthatóan nem volt jól. Alig volt ébren.

A mentősök hamar ideértek, és elvitték Izuku-t. Aizawa elvitt minket is a kórházba, ahol Izuku volt. Egy jó 2 óra múlva, kijött Recovery Girl.

-Hogy van? -Kérdeztem.

-Megmérgezték. A testében erős mérget találtunk, az lehet a háttérben. Jelenleg épp alszik, de bemehettek hozzá. Egy darabig a láza, és a hányingere megmarad de jobban lesz. -Mondta.

-Megmérgezték, de egész végig együtt voltunk. -Mondta Uraraka.

-A pincér, ö hozta nekünk a kajákat, lehet az ételébe rakott valamit. -Mondtam.

-Feltudnátok ismerni? -Kérdezte Aizawa.

Bólintottunk mindhárman. Aizawa hívott egy nyomozott, és megkért minket, hogy találjuk meg a pincért, míg ő itt marad vigyázni rá.

Hiába voltunk újra ott, már nem találtuk meg a pincért.