[MHA Fanfic] Van még benned fény 𝘼𝙙𝙤𝙥𝙩𝙖𝙡𝙫𝙖

XIV. - Vigyázok rád

*Izuku nézette*

Olyan hideg van. Miért van ilyen hideg? Mi történt? Próbáltam kinyitni a szememet. a szobámban voltam. Már este volt. Aizawa az asztalomnál ült és dolgozott, lehet nem vett észre.

Próbáltam felülni, de egyből megbántam, mikor hirtelen hányingerem lett, mellettem volt egy tál, így abba hánytam. Mi történt velem? Mikor abbahagytam, Aizawa mellettem ült.

-Hogy vagy? -Kérdezte.

-Mint akit kilapított egy kamion. Mi történt? Mennyi az idő? -Kérdeztem halkan.

-A pincér aki kihozta az ételedet mérgezett volt, és 5 perc múlva éjfél lesz. -Mondta.

-Megmérgezett? -Kérdeztem újra.

Bólintott, és a homlokomra rakta a kezét.

-Eléggé magas lázad van, és egy darabig hányingered marad. Majd én vigyázok rád. -Mondta.

Lefektetett, és betakart. Nem bántam mert kettőig nem láttam. Normálisan sem bírtam gondolkodni.

-H-Hideg...-Nyögtem ki, míg egy köhögés be nem zavart.

Aizawa egy másik takarót terített rám, és egy vizes hideg ruhát, a homlokomra.

-Próbálj visszafeküdni, pihenned kell. -Suttogta.

Nem kellett kétszer mondania egyből elaludtam.

*Aizawa nézette*

Néztem ahogyan lassan elalszik. Hiába volt sötét látszódott milyen sápadt. Kiürítettem a tálat, és visszamentem dolgozni. Épp a sportfesztivál tervét rendeztük, persze nekem kell az egyik műsor vezetőnek lennie. Rendszeresen visszanéztem a fiúra aki, ugyanúgy aludt. Ami történt a mai nap Nezu nem akarta a kórházban tartani, így én vigyázok most rá. Nezu eléggé mérges volt, és a hős aki vigyázott rá, folyamatosan bocsánatot kért, de ez nem az ő hibája.

*Izuku nézette*

Ölj! Ölnöd kell! Ölj vagy meghalsz! Ölj! Folyjon a vér! Vágd el a torkukat! Ölj! Ölj! ÖLJ!

Felriadtam. Valami folyamatosan ez súgta. De nem akarok, de muszáj lesz.

Szétnéztem a szobámba, Eraser sehol sem volt, és a redőnyök le voltak húzva. Felálltam óvatosan, az egyik takarót magamra borítottam, és elindultam lefelé.

A konyhában főzött valamit, miközben beszélgetett valakivel. Észre vett és lerakta.

-Midoriya, az ágyban kell legyél. Nem mászkálhatsz ilyen betegen. -Mondta.

-Nem voltál ott. -Mondtam.

-Ne haragudj, de épp reggelit készítettem neked. Visszasegítelek az ágyadba, és hozom a reggelidet. -Mondta.

Szép lassan mentünk vissza az ágyamhoz, miközben Aizawa a közelemben volt, ne hogy elessek.

-Zavar valami? -Kérdezte

Bólintottam.

-Elszeretnéd mondani? -Kérdezte.

Megráztam a fejemet. Nem mondhatom meg mert nekem annyi. Illetve, félek ha kinyitom a számat, egyből hányok. Visszafeküdtem az ágyba és hozta a reggelit, és a gyógyszereket. A reggeliből alig 2 falatot bírtam csak enni, míg a gyógyszert majdnem kihánytam.

Rám rakott egy hideg vizes ruhát újra.

-Most el kell menjek elintézni valamit, addig pihenj. Melletted van egy tál, és a telefonod. Ha bármi is van, írj és jövök. -Mondta majd elment.

Megfogtam a telefonomat, ekkor láttam, hogy írtak nekem. Mind a tanárok, mind a barátaim írtak, hogy legyek hamarosan jobban. Ez olyan jól esett, végre valakinek fontos vagyok. Hiába akarom, hogy így maradjon el kell szakítanom magamat mindenkitől, így kevésbé fog fájni nekik.

*Aizawa nézette*

-Eraser, minek köszönhetem a hívást? -Kérdezte Nezu.

-Nem áll össze a kép. Midoriya-ról van szó, valami nem stimmel. -Mondtam.

-Ezt hogy érted? -Kérdezte.

-Miközben a Sportfesztivált rendeztem, álmában beszélt, de nem épp jó dolgokról. -Mondtam.

-Mit mondott?- Kérdezte.

-Ölnöm kell vagy meghalok....