[MHA Fanfic] Van még benned fény 𝘼𝙙𝙤𝙥𝙩𝙖𝙡𝙫𝙖

XII. - Kiruccanás

Mikor felébredtem az ágyamban voltam. Az egyenruha is rajtam volt. Elaludtam a beszélgetés közepén? Alig emlékszem miről volt szó.

Felálltam és vettem egy zuhanyt. A zuhany után valamit észrevettem az asztalomon. Egy telefon volt. A telefon alatt egy jegyzet volt.

"A tanárok úgy döntöttek, hogy jó ötlet lenne, ha egy telefont kapnál. A telefonban megvan az összes tanár száma. Bízunk benned, hogy nem csinálsz semmi rosszat, de ha rajtakapunk, elfogjuk venni! - Eraser"

Legalább nem fogok halálra unatkozni. Egyből megnyitottam és körbe néztem. Tényleg csak a tanárok száma volt meg. Az a szerencse, hogy tudom mi Katsu....vagyis Kacchan száma. Egyből beírtam és írtam egy üzenetet. Szerencsére hétvége volt, szóval tuti fent lesz.

Katsuki Bakugo: Ki az, mit akar?

Én vagyok az Katsu...vagyis Kacchan.

Katsuki Bakugo: Adtak engedélyt telefon használatra? 

Igen, most találtam az asztalamon.

*Izuku Midoriya átváltoztatta a kontaktnevet Kacchan*

*Kacchan átváltoztatta a kontaktnevet Brokkoli*

Hé!

Kacchan: De ha igaz?

Umm, tudod mi lehet Todoroki, és Uraraka száma?

Kacchan: Szerinted honnan tudnám?

Hát nem is tudom...talán az osztálytársad?

Kacchan: Várj!

*Kacchan új csoportot alakított: Brokkoli védő osztag*

*Kacchan felvette Icyhot*

*Kacchan felvette Round Face*

Round Face: Bakugo ez mi?

Uraraka?

Round Face: Izu....Repaer?

Kérlek hívj Izuku-nak, és ti is.

Icyhot: Örülök, hogy van már telefonod.

Én is.

Round face: Felkéne venni téged az osztály csoportba.

Azt inkább ne.

 Kacchan: Egyetértek Shitty Hair és a többiek megint kezdik a hülyeségeiket.

Icyhot: Izuku lenne kedved valahova elugrani? 

Round face: Menjünk mindannyian, jó móka lesz

Nem tudom, hogy elhagyhatom a kollégiumot, vagy a sulit.

Kacchan: Aizawa aki figyel rád igaz? Megkérdezhetnéd.

De ha el is engedne hova mennénk? Bárhová mennénk felismernének.

Icyhot: Ha fel is ismernek ne foglalkozz vele.

Round Face: Igaza van, egy kiruccanás neked sem árthat.

Igazuk van. Fel is hívtam Eraser-t.

-Midoriya, van valami probléma? -Kérdezte.

-N-Nincs, csak megszerettem volna kérdezni, hogy elhagyhatom-e a sulit? Uraraka, Todoroki, és Kacchan elhívott egy kiruccanásra. -Mondtam.

-Nezu-t megkérdezzem, ő adhat ilyenekre csak engedélyt. Várj egy pillanatot. -Mondta és lerakta.

Megreggeliztem addig, és mikor befejeztem, hívott is.

-Engedélyezte, hogy elmehess, de a te érdekedben mások figyelni fognak rád. Hősök, de nem lesznek feltűnők. Illetve max 3-ig tarthat. Majd érted jövünk. -Mondta.

Megírtam nekik. Kacchan nem örült neki, de mást nem tehetek. Még mindig is csak egy gonosztevő vagyok. Egy gyilkos.

Megbeszéltük, hogy elmegyünk Karaokézni. Nem tudok énekelni, de még is jobb mint Eraser-el beszélgetni.

Elmentem a kapuhoz, és Eraser kikapcsolta a láthatatlan falat. El fuvarozott oda. Az egész út csendes volt.

-Ideges vagy? -Kérdezte.

-Eléggé. Csak ismerik már az arcomat, meg ez az első ilyen programom barátokkal. -Mondtam.

-Nem lesz baj, ha valami történni fog, ott lesz egy hős aki segít neked. Nem hagyja ha valami kis bunyóba keveredj. -Mondta.

Picit röhögtem erre. Nem hiába a kontakt nevem neki 'Problémás Gyermek'.

*Aizawa nézette*

Nevetett. Inkább kuncogott, de milyen aranyos így. Örülök, hogy pár osztálytársa elhívta egy kis szórakozásra, az utóbbi napok után kellene is neki ilyesmi. Már tényleg úgy viselkedik mint egy gyerek, és nem úgy mint tényleg egy megtört, fáradt gyerek.

*Izuku nézette*

Megérkeztünk, és kirakott. Elmondta újra a szokásos dumáját. 3-ig maradhattok kint, de ha vissza akarok menni akkor írjak neki és elhoz.

-Oké oké, vágom apa. -Mondtam.

Várj. Leapáztam? Mi a fasz? Mi. a. kurva. életbe. Izuku?

*Aizawa nézette*

Apa? Egy apa figurának tekint? Viccelt volna? Nem hisz elpirult. Komolyan gondolta? 

*Izuku nézette*

Nem csináltam semmit, és már is elszúrtam valamit.

-A-A-Azt hi-sz-szem é-é-é-én megyek. -Mondtam és elmentem a kocsitól.

Nem akartam hátra fordulni. A karaoke felé vettem az irányt, és megálltam a bejáratánál, ahol találkozunk. Eddig csak én voltam itt.

Leültem egy padra és vártam. Közben az emberek párszor rám néztek, meg susogtak valamit, de nem volt vészes. Kíváncsi vagyok ki nézhet engem, vagy hogy hol van. Eraser nem viccelt, hogy nem lesz feltűnő. Baszki Izuku. Eraserhead mint apa? Mint az én apám. Hülyeség.

Valaki megtapogatta a vállamat, én meg ösztönösen megfogtam erősen a kezét. Todoroki volt az.

-Á bocsi Todoroki, nem láttalak. -Mondtam.

-Semmi baj, én kérnék bocsánatot. Nagyon a gondolatodban voltál. -Mondta.

-De akkor is, ha nem kéne bárkit így letámadnom. -Mondtam.

Todoroki leült mellém.

-Mióta vagy itt? -Kérdeztem.

-Most érkeztem, Bakugo, és Uraraka is ideérnek 5 perc múlva. -Mondta.

Én bólintottam. Izgalmamban az ujjaimmal babráltam.

-Jól vagy? -Kérdezte.

-Igen, csak....ez az első ilyen közös program barátokkal. Izgulok, főleg hogy nem tudok énekelni. -Mondtam nevetve a végét.

Ő csak meglepődött volt.

-Tudod, nem kellet volna megvédened akkor. Amit mondtak azok igazak. -Mondtam.

-Dehogy, Izuku, a saját apád akart megölni, illetve senkit sem öltél meg, csak megsebesítettél embereket, de ők is csak rossz fiúk voltak. És megmenteted Aizawa-t is. Aki itt a legnagyobb gonosz azok ők. -Mondta.

Picit jól esett, hogy ez mondta, de ha tudná miket tettem, akkor sem bocsátana meg.