Gyógyító szerelem

23. fejezet

Figyelem +18-as fejezet!

Hermione

-NEEEEE KÉRLEEK!! - éreztem ahogy Ron keze csúszik fel a combomon, majd durván ujjazni kezdett.Sírtam a fájdalomtól, és a kiszolgáltatottságtól.

-Mond ki, hogy az enyém vagy.....Akkor talán abba hagyom.. - vigyorogta, majd végig nyalta a mellem.Undorító csíkot húzva maga után.

A hányinger kerülgetett, és attól féltem, ha kinyitom a szám, hányni fogok.De zárt fogakkal sikerült kinyögnöm. - Soha.....A tiéd soha...

Dühében ököllel bele vágott a gyomromba.Hiába próbáltam felhúzni a lábaim, hogy a fájdalmat csillapítsam.Ő lefogott, majd durván szét lökte a combjaim, és kegyetlenül belém hatolt.

Nem tudtam mást tenni csak sikítottam, és sikítottam.A lábaimmal rúgkapáltam, hogy engedjen el.Próbáltam elrúgni magamtól.

-Herminoe...HERMIONE!!!!!! - valaki rázni kezdtem a vállam, közben a nevemet kiabálták. - Ébredj már!!!

Mintha a legmélyebb és legsötétebb vízből húztak volna ki, lassan felnyitottam a szemem.

Nem tudom ki érhetett hozzám, de nem győztem lerázni magamról a kezét, vagy kezeket. - Ne...ne...

-Css nincs semmi baj Mione.Mi vagyunk azok. - lépett előre Ginny eltolva Harryt és Nevillet az útból.Mikor megláttam a barátnőmet, a köd kezdett feloszlani a szememről.

Ekkor körülnézve tudatosult bennem, hogy hol vagyok.Még mindig a klubhelyiségben, az egyik vörös fotelben, össze gömbölyödve.

Mindenki aki ott tartózkodott, megdöbbenve bámult rám, mintha egy másik bolygóról jöttem volna.

-Saj...sajnálom.Rosszat álmodtam. - motyogtam.

-Arra mi is rájöttünk Hermione - szólt az egyik ötödéves társam - A frászt hoztad ránk.Úgy sikítottál, mintha nyúznának álmodban.

-Fogd be Evans - mordult rá Harry.

-De hát tényleg rohadt ijesztő volt... - folytatta a fiú.

-Azt mondtam, fogd...be...a...szád! - fordult Evans felé Harry,mint aki kész péppé verni.Mikor látta, hogy a fiú tényleg hallgatni fog, a többiekhez fordult. - Nincs dolgotok? - nézett mindenki szemébe.Erre úgy tűnt, hirtelen mindenkinek dolga akad a hálótermekben, vagy a klubhelyiség valamelyik sarkában.

-Mione...jobban vagy? - kérdezte Neville aki még mindig Ginnyék mellett állt.Szemében féltés és ijedség volt.

-Igen...sokkal. - próbáltam rá mosolyogni.

-Hermione - szólt Harry, miközben leguggolt elém, és suttogva folytatta - Felviszlek a hálótermetekbe...Megengeded, hogy hozzád érjek? - kérdezte bizonytalanul a barátom.

Mélyen a szemébe néztem, és tudatosítottam magamban, hogy Ő Harry.Nem fog bántani.

Mikor ez sikerült, lassan, fáradtan bólintottam. Harry gyengéden ölbe vett, és felemelt.Megkapaszkodtam a nyakában, majd a válla fölött hátra néztem.Búcsút intettem Nevillenek.Ginny szorosan követett minket.

Mikor a szobánk elé értünk, barátnőm előre sietett, és kinyitotta az ajtót.Harry belépve oda ment az ágyamhoz, és gyengéden letett rá.Rögtön az oldalamra fordultam, háttal neki.

-Most menj Harry... - szólt halkan Ginny - Vigyázok rá. - Hallottam ahogy gyorsan megcsókolják egymást, majd Ginnyvel magunk maradtunk.

Barátnőm nem szólt semmit, csak ruhástól, ahogy volt, befeküdt mellém, és magához ölelt.