Gyógyító szerelem

25. fejezet

Hermione

-Tom....mi lesz ha soha többé nem fog felébredni...? - tompa beszélgetést hallottam a fejem felett.Ujjaimat erős kezek szorították, mintha minden áron itt akarnának tartani.

-De fel fog Jane...biztos vagyok benne... - válaszolta a férfi.Nagy nehezen felismertem a szüleim hangját.Csendesen beszélgettek felettem.

Megpróbáltam kinyitni a szemeimet, de olyan nagyon nehéznek éreztem a szemhéjaim.Sokadik próbálkozásra, sikerült résnyire nyitnom, de rögtön be is csuktam, mert vakított a szobában lévő fény.

-......Hermione???? - szólított a nevemen Anya. - Kicsikém...ez az...nyisd ki szépen a szemed. - hallottam hogy halkan szipog. - Ohh Tom..

-Itt vagyunk kislányom.Csak annyit kell tenned, hogy kinyitod a szemed.Kérlek próbáld meg újra. - simogatta meg Apa a hajam.

Csont száraz volt a szám, alig tudtam egy szót kimondani. - Fáj... - válaszoltam rekedten.

-Rögtön hívok valakit. - hallottam, hogy Apa elsiet.

-Nem tudom, hogy adhatok e inni, de itt van egy kis vizes ruha.Megtörlöm vele a szád, jó...? - kérdezte anya felindultan.

Aprót bólintottam, még mindig csukott szemmel.Mikor a ruha a számhoz ért, úgy éreztem, hogy ennél csodálatosabbat már soha nem fogok érezni.Mikor elvette a ruhát a számtól, legszívesebben arra kértem volna, hogy egy egész vödör vizet öntsön le a torkomon.

Lehetett hallani, hogy nyílik az ajtó, és többen belépnek a szobába.

-Lám lám, hát felébredtünk Csipkerózsika?! - szólalt meg egy mély hangú férfi.Hangja vidám természetre utalt. - Ugye így szokták mondani a muglik...? - kérdezte

-Őőő...igen így. - válaszolt Apám.

-Remek!Nah, hogy vagyunk? - hallottam, hogy közelebb lép az ágyhoz.

-Csak annyit mondott, miután kinyitotta a szemét egy kicsit, hogy fáj. - Válaszolt helyettem Anyám.

-Bizonyára a fény, igaz Hermione? - kérdezte, közben pedig megfogta a csuklómat, és ellenőrizte a pulzusom.

-Igen... - válaszoltam rekedten.

-Mindjárt orvosoljuk a problémát.

Szemhéjamon keresztül is érzékeltem, hogy sötétebb lett a szobában.

-Kérem most próbálja meg újra kinyitni a szemét. - utasított az orvos.

Először félve, újra csak résnyire nyitottam a szemem, de mikor érzékeltem, hogy nincs semmi éles fény, már bátrabban nagyobbra nyitottam őket.Rögtön Anya arca került elém, mögötte állt Apa.Mind kettőjük szeme könnyes volt, és mosolyogtak.

-Sziasztok... - próbáltam rájuk mosolyogni több-kevesebb sikerrel.

-Úgy örülünk, hogy felébredtél! - simogatta meg anya az arcomat.

-Mi történt, és hol vagyok...? - kérdeztem, de mikor a másik irányban fordítottam a fejem, az utóbbi kérdésre rögtön választ is kaptam.Az ágy másik oldalán, egy enyhén pocakos, ősz férfi állt citrus zöld talárban. - A Szent Mungóban vagyok ugye...?

-Bizonyám. - mosolygott rám a férfi - Én Smethwyck gyógyító vagyok.Üdv újra köztünk Hermione!És hogy az első kérdésére válaszoljak, Ön kómában volt.

-Micsoda..? - tágultak ki a szemeim hitetlenül.

-Sajnos így van kedvesem. - sóhajtott egyet a gyógyító - Kerek egy hétig nem tért magához.