Gyógyító szerelem

15. fejezet

Hermione

Reggel korán ébredtünk Ginnyvel, mert minél hamarabb meg akartunk reggelizni.Utána pedig bele vetni magunkat a vásárlásba.

Harryvel klubhelyiségben találkoztunk, és együtt indultunk reggelizni.

-Azért lányok, kérlek legyetek kíméletesek velem.....ne cibáljatok be minden üzletbe oké? - nézett ránk könyörgőn

Ginny megsimogatta az arcát - Majd vigyázok rád Drágám. - somolygott

Herry csak motyogott erre valamit, és meggyorsította a lépéseit.

Mikor beléptünk a nagyterembe, egy árva lélek sem volt még ott.Egy tanár, vagy diák se.Épp hogy hét óra volt, de az asztalokon már ott állt a reggelink, ezért gyorsan leültünk és elkezdtünk enni.Nem szóltunk egymáshoz, csak azt vettem észre, hogy mind a hárman, bőségesen döntjük magunkba a kávét.

Mikor befejeztük az evést, egyszerre álltunk fel, és indultunk kifelé.Az ajtóhoz érve, már szembe jöttek velünk azok a diáktársaink, akik szintén korán kelők voltak.

Csöndesen lépkedtünk egymás mellett a parkban, kiélveztük a nyugalmat.Bár december eleje volt, még nem esett hó.Ahogy elnéztem a fákat, és a pázsitot, mindent vastag dér borított.Nagyon hideg volt még így reggel, ezért fázósan össze húztam magamon a vastagabbik taláromat.

Mikor átléptük a kaput, és egyben a birtok határát, megindultunk az erdő melletti úton, le a faluba.

-Remélem azért nyitva lesz egy-két üzlet.Elég korán vagyunk. - szóltam a barátaimhoz.

-Az ünnepek közeledtével hamarabb kinyitnak, szóval szerintem nem lesz gond - mondta Ginny csillogó szemmel.

-Lányok azt nem is kérdeztétek, hogy mit szeretnék karácsonyra - vetette szemünk Harry.

-Mert nem is akarjuk tudni.Ha megmondod, hogy mit szeretnél, és mi megvennénk, akkor hol a meglepetés...? - vágtam rá.

-Hmm jogos....Bár Ginny, van egy dolog amit mindenképpen  szeretnék - ekkor oda hajolt a barátnője füléhez, és súgott valamit. Ginny erre kuncogva lökött rajta egyet, majd mellkason bökte.

-Ha ezt szeretnéd látni rajtam, akkor vedd meg nekem, és talán felveszem. - nevettek mind a ketten.

-Srácok ne már.Vannak olyan részletek amikről nem akarok tudni. - sóhajtottam.

Erre csak nevettek rajtam, és sugdolózni kezdtek.

Ekkor a Tiltott rengetek legsötétebb, és számomra a legfélelmetesebb részénél haladtunk el.Igyekeztem siettetni a barátaimat, de ők egymással voltak elfoglalva.

Pásztáztam az erdőt, de semmit nem láttam, hiába erőltettem a szememet.Ekkor egy ág reccsenését, és motoszkálást hallottam.Mire a hang irányába kaptam a fejem, újra csend volt.

-Srácok....-rángattam meg a talárjukat - Menjünk innen.Siessünk.

-Mi az Miona? - nézett rám Harry, és gyorsan előkapta a pálcáját.Megijedt a hangomból sütő félelemtől.

-Hallottam valamit. Tűnjünk innen.Most.

-Jól van.Pálcákat elő, és futás.

Együtt rohantunk a faluig.Csak akkor lassítottunk, mikor megláttuk az első boltot a falu határában.Szuszogva támaszkodtunk a térdünkre, és próbáltunk nyugodtan lélegezni.

-Merlinre....Mit láttál Hermione? - nézett rám a szemüvege fölött Harry.

-Látni nem láttam, de hallottam valamit. - egyenesedtem fel - Mióta annyiszor megjártuk azt az erdőt, nem is akartam megvárni, hogy mi lehet az.Lehet hogy szégyen a futás, de ha a Tiltott rengetegről van szó, akkor rohadt hasznos tud lenni.