Gyógyító szerelem

29. fejezet

Drága Olvasóim!Köszönöm, hogy ilyen sokáig kitartottatok mellettem!Nem is tudom elmondani milyen hálás vagyok a sok visszajelzésért, amit tőletek kaptam!Fantasztikusak vagytok!De sajnos ez az utolsó fejezete a történetemnek.Bár remélem vigasztaló lesz nektek, hogy még jön egy epilógus:)Bár Perselus és Hermione története véget ér, még szeretném folytatni az írást.Talán néhányan már sejtik, hogy ki fog a célkeresztembe kerülni a következő történetemben;))Ölellek titeket!:)

Hermione

Kora hajnalban ébredtünk. Perselus még ki akart kísérni a hoppanálási pontra az órái előtt.

Csendes készülődtünk, néha lopott tőlem egy csókot, miközben öltöztem.

-Ohh el is felejtettem.Tegnap jött egy leveled, amíg Roxmortsban voltál.Édesanyád küldte. - nyújtotta felém a levelet Perselus.

-Ohh tényleg?? - kaptam a levél után, majd kimentem a konyhába, és leültem az asztalhoz. Perselus követett és velem szemben leült.Amíg én kibontottam a levelet, varázsolt nekünk egy-egy bögre forró kávét.

Miután végig olvastam, nagyot sóhajtva letettem az asztalra.

-Perselus...! - mondtam a nevét

-Hmm?

-Őőő mit szólnál hozzá, ha szombaton lenne az esküvő? - kérdeztem bizonytalanul.Tudtam jól, hogy nem szereti, ha helyette rendelkeznek az ideje felett.

-Nekem teljesen jó! - bólintott.Kétkedésemet látva letette az újságját, majd megfogta az asztalon fekvő kezem. - Mio, nekem édes mindegy hogy mikor, és hol házasodunk össze.Csak az a lényeg, hogy megtörténjen.Rendben?

-Rendben! - terült szét az arcomon a mosoly

-Elmondod, hogy mit írt az Édesanyád? - somolygott Perselus.

-Ohh persze persze! - bólogattam - Azt írta, hogy ott a faluban ahol Ők élnek, van egy nagyon pici, de szép templom.És mivel nem esküvő szezon van, így szombaton van egy szabad helyük.Így megtarthatjuk akkor. - egy pillanatra a számhoz érintettem az ujjam elgondolkozva - Drágám, mond csak.Van esetleg mugli öltönyöd?Mármint ünnepi?

-Olyan nincs, ami jó lenne szombatra, de addig beszerzek egyet. - válaszolta az újság mögül, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Remek.Én pedig a héten megveszem Anyával a menyasszonyi ruhát! - válaszoltam vidáman.Tovább olvastam a levet. - Illetve azt is írja, hogy az esküvő utáni party, pedig az Ő házukban lesz.Mivel úgy se leszünk sokan, elfogunk férni.

-Ühüm... - bújt még mindig az újság mögé Perselus - Mio...kérlek ne felejtsd el a fehérneműt, jó?

Miután ezt meghallottam, vigyorogva hasaltam az asztalra, és az újság tetejét lehajtva néztem Perselusra.

-És pontosan, milyet is szeretnél látni rajtam? - vigyorogtam rá.

-Legyen meglepetés! - válaszolta - De egy kikötésem lenne...

-Mi lenne az?

Perselus közel hajolt az arcomhoz.Ajkaink csupán egy centire voltak egymástól. - Viselj a menyasszonyi ruha alatt tangát.

-Húú valaki nagyon rossz ma! - nevettem fel.

-Ahogy mindig Gyönyörűm. - simogatta meg kézfejével az arcom. - De mielőtt megint bele lendülnénk dolgokba, induljunk! - állt fel.

-Ohh - hajtottam le a fejem szomorúan.

-Ugyan már.Nézd a jó oldalát.Szombaton találkozunk az oltárnál! - ölelt át Perselus. Bele simultam az ölelésébe, és mélyen beszívtam az illatát.