Gyógyító szerelem

21. fejezet

Hermione

Össze törten, és zavarodottan ébredtem.Kellett pár pillanat amíg felfogtam, hogy már nem a kunyhóban vagyok, hanem Perselus házában.

Az biztos, hogy nem tett jót az alvás.Álmomban újra, és újra végig éltem, hogy Ron mit tett velem.

Iszonyatos hányinger vett erőt rajtam.Ledobtam magamról a takarót, és futni kezdtem a fürdőszoba felé.Épp idejében hajoltam a vécé fölé.De semmi sem jött.Csak öklendeztem.Azt hittem sose marad abba.

Mikor már annyira kimerültem, hogy térdelni se tudtam, leültem a vécé mellé, és csak néztem magam elé.Csöndes könnyek folytak végig az arcomon.Hiába töröltem le őket a kezemmel, mindig jött helyettük a következő.

Halálra rémültem, mikor valaki egy köntöst terített a meztelen hátamra.Ösztönösen mászni kezdtem az ellenkező irányba.

-Ccsss...Mio.Perselus vagyok - emlékszem, hogy ezt sokszor elmondta nekem.Mintha tudatosítani akarná, hogy Ő áll mellettem. - Semmi baj Drágám.Csak segíteni akarok. - guggolt le előttem.Fekete haja egy kissé előre omlott, sötét szemeiben pedig vigasztalás volt.Fekete szövetnadrágot, és sötétkék inget viselt.Mezítláb volt.Ahogy mindig, mikor itthon volt.

Igyekeztem a köntössel eltakarni meztelen testemet.Nem akartam, hogy lássa.Bekuporogtam az egyik sarokba, olyan messze tőle amennyire csak tudtam.

-Nem fogok hozzád nyúlni, esküszöm Kicsim. - támaszkodott a karjával a combjára. - Csak mond mire van szükséged. - nézett rám fénytelen szemekkel.

Próbáltam hangot kiadni, de mintha elakadtak volna a szavak.Erősen megköszörültem a torkom, majd újra próbálkoztam.

-Sze...szeretnék megfürdeni. - krákogtam - Szükségem van rá.Olyan nagyon mocskosnak érzem magam.Muszáj fürdenem....muszáj....muszáj.

-Jól van.Kimegyek. - állt fel - főztem vacsorát.Ha van kedved, gyere le.De fel is hozhatom neked. - tétovázott.Láttam rajta, hogy még mondani szeretne valamit, de nem találja a szavakat.Oda ment az ajtóhoz, és a kezét a kilincsre tette. - Mio, te nem vagy mocskos.Érted?Nem vagy az. - nézett vissza rám, kemény tekintettel.Majd gyorsan kilépett, és csendesen behúzta maga után az ajtót.

Annyira el akartam hinni amit mondott, de tudtam, hogy nem igaz.Mocskos vagyok.Ezen már semmi sem változtathat.Megbélyegeztek.

Nem tudom mióta ülhettem a sarokban miután Perselus kiment, de az elgémberedett tagjaimból kiindulva, sokáig.Lassan felálltam a fal mentén.Levettem a köntöst magamról, és a földre dobtam.Beléptem a zuhanyzóba, és megnyitottam a csapot.A lehető legforróbbra állítottam, majd egy kemény szivaccsal, amit az egyik polcon találtam, elkezdtem dörzsölni a bőröm.Minden testrészemnek külön figyelmet szenteltem.Addig dörzsöltem a bőröm, amíg szinte olyan nem lett, mint akinek az egész teste lehorzsolódott.

Mikor befejeztem, késztetést éreztem, hogy előröl kezdjem az egészet.De sikerült rávennem magam, hogy kilépjek a zuhany alól.Lehajoltam a földre dobott köntösért, majd belebújtam.

A mosdó felé fordulva, felvettem a széléről a hajkefém, és elkezdtem megfésülni a hajam.Alig tudtam kibontani, annyira csomós volt.Egy pillantást se vetettem a tükörre egész végig.Nem akartam látni magam.Így is eléggé undorodom.

Mikor csomó mentes volt a hajam, vissza lépkedtem a szobába, és köntösben bújtam újra ágyba.Képtelen voltam lemenni vacsorázni.Éhséget pedig egyáltalán nem éreztem.

Csak bámultam ki a hatalmas ablakokon.Néztem a sötét borús eget.A felhőket, ahogy folyamatosan vonulnak el a Hold előtt.

Mikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó, az egész testem megmerevedett a takaró alatt.Rettegés fogott el.Pedig tudtam nagyon jól, hogy ez csak Perselus lehet, mégis féltem.