Gyógyító szerelem

18. fejezet

+18 besorolású fejezet!Csak saját felelősségre.Jó szórakozást hozzá:)

Hermione

Nem sokat aludtam, talán két órát.Úgy keltem fel, hogy fáj mindenem, hiszen eléggé túlaludtam magam.

Óvatosan kikeltem az ágyból, hogy Perselust ne ébresszem fel.Kicsit még néztem alvás közben.Erre nem sok lehetőségem volt még .Mindig Ő ébredt korábban.

Az arca sokkal lágyabb, és kedvesebb volt.Minden gond elszállt a vonásaiból.Szeretném egyszer ilyennek látni napközben is.

Mosolyogva néztem még egy darabig, majd halkan kiléptem a szobából, és behúztam magam után az ajtót.Bementem a fürdőszobába, és kicsit rendbe szedtem magam.Megmosakodtam, feltettem egy kis sminket, és átfésültem a hajam.

Majd lementem, és beléptem a konyhába.Úgy döntöttem, hogy pulykát sütök ma estére.

Örülök, hogy nem aludtam annyit, mert idő kell a pulykának amíg megsül. Meggyorsíthatnám varázslattal a főzést, de nekem ez egy rituálé, ami az otthonomra emlékeztet.Ezért hagyományosan akarok mindent csinálni.

Rögtön eszembe jutott az Édesanyám, aki Szenteste reggelén nekilátott főzni.Apával együtt pedig, ott sürögtünk-forogtunk körülötte.Imádtam azokat a pillanatokat.

Ahogy én is elkezdtem főzni, a hiányuk olyan erővel tépett a lelkembe, hogy azt hittem bele pusztulok.

Próbáltam több mély levegőt venni, hogy megnyugodjak, és csak az előttem lévő feladatra koncentrálni.Gyorsan megtöröltem a szemem, és folytattam az előkészületeket.

A pulykához áfonya mártást, és tört krumplit akarok készíteni.Desszertnek pedig csokis souffle-t terveztem.

Mikor már mindennel előkészültem, a pulyka a sütőben volt, a krumpli és az áfony mártás pedig a tűzhelyen, arra várva hogy alákapcsoljak.Oda léptem a kávéfőzőhöz, hogy lefőzzek egy erős feketét, mert volt egy olyan érzésem, hogy Perselus nemsokára felébred.

Mikor kinéztem az ablakon azt láttam, hogy már sötét van odakint, hiába ütötte el az óra, még csak a délután négyet.A Hold halványan világított, kísérteties fénybe vonva, ezt az amúgy is vad tájat.A kertben lévő fákon láttam, hogy tombol odakint a szél, tépi az ágakat, amik erre panaszosan nyögtek.

Bár nem fáztam mégis megdörzsöltem a karjaim, hogy felmelegedjek egy kicsit.Az ablak visszatükröződésében láttam, hogy mögém oson egy árny, ami a következő pillanatban óvón átölelt, és a széles mellkasához vont engem.Jólesően a karok közé bújtam, és beszívtam az Ő különleges, fűszeres illatát.Annyira hiányzott nekem.....

-Fázol? - kérdezte.

-Nem...csak ahogy kinéztem az ablakon, elfogott a borzongás.Még így, este is olyan csodálatos ez a zord táj.El tudnám nézni egy.... - beharaptam a szám, mert nem mertem folytatni.

-Egy életen át...? - suttogta a fülembe Perselus.

Halványan bólintottam, és lehajtottam a fejem.Előre nyúlt, és maga felé fordította az arcom, kérve, hogy nézzek rá.

Ráemeltem a pillantásom, és olyan gyengédséget láttam a szemében, amit ezelőtt soha.Lassan lehajolt hozzám, és finoman megcsókolta az ajkaim.Nem volt durva, vagy követelőző, egyszerűen csak csábított.A hátam még mindig hozzá simult, a kezemmel hátra nyúlva, megsimogattam a nyakát, Ő pedig szorosan tartott a derekamnál fogva.

Mikor elváltak az ajkaink, megcsókolta a halántékom, majd újra a szemembe nézett.

-Ne kételkedj bennem, soha többé Mio...