Gyógyító szerelem

5. fejezet

Hermione

Pitonnal való beszélgetés után, mint egy alvajáró, úgy mentem ki a kastélyból.Leültem a fal tövében egy padra, és mélyeket lélegezve próbáltam megnyugodni.

Nem szabadna ennyire kitárulkoznom.Uralkodnom kell magamon, különben Piton hamar rá fog jönni, hogy baj van.Hacsak, már rá nem jött.

Nem tudtam tovább analizálni a helyzetet, mert Ginny közelített a padhoz.Mikor odaért, lehuppant mellém.

-Harry mondta, hogy ott maradtál Pitonnál az óra után.Mi történt?

-Látom rögtön bele vágsz a közepébe.De ha már itt tartunk, te hol voltál? - néztem rá kérdőn.

-A gyengélkedőn.Reggeli után nem éreztem túl jól magam.Szóltam Harrynek, és felmentem Madam Pomfreyhoz.

-Furcsa, Harry nem is mondta.

-Te meg észre se vetted?Csak most esett le, hogy nem voltam melletted? - nézett rám, tettetett felháborodással - Akkor mégis mivel, vagy pontosabban,kivel voltál elfoglalva? - mosolygott rám.

-Nem értem miről beszélsz. - húztam el szám.

­-De ha már ilyen nagyszerűen vissza kanyarodtunk az eredeti témához, végre elmondanád, hogy mi történt?

Nagy nehezen bele kezdek, és nem hagyok ki egyetlen részletet sem.Mert tudom nagyon jól, hogy Ginny rögtön észre veszi, ha elhallgatok előle valamit.

-Akkor este irány a denevér barlangja? - nevet halkan.

-Valahogy úgy.

-Mikor akartál beszélni nekem ezekről a rosszulléteidről? - nézett rám megbántottan.

-Igazából nem akartam. - néztem rá bűnbánón - Én akarom megoldani ezt.Nem kell segítség. Harrynek és Ronnak sem mondtam semmit.

-Jól van, jól van.Nem faggatlak tovább.De ha bármikor szükséged lenne ránk, csak szólnod kell.

-Tudom.Így lesz.

-Nah gyere, menjünk órára.Így is elkéstünk már gyógynövénytanról.

Ezután együtt sétáltunk le az üvegházakhoz.

Órák után, leültem a klubhelyiségben, és neki láttam házi dolgozataimnak. Nem kevéssel láttak el minket a tanáraink, hogy felkészülhessünk a RAVASZ szintű vizsgáinkra.Az asztalomnál ülve szinte ki se látszódtam a pergamenek közül.Este felé a barátaim hiába intettek, hogy menjek velük vacsorázni, észre se vettem őket.

Mikor legközelebb felnéztem,az egész klubhelyiség üres volt.Rá néztem az órára, és azt látta, hogy a vacsora már húsz perce elkezdődött.Gyorsan összepakoltam a dolgaim az asztalon, és rohantam le a nagyterembe.

Már a lépcső tetején járva is hallottam a diákok zsibongását.Mikor beléptem a terembe, páran rám néztek, de én nem foglalkoztam velük, hanem a többieket kerestem a szememmel.Meg is láttam Ginnyt,ahogy integetett nekem.Elindultam feléjük közben felnéztem a tanári asztalra, és valamilyen oknál fogva,Pitont kerestem a szememmel.Mikor össze akadt a tekintetünk, én bátran álltam a pillantását, Ő pedig felemelte a csuklóját, és rámutatott az órájára.Értettem az utalást.Nem merjek késni tőle.

McGalagony, Piton mellett ülve, furcsálva felhúzta a szemöldökét, néma párbeszédünket látva.Én ezután gyorsan leültem a többiek mellé.Nem akartam az Igazgatónő éles szemeinek kereszttüzébe kerülni.Mikor legközelebb feléjük sandítottam, azt láttam, hogy elmélyülten beszélgetnek valamiről. Elég rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban.