Gyógyító szerelem

7. fejezet

Piton

Mikor Hermione kilépett a lakosztályomból, úgy éreztem, hogy valami nagyon fontosat vesztettem el.Olyan harag kerekedett felül bennem, amire nem volt példa már húsz éve.Egyszerűen, nem tudtam mit kezdeni magammal, ezért oda mentem a kandallómhoz a nappaliban, és neki támaszkodtam a párkányának.Vissza gondoltam, gyönyörű hajára, ami a vállára omlott, érzéki szájára,amit eszméletvesztésig csókoltam volna.Erre vissza gondolva elmosolyodtam.

De már nem kislány.Sőt, olyan nő akit akit legszívesebben, örökre az ágyamban tudnék.De nem lehetséges.Hiszen a diákom.Ha ez kitudódna, óriási botrány lenne belőle.Őt eltanácsolnák, engem pedig kirúgnának.Hiába nagykorú, ez nem számítana, hisz a Roxfort diákja.Még Minerva sem tudna megvédeni minket.

Úrrá kell lennem magamon.Muszáj.

Ezt meghazudtolva, megragadtam az első tárgyat ami a kezem ügyébe került - ami egy szék volt - és neki csaptam a falnak, ami így ripityára tört.

Ez valamelyest kijózanított, így elindultam a szobámba, hogy újra magamra öltsem a fekete taláromat, ami mindenkit oly rettegéssel tölt el.

Mire felvettem, sikerült annyira megnyugodnom, hogy megtudjam tartani a harmadéveseknek a bájitaltan órájukat.

Mikor elérkezett az ebédidő, igyekeztem mindenki előtt odaérni, hogy minél kevesebb emberrel találkozzak.Gyorsan ettem pár falatot, és mire elkezdett megtelni a nagyterem, én már kifelé tartottam.Mikor épp kiléptem volna az ajtón, Minerva jött velem szembe.

Csak ebből keveredjek ki minél hamarabb....

-Ohh Perselus - mosolyok rám az Igazgatónő - De jó, hogy össze futunk.

-Ha te mondod...

-Ugyan ugyan.Ne legyél ilyen morcos. - Nevet McGalagony.

-Nem vagyok morcos.Olyan vagyok mint általában. - fonom össze a karjaim.

-Ha te mondod.De mindegy is.Ezt nem itt akarom veled megbeszélni - néz körbe, és a diákokra. - Kérlek gyere az irodámba,az óráid után.Szeretnék veled egy-két dologról beszélni.

-Ez a beszélgetés pontosan, milyen mederben is zajlana?

-Ezt, hogy érted? - néz rám furcsán.

-Úgy szeretnél beszélgetni velem, mint egy régi baráttal, vagy hivatalos lenne,és mint a Roxfort igazgatója lennél jelen?

Minerva halványan elmosolyodott és közelebb lépett.

-Mint egy régi baráttal.Kérlek. - nyomatékosította, mikor megérintette a karba font karjaim.

-Jól van - morogtam - Délután négyre ott leszek nálad.

-Köszönöm - mosolygott - Addig is, légy jó Persi.

-Nem hívj így - nézek körbe ijedten, hátha hallotta valamelyik diák.

Minerva hangosan nevetve megy el mellettem, és indul a tanárok asztalához.Dühösen indulok tovább,a következő órámat megtartani.Ami micsoda véletlen, pont a hetedikesek órája.Ma kell kihirdetnem, hogy ki járhat be ezentúl az óráimra.

Az Isten óvja őket tőlem...Főleg azt a formás boszorkányt.

Mikor leérek a pincébe, már mindannyian ott várnak, a terem ajtajában.Átvágok közöttük, és oda lépek az ajtóhoz.Teátrálisan nyitom ki nekik az ajtót - Fáradjanak be kérem - mosolygok akár egy ragadozó.

Eddig is láttam már jó pár rémült szempárt pályafutásom során, de ilyen mértékű rettegést is ritkán érdemlek ki.Nagy nehezen megmozdulnak, és indulnak meg a terem bejárata felé.Mindegyik a nyakát behúzva halad el mellettem, egy kivételével, aki bátran állja a tekintetem.Bele mélyedek azokba a csodás barna szemekbe egy pillanatra, majd elkapom a tekintetem, és szinte oda morgom.