𝑩𝒂𝒃𝒚𝒔𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 - befejezetlen

|huszadik|

"...ekkor benyitott Liza, kezében egy csomag fagyasztott borsóval."

E L I Z A B E T H

20th of May

Tuesday

-Én ilyet egy szóval se mondta...- halkult el Ryan, ahogy beléptem. Vajon miről beszélhettek?

-Köszönöm Elizabeth- mondta Dr Smith és kivéve a kezemből, Ry bordáira nyomta a fagyasztott borsót.

-Írok mára egy igazolást, menj haza és pihenj- firkantott alá egy papírt és Ryan-nek adta.

-Akkor...edzésre mehetek?- nézett rá reménykedve.

-Szó sem lehet róla, még itt nekem tovább repeszted a bordádat- fordult el a naptárjához.

-De Charlie, pénteken meccs lesz, én vagyok a csapatkapitány, nem hagyhatom ki- győzködte Ry –Ráadásul az ottawai jegesmedvék ellen játszunk!- próbálkozott tovább. /kitalált csapat~szerk./

-Nem és kész! Jövő héten gyere be, rádnézek, addig semmi hoki- jelentette ki Dr Smith, mire Ryan felsóhajtott.

-Elnézést, Ryan! Mrs Williams hívat az igazgatóiba- dugta be a fejét egy kopogás után az ajtón Ms Harris, az iskolatitkár, mire Ry felvette a pólóját és oldalára szorítva a borsót követte Ms Harris-t az igazgatói irodába.

-Elizabeth...kérhetek valamit?- szólított meg Dr Smith, mikor távozni készültem.

-Igen?- néztem vissza.

-Figyelnél rá, kérlek, hogy menjen haza és pihenjen?- kérte, a szemeiben aggodalommal.

-Öhh persze, figyelni fogok rá- biztosítottam, majd elhagytam a helyiséget, miután a kezembe nyomta igazolásom, annak érdekében, hogy kísérjem haza.

♡♡♡

-Liza, haza tudok menni egyedül is- győzködött a fiú, mikor megtudta, hogy elkísérem.

-Dr Smith azt mondta ne csinálj semmi megerőltetőt, és ebbe bele tartozik a vezetés is- néztem rá, már a kocsijánál -úgyhogy, most én fogok vezetni- vettem ki a kezéből a slusszkulcsot és beültem a kocsi vezetőülésére.

-Neked van jogsid?- döbbent le, még mindig az autó mellett állva. /Kanadában -ahol a történet játszódik-, 16 éves kortól lehet jogosítványt szerezni~szerk./

-Aha, na, szállj be- adtam gyújtást, míg megadva magát, sóhajtva beszállt. Pár héttel a 16. szülinapom után csináltam meg a jogsit, de nincs kocsim, ezért nem nagyon használtam eddig.

-Őszintén, most megleptél, Liza- nézett rám egy fél mosollyal, amire elvörösödtem. Mi történik velem?

Az út további része csendben telt. De nem kínos csendben, inkább olyan kellemesben.

-Elmehetnénk Riley-ért, így neked sem kell rohangálnod- szólalt meg, mielőtt lekanyarodtam volna az utcájuk felé az egyik kereszteződésnél.

-Rendben- válaszoltam mosolyogva, hogy gondolt rám és az óvoda irányába hajtottam tovább.

-Jössz velem?- kérdeztem tőle hirtelen, amikor megálltunk az ovinál és már készültem kiszállni –Biztos vagyok benne, hogy Riley nagyon örülne, ha meglátná, hogy a bátyja érte jött.- néztem rá, számat beharapva. Tekintete ajkaimra tévedt és egy pillanatra elbambult, ha jól láttam. Biztos csak gondolkozik, Elizabeth. Ne hitegesd magad!

-P-persze- válaszolt kissé zavarodottan, majd kiszállt és elindult a bejárat felé. Bezárva a kocsit követtem. Mitől lehetett ilyen zavart?

Riley csoportjánál értem utol, ahol éppen az egyik óvónővel beszélt.

-Riley, nézd, csak ki van itt?- szólt be a középkorú nő a csoport szoba ajtaján. Riley az irányunkba kapta a fejét és amint megpillantotta testvérét rögtön az ölelésébe rohant. Elmosolyodtam és a kislány szekrényében kezdtem el összeszedni a cuccait. Miután engem is megölelt, leült és megkérte Ryant, hogy segítsen neki a cipőjével. Minden tiltakozásom ellenére Ry kézbe vette húgát és csak a kocsinál rakta le. Riley még a hazafele úton elaludt, így a Smith házba érve, első dolgom volt felvinni a szobájába lefektetni. Lementem a konyhába és előre készítettem néhány szendvicset a kislánynak uzsonnára. Nem tudtam, hogy Ryan evett-e, így a szobájába indultam megkérdezni kér-e valamit.

-Ryan- léptem be a szobájába és az ágya felé mentem, hisz ott ült -csak meg szerettem volna kér...- ám a mondatot már nem tudtam folytatni, mert megbotlottam az ágy melletti szőnyegben és az ágyra estem. Pontosabban Ryan mellkasára. Felnéztem és azonnal elpirultam a fiú közelségétől. Centik választották el elnyílt ajkainkat. Hogy lehet ennyire jóképű?

Ryan el kezdett lassacskán közeledni és akkor...

-Elizabeth, éhes vagyok- szólalt meg az ajtóban a még kicsit kómás Riley, mire azonnal szétrebbentünk és én felpattantam.

-Öhm persze, gyere, csináltam szendvicseket- invitáltam le a földszintre teljesen elvörösödve.

A nap további részében, míg meg nem érkezett Mrs Smith, Riley-val játszottam és minden erőmmel próbáltam elkerülni Ryant. Igyekeztem elterelni a gondolataimat és Riley-ra összpontosítani, de többször is elbambultam játék közben. Vajon megcsókolt volna, ha nem zavarnak meg? Mi lett volna ha...?

♡♡♡

Már otthon az ágyamban, megfürödve is ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben. Éreztem leheletét ajkaimon, testünket, ahogy egymáshoz simulnak. Fejezd be Elizabeth! Nevetséges vagy. Ryan sohasem csókolna meg egy olyan lányt, mint te.

-Lizbeth, jól vagy?- rázogatta meg vállamat Cassie aggódó arccal. Mikor került ide? Ennyire el voltam merülve?

-Mi...öhm igen persze, jól vagyok- küldtem felé egy biztató mosolyt.

-Na, ki vele, ki a srác?- nézett rám perverz vigyorral.

-Miii? Nincs semmilyen srác, nem tudom, miről beszélsz.- jöttem teljesen zavarba.

-Aha, persze, én meg egy Disney hercegnő vagyok, na, ki vele- győzködött.

-Te teljesen meg vagy húzatva, nincs semmi srác, csak gondolkodtam- próbáltam kivágni magam a beszélgetésből.

-De Lizbeth, ne mááár- dőlt rá az ágyamra –Mond el, kérlek!- nézett rám kiskutya szemekkel.

-Cassie, tudnál egy kicsit segíteni?- kiabált fel Anya az emeletre, ezzel megmentve engem a válaszadástól. Örök hálám, Anya.

-Ahj, most megúsztad, de ennek még nincs vége- mutatott rám, majd sóhajtva elhagyta a szobámat. Igazság szerint még én sem tudom, hogy mi történik köztem és Ryan között. Tetszett volna a csók? Mi történt volna utána? Túl sok a kérdés.

Kis rövid, de így akartam befejezni ezt a részt.

Ha tetszett a rész, nyomj egy vote-ot <3

doyoukissme