-Nem és kész!- mondtam határozottan Dodo-nak, aki éppen el akart ráncigálni Josh Miller szülinapi bulijára. Semmi kedvem nem volt hozzá. Főleg a múlt heti buli miatt.
-Ne már Eli, jó móka lesz- szólalt meg Tiff. Ő is kezdi?
-Emlékszel, mit ígértél, mikor 8.-ban nyomult rád az osztály lúzere, Jasper Hart és én mentem el vele randizni, helyetted?- kérdezte Dorothy -Mellesleg az volt életem legszarabb randija- jelentette ki, nekem pedig eszembe jutott. Azt ígértem neki, hogy bármit megteszek, amit csak kér, ha elmegy arra a randira. Basszus.
-Hjajj, emlékszem- sóhajtottam és itt már tudtam, hogy ez veszett ügy.
-Azt szeretném kérni, hogy gyere el velünk a partira- bazsalygott nekem, tudva, hogy nyert.
-Jó- mondtam -A ruhámat is ki akarod választani, vagy azt már csinálhatom én- kérdeztem, mire felcsillant a szeme.
-Úúú, jó ötlet- felelte és már a ruhás szekrényemben turkált, amihez már Tiff is csatlakozott és együtt vitatták meg, mit kéne felvennem.
10 perccel később már a sminkemet csinálták és azon vitatkoztak, hogy szem vagy szájhangsúlyos smink legyen-e. Míg Tiff a számat szerette volna hangsúlyozni, addig Dotty inkább a szememet szerette volna kiemelni. Végül én döntöttem és raktam egy leheletnyi barack színű szemhéjpúdert a szemhéjamra, majd egy nagyon kicsi színtelen, csillogó szájfényt az ajkaimra. Nem szeretem az erős sminket.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Szerencsétlenségemre, anya sem tartott vissza a bulitól, sőt még örült is, hogy kimozdulok és nem a szobámban gubbasztok.
A lányok már az oda vezetőúton sem voltak rosszkedvűek, ugyanis bementünk egy éjjel-nappaliba és vettek egy üveg vodkát. Azt mondták, hogy elintézték Josh ajándékát, ne aggódjak. Remélem nem a vodkát szánták neki, mikor a házhoz értünk az üveg már csak félig volt. Én kopogtam, a barátnőim mögöttem meg csak vigyorogtak valamin. William nyitotta ki az ajtót, akinek Tiffanny rögtön a nyakába ugrott, amint meglátta.
-Sziasztok!- köszönt Tiff válla felett, én visszaköszöntem, míg Dorothy csak rávigyorgott. Berongyolt a házba, Jack nevét kiáltozva, de előtte még a kezembe adta a vodkát. Felsóhajtottam, és én is beindultam a házba, út közben egy ismeretlen srác kezébe nyomva az üveget. Dorothy göndör fürtjeit követve Jack-ékhez jutottam, ahol ott találtam Ryan-t is, úgyhogy visszafordultam, még mielőtt észrevenne. Ekkor megláttam az egyik évfolyamtársamat, Sarah-t a kanapén. Néha szoktunk beszélgetni, elég jófej, úgyhogy úgy döntöttem odamegyek hozzá.
-Szia Sarah!- huppantam le mellé a kanapéra.
-Szia Beth!- köszöntött. Ezen a becenéven csak ő szokott hívni.
Egész jót beszélgettünk, mikor megjelent a barátja, Brad és elmentek táncolni. Dumálás közben azért ittunk néhány pohárka alkoholt, ezért átverekedtem magam a hatalmas tömegen, felsétáltam az emeletre és a mosdót kerestem. Elintéztem a dolgom és kilépve Mason-be botlottam. Úgy éreztem megfulladok a közelében, annyira alkohol szaga volt.
-Szia Ellll- köszönt elhúzva nevemet, undorító lehelete megcsapta az orrom.
-Öhm, szia Mason- köszöntem vissza zavartan.
-Szívesen ... megismételhetnénk a ... tegnaphit, csak most ... vihetnénk beleh egy kis thüzet- mondta akadozva, miközben belemarkolt a fenekembe, az én szemeim pedig elkerekedtek. Úristen!
-Ne Mason, ezt ne!- szólaltam meg, hangom az ijedtségtől csengett. Eléggé féltem.
-Jaj, ne kéresd már magad- felelte, majd meg akart csókolni, de azt már nem engedtem és felpofoztam. Kezem nagyot csattant az arcán és nyomot is hagyott.
-Mit képzhelsz magadról, te kis, prűd ribanc?- dühödött be, amitől ha lehetséges még jobban megrémültem.
-Ha nem megy szépen, akkor majd megy durván- pofozott fel, mire arcom sajogni kezdett. Ez nem normális.
A pofontól teljesen elkábultam és már csak azt vettem észre, hogy elszakította a felsőmet és melltartómat próbálta kikapcsolni. Már csak annyi erőm volt, hogy sikítottam egyet. Minden homályosulni kezdett. Az utolsó képkocka, mielőtt elnyelt volna a sötétség, az volt, hogy valaki lerántja rólam Mason-t és behúz neki egyet. Ezután elsötétült minden.
♡♡♡
A függönyök mögül rám vetülő napfényre riadtam fel egy szobában. Hol vagyok? Ugye nem Mason-nél vagyok? Lefeküdtünk?
Kavarogtak bennem a kérdések, de sajnos egyikre sem kaptam választ. Úgy fekve megpróbáltam egy kicsit körül nézni és akkor jöttem rá, hogy ez a szoba ismerős nekem. Tehát nem Mason szobájában vagyok.
Ahogy megpróbáltam felemelni a fejem, éles fájdalom hasított a koponyámba és az arcomba. Valószínű beüthettem a fejem, mikor Mason próbált ... inkább nem mondom ki mit csinálni.
Visszaejtettem a párnára a fejem és akkor vettem észre, hogy nem a saját ruháim vannak rajtam. Egy gigantikus pulcsi és egy férfi melegítő nadrág volt rajtam. Kié ezek a ruhák?
Ekkor az ágy mellett lévő éjjeliszekrényre néztem és megláttam egy gyógyszert, mellette egy pohár vizet és egy kis cetlit.
„vedd be, fájdalomcsillapító!"
Bevettem, vártam egy kicsit, majd amikor érzékeltem a hatását ki keltem a pihe puha ágyból. Most már teljesen körbe tudtam nézni. Mindenütt hockey mezeket, érmeket, és ütőket láttam. A szoba nem volt rendetlen. Sötétkék falai voltak, a hatalmas francia ágy volt a középpontjában azzal szembe egy elég nagy tévé, de ami a legjobban felkeltette az érdeklődésemet, az az üvegajtó volt, ami egy erkélyre vezetett. Kiléptem rajta és azonnal megcsapott a reggeli hűvős. Habár lassan nyár volt, reggelente még így is kicsit hideg volt. Ez Kanada.
Motoszkálást hallottam a hátam mögül, mire kicsit megrezzentem.
-Jó reggelt, Liza- szólalt meg rekedtes hanján, és akkor már tudtam, hogy ki otthonában tartózkodom.
