𝑩𝒂𝒃𝒚𝒔𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 - befejezetlen

|tizenhatodik|

"...-Jó reggelt, Liza- szólalt meg rekedtes hangján, és akkor már tudtam, hogy ki otthonában tartózkodom."

R Y A N

18th of May

Saturday

-Sziasztooook!- érkezett meg társaságunkba Dorothy nagy robajjal. Meg akartam kérdezni, hogy itt van-e Liza, de inkább nem tettem. Egész héten próbáltam kerülni. Aztán megláttam Mason-nel a suli előtt. Zavart, hogy vele láttam.

Dorothy érkezése után néhány másodperccel egy szőkés hajkoronát láttam elsuhanni a tömegben. Liza?

Társaságunknak töretlen jókedve volt, mindenki ivott már pár pohárkával. Én csak egy pohár vodkát döntöttem le, mikor megérkeztünk. Én vállaltam el a felvigyázó szerepét. Bár a péntek délután után szívesebben ittam volna le magam. El akartam felejteni egy rövid időre Liza-t.

Mindenféléről ment a beszélgetés, de nem figyeltem oda. Tekintettemmel a tömeget néztem, Liza után kutatva, azonban sehol sem láttam.

-Elmegyek a mosdóba- mondtam, bár nem nagyon figyelt rám senki, csak Jack-től kaptam egy bólintást. Ismertem a járást Josh-éknál, egyenesen felsétáltam az emeletre, mivel tudtam, hogy a földszinti mosdóban vagy egy párocska van, vagy éppen összehányja valaki.

-Ha nem megy szépen, akkor majd megy durván- hallottam egy hangot és egy csattanást, ahogy egyre közelebb értem az emelethez. Ez Mason?

-Sziaaaa Ryaaaaaan- botlott belém Courtney totál részegen a lépcsőn.

-Hagyjál Courtney!- toltam el az útból, mikor meghallottam egy ruha szakadást és egy reményvesztett sikolyt. Szerencsére Courtney annyira illuminált állapotban volt, hogy hagyott elrohanni. Végre felértem a lépcsőn és a legrosszabb rémálmomat láttam meg a fürdő ajtó előtt. Mason kipirult arccal, teljesen ittasan próbálta lerángatni a kábult Liza elszakított felsőjét. Liza-nak alig volt már nyitva a szeme, arcán egy vörös tenyér nyom éktelenkedett. Jézusom.

Soha nem látott düh kapott el, ahogy rájuk néztem. Odarohantam és amilyen gyorsan csak tudtam, lerántottam Mason-t Liza-ról és behúztam neki egyet. Olyan szinten elázott, hogy nem tudta felfogni, mi történik és elterült a földön, de még ébren volt. Iszonyatosan dühös voltam. Éppen ültem volna rá a derekára, hogy jó alaposan visszakapja azt, amit Liza-val tett, mikor egyszer csak Jack fogta meg a felkarjaimat és próbált visszatartani.

-Ryan! Liza-nak nagyobb szüksége van most rád!- kiabálta a fülembe, a bennem forrongó haragtól nem hallottam belőle sokat, csak azt vettem ki, hogy Liza. Azonnal kirántottam karjaimat szorításából és Liza-hoz mentem. Eszméletlenül feküdt a földön, felsője teljesen megadta magát és teljesen látszódott pánt nélküli melltartója. Más helyzetben a csodálatos keblek elvonták volna a figyelmem, de abban a pillanatban csak a lány biztonsága érdekelt. Lekaptam fekete ingemet és ráterítettem vállaira. Nem takarja el teljesen, de megteszi.

Hátra hagytam Mason-t és felkapva Liza-t, mentem le a lépcsőn. Közelebbről nézve láttam csak meg a pofontól felszakadt száját, melyből vér csordogált. Megölöm Mason-t. Hogy merte bántani?

A nappaliban összetalálkoztam Dorothy-val és Tiffanny-val, akik rögtön kijózanodtak, ahogy meglátták barátnőjüket. Őket nyugtatva vittem ki Liza-t a házból és megmondtam nekik, hogy maradjanak és keressék meg a fiúkat. Lelkemre kötötték, hogy vigyázzak a karjaimban lévő lányra és bementek a házba, de előtte biztosítottak, hogy szólni fognak a családjának. Örülök, hogy ilyen barátai vannak. Bármit megtesznek egymásért.

A kocsimhoz értem és befektettem Liza-t a hátsó ülésekre. Az úton otthonomig végig a visszapillantó tükörben figyeltem, hátha felkelne. Nem fért a fejembe, hogy egy ilyen angyali lányt hogy tud valaki bántani.

A házunkhoz érve kivettem az autóból és besétáltam vele a házba. Mindenki aludt már, ezért csöndesnek kellett lennem. Soha nem hoztam még haza lányt, mindig én mentem hozzájuk és Liza-t már másodjára hoztam haza.

Felsétáltam vele a lépcsőn és amint a szobámba értem leraktam az ágyamra. Elgondolkoztam, vajon átöltöztessem vagy ne? Szakadt felsőben és farmerban nem aludhat. Végül úgy döntöttem átöltöztetem. Megpróbáltam nem oda nézni és úgy ráadni a pulcsimat és a melegítőmet, de nem bírtam ki, meglestem egy kicsit ragyogó bőrét. Nem tudtam ellenállni.

Mielőtt letámadtam volna, inkább elmentem és vettem egy hideg zuhanyt. Szükségem volt rá.

Zuhanyzás után lementem a konyhába és előrelátóan felvittem egy pohár vizet és egy fájdalomcsillapítót. Leraktam az éjjeliszekrényre és ránéztem Liza-ra. Az arcán éktelenkedő piros tenyérnyom és a felszakadt szája ellenére, békés volt. Bementem a fürdőmbe és kivittem az elsősegély dobozt. Még anya rakta be a fürdőszoba fiókomba, a hockey-s sérüléseim miatt és abban a pillanatban nagyon hálás voltam neki, hogy rám erőltette. Megemeltem kicsit Liza fejét és megpróbáltam a lehető legkevesebb fájdalmat okozva lefertőtleníteni a száját. Letöröltem a már alvadt vért az álláról és késznek nyilvánítottam. Egek, még így is gyönyörű.

Befeküdtem a fotelbe és őt nézve aludtam el.

♡♡♡

19th of May

Sunday

Fél nyolc körül felébredtem és lementem a nappaliba, mielőtt még Riley bejött volna a szobámba, ahogy minden reggel szokott. A családom 8-kor kezdett ébredezni, én addig hockey-t néztem a tévében.

-Jó reggelt fiam- tántorgott le apa a lépcsőn, még elég kómásan.

-Reggelt'- köszöntem vissza, míg ő lehuppant mellém a kanapéra és máris a tévének szentelte a figyelmét. Apa is hockey-zott fiatal korában, aztán megismerkedtek anyával, anya teherbe esett, apa feladta a pályafutását és mérnök lett. Anya mellett szeretett volna lenni. Én is olyan szerelmet szeretnék majd, amilyen az övék. Majdnem 20 év után is tart.

Egy fél órával később anya is letámolygott kezében a hozzábújó Riley-val. Nagyon édes volt.

Amint anya is leült a kanapéra, az ölében lévő kis hercegnő felemelte a fejét és körül nézett. Akkor látott meg engem és azonnal átkéredzkedve, mászott át mindenkin, egyenesen az én ölembe. 9 fele anya úgy döntött neki áll a reggelinek és természetesen Riley is szeretett volna így együtt mentek be a konyhába. Apa meg bevonult utánuk, a kávéját követelve. Anya palacsintát csinált és mivel látta az ajtónál az idegen cipőt, összerakott egy tálcára reggelit és a kezembe adta, egy dolgot kérdezve.

-Liza?- hangzott el, én meg csak bólogattam és felmentem.

Belépve a szobámba először nem találtam a lányt, de nem kellett sok, mire észrevettem az erkélyen. Leraktam a tálcát és kiléptem utána az erkélyre.

-Jó reggelt, Liza- szólaltam meg rekedten.

Na, kiderült, hol van Liza.

Egy délelőtt alatt írtam meg a részt, máskor napokba telik megírni egyet.

Mostantól több rész lesz, sokkal lazább lett a suli.

Ha tetszett a rész, nyomj egy vote-ot<3

doyoukissme