𝑩𝒂𝒃𝒚𝒔𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 - befejezetlen

|hetedik|

"...Megálltunk egymással szemben."

E L I Z A B E T H

7th of May

Tuesday

Szembe fordultunk egymással. Ajkaim elnyíltak, ahogy neki is. Óráknak tűnő percek után, Ryan elkezdett közeledni. Jézusom, most meg akar csókolni? Dehát én még sosem csókolóztam!

Majd egyszercsak felbukkant a semmiből Courtney és elrántott Ryan-től, majd lelökött a járdára.

-Te pontosan mit is csinálsz a pasimmal, ribanc?!-kérdezte Courtney hisztérikusan, majd el kezdte rángatni Ryan-t a ház felé. Ryan eltátogott egy "sajnálom"-ot, majd hagyta, hogy hisztikirálynő berángassa a házba.

Fúúú, de utálom ezt a ribancot...

Feltápászkodtam és haza indultam.

♡♡♡

8th of May

Wednesday

Az telefonom rikácsoló ébresztőjére keltem reggel fél 6-kor.

Azért kelek ilyenkor, mert -ugyancsak fél kilenckor kezdődik az első óra- legtöbbször közel fél óráig tart, mire felébredek.

Ez ma is így volt, úgyhogy kb. 7 körül kezdtem el öltözködni, majd levánszorogtam reggelizni. Anyát találtam a konyhában, ahogy a hugommal beszélgetett.

Az apánk, a húgom -Cassie- születése után elhagyott minket.

-Reggelt'-köszöntem nekik még kicsit kómásan, majd levettem egy tálat a polcról, öntöttem bele tejet, utána müzlit.

-De álmos még valaki!-mondta anya és nyomott egy puszit a fejem búbjára.

-Ihmerhsz-mondtam teli szájjal.

-Elizabeth Grey! Ne beszélj teleszájjal! Ezerszer mondtam már!-emelte meg a hangját anyu.

-Jho-mondtam ezt is teliszájjal, Cassie meg felröhögött.

-Ajj, az agyamra mész-sóhajtott fel anyu.

-De te így szeretsz-pusziltam meg az arcát majd, mivel már végeztem a reggelivel, felkaptam a cipőm, a dzsekim és a táskám és elköszöntem:

-Elmentem. Sziasztok! Puszi!-mondtam, majd kiléptem az ajtón és elindultam az iskolának nevezett pokolba.

♡♡♡

Első óra előtt a teremben ültem és Dorothy-t vártam, amikor üzenetem jött:

Dodo💕🦋😈

Dodo💕🦋😈
Beteg vagyok, nem megyek

Me
😫😫

Dodo💕🦋😈
🤮🤮🤢😷

Na szuper egyedül leszek egész nap.

♡♡♡

Éppen az egyik osztálytársammal, Tiffany-val beszélgettünk a második óra utáni szünetben az udvaron, amikor egyszercsak elhaladt mellettünk Ryan és Jack. Ry oldalra fordította a fejét miközben mentek és egyenesen a szemembe nézett.

Mintha minden lelassult és elhalkult volna körülöttünk. Csak ő és én léteztünk. Egy örökkévalóságban.

Néhány pillanatig egymás szemébe néztünk, majd elfordította a fejét és már itt sem voltak.

Elmentek.

-Úúúú láttad ezt? Ryan téged nézett!-Tiff hangja ébresztett fel a sokkból.

-Nem, biztos csak azért nézett, mert iszonyat ronda vagyok-mondtam.

-A fiuk nem szokták nézni a ronda lányokat, és te egyébként is gyönyörű vagy-mondta Tiffany.

-Dehogy vagyok gyönyörű! Nézz már rám, olyan vagyok, mint egy krumpli-mondtam.

-Nem vagy krumpli!-kiáltott fel.

-De az vagyok-vitatkoztam tovább.

__________________
Eddigi leghosszabb rész😱