𝑩𝒂𝒃𝒚𝒔𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 - befejezetlen

|sajnálom|

Először is, nagyon sajnálom, ha azt hitted, hogy ez egy új rész, de nagyon kérlek olvasd el.

Tudom, hogy legutóbb decemberben volt rész és most március van. Nem tudom elmondani, hogy mekkore bűntudatom van emiatt.

Igazából ez az év eddig nem a kedvencem, hogy őszinte legyek.

Egyáltalan nem azért írom ezt le, hogy kifogásokat keressek, egyszerűen csak meg akarom osztani az életemet veletek egy kicsit. Plusz, jó érzés leírni a gondjaimat.

Szeretnélek egy kicsit beengedni titeket az életembe és megosztani veletek mi is folyik velem.

Kezdjük a tavalyi évvel, amikor jött ez az idióta járvány és konkrétan, amit elcseszhetett azt elcseszett.
Nekem volt egy legjobb fiú barátom, akit 3 éves korom óta ismerek. Ez a pandémia megszakította a kapcsolatunkat és ha jobban belegondolok, 1 teljes éve nem beszéltem vele szemtől szembe 2 mondatnál többet. Ha őszinte akarok lenni, akkor szerintem most újévkor realizálódott bennem, hogy mi már nem beszélünk. Hogy mi történt? Őszintén én se tudom. Egyik napról a másikra el kezdett levegőnek nézni, lecserélt, majd összejött azzal a lánnyal, akivel lecserélt. Nagyon kiváncsi lennék, hogy benne egyáltalán felmerült-e az, hogy már nem vagyunk barátok vagy annyira elvakította a "szerelem", hogy észre se vette.

Na mindegy, elkalandoztam. Szóval most realizálódott bennem ez az egész és az utóbbi időben nagyon szarul voltam/vagyok.

A másik, hogy január óta minden időmet elvette a nyelvvizsgára készülés. Mert igen, csináltam egy angol középfokút. Az eredményre még várok.

Mostmár viszont semmi sem állít meg abban, hogy újra elkezdjek írni. Kelleni fog 1-2 hét, hogy belerázódjak, és ezért is kérlek titeket, hogy adjatok egy kis időt és jönnek majd a rézsek.

Ennyit szerettem volna mondani, még egyszer nagyon sajnálom, hogy ekkora kihagyás volt. Nemsokára új rézsek!

doyoukissme