𝑩𝒂𝒃𝒚𝒔𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 - befejezetlen

|kilencedik|

"...leültem és mesélni kezdtem."

E L I Z A B E T H

9th of May

Thursday

Elmeséltem mindent Cassie-nek a legeslegelejétől kezdve, egészen a mai balhémig Courtney-val.

-És most itt vagyok.- fejeztem be.
-Hát ez a Courtney mekkora kurva!- fejezte ki magát a húgom -Na, gyere, leápolom a sebedet, te kis hadisérült.- szólalt meg, majd a karomnál fogva húzni kezdett a fürdőszoba felé.
-Oké, anyuuu- mondtam az u-t meghúzva.

♡♡♡

Miután Cassie lekezelte az arcom, még beszélgettünk egy sort, majd megvacsoráztunk és mindketten elvonultunk a saját szobánkba.

Szerencsére anyu még tegnap este üzleti útra ment, így nem láthatja az arcom. Ha meglátná, rögtön elkezdene aggódni, amire semmi szükség nincs.

Ez csak egy kis horzsolás.

♡♡♡

10th of May

Friday

Reggel 6-kor felkeltem, majd szokásomhoz híven ültem vagy fél órát az ágyam szélén, mire eljutott a tudatomig, hogy péntek van.

Miután kiörömködtem magam, hogy az elkövetkezendő két napban nem lesz suli, elkezdtem öltözködni, mert közben arra is rájöttem, hogy attól még, ma még lesz suli.

Na igen, én már csak ilyen okos vagyok reggelente.

Felöltöztem, majd utam a húgom szobájába vezetett, hiszen biztos voltam benne, hogy már megint nem állított magának ébresztőt, és már megint nekem kell felkelteni.

-Szépséges, jó reggelt drága húgom!- ordítottam fel, miközben ráugrottam a még alvó Cassie-re.
-Te nem vagy normális.- nyögött fel, majd egyszerűen átfordult a másik oldalára, ezzel engem sikeresen lelökve az ágyról.
-Áuuu Cassie!- kiabáltam, majd elkezdtem lerángatni a takarót róla.
-Még öt percet légysziii!- mondta.
-Cassie, háromnegyed 7 van.- tudattam vele.
-Mi?!- ordított fel -Miért nem keltettél fel hamarabb?- kérdezte felháborodva, majd, mint egy duracell nyuszi felpattant és elkezdte felrángatni magára a ruháit.
-Ha állítanál magadnak ébresztőt, akkor nem nekem kéne felkeltenem téged.- mondtam, miközben kisétáltam a szobájából és a fürdő felé vettem az irányt. Ott megfésülködtem, majd kentem magamra egy kis korrektort, szájfényt és szempillaspirált.

Nem vagyok az a nagy sminkes és annyira nem is szeretem, de valahogy el kell tüntetni azokat a hatalmas karikákat a szemem alól.

Míg sminkeltem, Ryan-en gondolkodtam. Vajon most mit csinálhat? Ő hogy gondolhat rám? Egyáltalán gondol rám?

Elizabeth, verd ki ezt a fejedből! Biztos, hogy nem gondol rám, hiszen én csak a húgára vigyázok.

Kicsit megráztam a fejem, majd beengedve a húgom a fürdőszobába, sétáltam le a lépcsőn, be a konyhába valami elemózsia után kutatva. Mivel csak gabonapelyhet és tejet találtam, konstatáltam, hogy egy: nincs nagy választék, kettő: miután végzek Smith-éknél, el kell mennem bevásárolni.

Mire előpakoltam a reggelit, már Cassie is lent volt, így együtt megreggeliztünk, természetesen folyamatosan teli szájjal dumálva.

Hát igen, undorítóak vagyunk, de minket így kell szeretni. Megszoksz vagy megszöksz.

Reggeli után elindultunk, természetesen sétálva. Habár a tizenhatodik szülinapomra kocsit kaptam, a jogsim még nem volt meg, a nyáron terveztem letenni.

Cassie az utolsó évét töltötte abban az általánosban, amiben én is tanultam, és a Toronto gimibe tervezett jönni.

Mivel az ő sulija közelebb volt, hamarabb levált rólam, én meg egyedül folytattam az utamat a gimi felé.

A gimi előtti sarkon találkoztam Tiffany-val és onnantól együtt mentünk. Először is kifaggatott a Courtney-val történtekkel kapcsolatban, miután elregéltem mi történt és elhordta Courtney-t mindennek, tovább sétálhattunk.

Séta közben mindenféléről beszélgettünk. Elpanaszolta, hogy a szülei már megint üzleti útra mentek és a bátyja -Jacob- házi bulit akar rendezni a hétvégén, de nem szeretne egyedül lenni a sok részeg idegennel, és meghívott a bulira. Megmondtam neki, hogy az én anyám is üzleti úton van, de biztosítottam, hogy majd telefonon megkérdezem. Míg erről beszéltünk, be is értünk a suliba, ahol eléggé megbámultak az arcom miatt.

A smink nem tudott mindent elfedni.

Az osztályunkba menet, nem egy szánakozó, elégedett vagy jól szórakozó arc nézett rám. Voltak, akik máris elkezdetek pletykálni és találgatni, mi történhetett velem.

Na, de jó még nyolc óra sincs, de én már pletyka tárgya vagyok.

Míg ezt megbeszéltem magammal, beértünk az osztályba, és leültünk a saját padunkba. Én az utolsó előtti padsorban ültem, mellettem Dodo szokott ülni, Tiffany az előttem lévő padban ült mellette Jasmine-nel, az egyik osztálytársunkkal.

♡♡♡

Utolsó óra előtti szünetben Tiff-fel kint ültünk az udvaron, az egyik padon, mikor egyszer csak Ryan és a csapat egyik tagja -név szerint William- sétált ki az udvarra, majd a suli udvar árkádjai felé vették az irányt, ahol a többi csapattag beszélgetett.

Amikor mellettünk jártak Ryan csak egy pillanatra rám nézett, de azonnal elakadt, ahogy meglátta a kék foltot az arcomon és a felrepedt már leápolt számat.

-Liza, mi történt veled?- jött oda aggódva, szemében harag csillant.

Itt van a várva várt rész.
Nagyon köszönöm a segítséget NomiFazekas3 és __tth_scc__!!!
♡♡
Végre van egy csomó ihletem, a történet kb. már összeállt a fejemben. Úgyhogy jönnek majd a részek.

Próbálok minden héten hozni részt.
A távoktatás miatt én is sokkal több anyagot kapok, mint egyébként, de meg fogom oldani az írást.

Hogy tetszett a rész?

Szerintetek, hogy fog reagálni Ryan, amikor megtudja, mi történt Liza-val?

Liza elmondja Ryan-nek az igazat?

Mi lesz a bulin?

Lenne érdeklődés a másik történetemre? (shine in the dark)

doyoukissme