Mit tett velem a szerelem???//ISKOLA MIATT SZÜNETEL!!

3. Rész

-Ugye nem zavarok?- kérdeztem meg, mikor már ott álltam mellettük.

-Dehogy zavarsz, gyere ülj ide közénk, éppen történeteket mesélünk.- mondta Steve, majd egy üres helyre mutatott közte és Bucky között. A paradicsomnál is pirosabb lett az arcom amit Bucky észre is vett és elmosolyodott. Ettõl még vörösebb lettem. *Úgy látom szereti ha zavarban vannak a lányok, gondolkoztam.*

-Mivel innen már mindenkit ismerek, úgy ahogy, csak téged nem Bucky, mesélsz most te valamit? Eddig olyan csendbe voltál..- mondtam majd elmosolyodtam.

-Persze.. akármirõl.. 1917- ben születtem.....- mesélt Bucky én meg mint egy fagyi, olvadtam el miközben hallgattam.

-Steve nagyon jó ba.....- megakadt a hangja mert el kezdett csörögni a telefonom.

-Bocsánat, felveszem.- de amint kimondtam ezt a mondatot meg is bántam, Bucky szomorúan lehajtotta a fejét. *Én is sajnálom.*- gondoltam, majd felvettem a telefont.

Egy fiú volt az, osztálytársam... eddig odáig voltam érte, de amióta itt vagyok már másé a szívem... Felvettem. Rossz döntés volt.

-Szia Emma. -köszöt nekem Gerry. -Hogy vagy mostanában?

-Öhmm, szia Gerry, mit szeretnél? Nem épp a legalkalmasabb idõben hívsz..- mondtam, majd Buckyra néztem aki eléggé szomorú volt.

-Csak meg akartam kérdezni, hogy nem-e jössz el velem a bálba?- kérdezte, majd elhallgatott. Én nagyon meglepõdtem, de mivel már nem tetszett nekem igy más lett a válaszom, mint ami egy pár napja mondtam volna.

-Hát Gerry, én, én nem is tudom. Ha párnapja kértél volna fel, akkor...- itt Bucky felált és kisétált a nappaliból. -ha pár napja kértél volna, igen lett volna a válaszom, viszont az én szívem már más után sóvárog.. Köszi, hogy felkértél, de nem, nem szeretnék veled a bálba menni, bocsi! - majd ezzel rátettem a telefont. Steve csak nézett, és csak nézett.

-Steve, van rajtam valami maszat, vagy miért bámulsz ennyire??- kérdeztem, majd el kezdtem nézni magam, hogy mi lehet ilyen érdekes.

-Ja semmi, csak lefagytam azon a mondaton mikor azt mondtad, hogy a szíved már más után sóvárog.- majd rám nézett és elmosolyodott.

-Ennyire észrevehetõ? - kérdeztem megint paradicsom színekben.

-Igen kislány ennyire.- szólalt meg most már Sam is.

-Kérlek titeket egy szót se senkinek.- majd felálltam és elindultam a szobámba. Mikor ott voltam az ajtóm elött, egy kéz kinyúlt az egyik szoba ajtaján, majd berántott oda. Láttam, hogy Wanda szobájában vagyok, ezért megnyugodtam.

-Mond Wanda, minek köszönhetem ezt a kedves fogadtatást?- kérdeztem, majd észre vettem, hogy Natasha is bent van.- ohm szia Natasha.- köszöntem neki is.

-Legyen csak Nat jó?- mondta, majd elmosolyodott.

-Annak köszönheted, hogy tanácsot szeretnénk adni..- mondta Wanda, a mondat végét kicsit halkabban.

-De mégis mivel kapcsolatban?- néztem rájuk elég értetlenül, mert nem igazán tudtam, hogy mégis mirõl beszélnek.

-Wanda véletlen belekukkantott a fejedbe..- mondta Nat.- és látta, hogy oda meg vissza vagy Buckyért..-majd odarántott, hogy leüljek az ágyra.

-Wandaaa, most ezt miért??- játszottam, mint aki haragszik, de rájuk sose tudnék.

-Bocsánat, nem tudtaam korlátozni a kíváncsiságom..- mondta eléggé bûnbánóan, majd elnevette magát.

-Jóó, lehet, hogy érzek valamit iránta...- nem mondtam ki a nevét, hisz ki tudja ki állhat az ajtó elõtt. -De ha megbocsájtotok, megyek a konyhába, nagyon éhes lettem. Ezzel kimentem az ajtón, és a konyha fele vettem az irányt. Út közben lefele észre vett engem Tony, majd oda jött hozzám.

-Emma, szia. Mi újság? Hogy tetszik a ház, a környezet? Na és a csapat??- érdeklõdött Tony eléggé furcsa módon.

-Tony szia.-köszöntem én is neki.- Éhes lettem. Nagyon tetszik itt minden, a szobám is nagyon megtetszett, és a csapat... Imádom õket! Mindenki nagyon kedves és barátságos. -mondtam, majd elpirultam, és gyorsan elkaptam a fejem, nehogy Tony észre vegye rajtam.

-Akkor egy helyre megyünk, de te leülsz a nappaliba aranyom, én pedig megcsinálom az ennivalót. -ezzel lenyomott barátságosan a kanapéra és bement a konyhába.

-Tony, nem mehetnék inkább oda hozzád beszélgetni?- kérdeztem, mire õ felém fordult, széles mosolyra húzta a száját, majd intett, hogy menjek oda hozzá. Felpattantam és már siettem is a nappaliba, ahol felültem a konyhapultra, nem messze Tony mellé.

-Mesélsz nekem valamit Tony?- kértem meg kedvesen, miközben õ el kezdett palacsintát sütni.