Mit tett velem a szerelem???//ISKOLA MIATT SZÜNETEL!!

10. Rész

-Gyere, szállj le onnan, nem lesz kényelmes ezen aludni. - mondta Bucky és most már rá se kellett szóljak, mind a két kezével fogott meg és vett le. Felvett menyasszony pózba és úgy vitt engem a sötét bázison. Nekem csukva volt a szemem, igy nem tudtam, hogy hova visz. Mikor kinyitottam a szemem egy sötét teremben voltam, még mindig Bucky karjaiban éreztem magam.

-Hol vagyunk Bucky?-kérdeztem könnye szemekkel.

-Elõször is ne legyenek könnyesek a szemeid, nem áll jól,- ezzel letörölte a könnyeimet- másodszor, nem volt lehetõségünk rendes lassú számra táncolni, úgyhogy..- majd nem fejezte be a mondatot, csak felkapcsolt egy pici világitást, hogy meg tudja gyújtani a gyertyákat. Majd bekapcsolt egy zenét amit kiskoromból kedveltem meg nagyon, sõt azóta is kedvenc zeném. Ismét bekönnyeztem.

-Hé kislány, azt mondtam ne legyenek könnyesek a szemeid.- majd ismét letörölte õket, lekapcsolta a kicsi fényt, hogy csak a gyertyák világítsak be a termet. Ekkor Bucky letett. -Szabad egy táncra?- nézett rám bociszemekkel a még harc után is tökéletesen beállított hajával Bucky. Én nem szólaltam meg csak bólogattam, és kinyújtottam a kezem. Magához szorított, úgy mint a bálon, igy nekem csak egy lehetõségem volt, átkarolni a nyakát. Fejemet ismét mellkasára döntöttem és igy táncoltunk. Erõt vettem magamon és megszólaltam.

-Bucky, ez a zene.., te ismered?- kérdeztem tõle megemelve fejem, hogy rá nézzek, válaszát várva. Erre õ fejemet visszahajtotta mellkasára és egy darabig nem válaszolt.

-Tony mondta, hogy ezt a zenét nagyon szereted. A tervemrõl nem tudott, csak a zenére kérdeztem rá.- mondta Bucky, közben a fejemet simogatta egyik kezével. De vajon Tony honnan tudta, hogy én szeretem ezt a zenét? - gondolkodtam el magamban. Már vagy 10x indult újra a zene, de mi még mindig táncoltunk. Egyszer csak elkapott az álom és összeestem. Hallottam, hogy Bucky nagyon megijedt és felkapott engem, de nem tudtam se mozogni se válaszolni. Mikor kinyitottam a szemem éreztem, hogy valaki ül az ágyamon. Felültem, hogy megnézzem ki az. Nem Bucky volt, pedig rá számítottam. Tony volt az.

-Nagyon ránk ijesztettél ám.- jött közelebb hozzám, hogy megöleljen.

-Tony mi történt?. kérdeztem álmosan.

-Bucky azt mondta, hogy miközben táncoltatok, mintha elaludtál volna.

-Jajj muszáj átmenjek bocsánatot kérni!- pattantam volna ki az ágyból de Tony lefogott.- Miért nem engedsz ki?

-Még nem vagy olyan jól, várj megyek szólok neki. -engedett el Tony ölelésébõl. Pár perc múlva már Bucky ült ott, ahol elõbb Tony.

-Szép reggel kislány. Hogy vagy, jobban?- kérdezte igaazán aggódva.

-Bucky, ne haragudj azért ami történt. A bál is elszaródott, és a táncunk közben is összeestem. Ne haragudj rám kérlek.- a második mondatomat már sírva mondtam.

-Ne, ne, ne! Emlékszel mit mondtam este? Nem szeretem ha sírsz.- közelebb jött és átölelt. - Én nem haragszom, nagyon örülök, hogy jól vagy, és mindenek ellenére nagyon jól éreztem magam egész este.- ezzel letörölte könnyeimet.- De mivel éjjel 3 van, most én mondom, hogy ne haragudj, fáradt vagyok, de ígérem reggel megleplek jó? Most te is aludj tovább szépség. - és visszanyomott az ágyba. Épp hogy becsuktam a szemem visszajött Tony és leült a franci ágy üres oldalára.

-Aranyom, ugye ne, zavar ha maradok? -majd válaszomat nem megvárva teljesen felült az ágyra.

-Ha nemet mondtam volna, akkor is maradtál volna.- ezzel halkan elnevettem magam.

-Fordulj kérlek felém angyalom.- simított végig a hátamon Tony, és ezzel a pillanattal megfordultam. Látta a még félig könnyes arcom és felültetett. - Mi a baj?- nézett rám szomorú szemeivel.

-Csak elrontottam a saját, Bucky, az iskola és a ti estéteket is.- majd újra könnyekbe borult a szemem. Tony letörölte és magához ölelt.

-Kérlek szívem, mond el, tegnap a bálon.., mi miatt kuporodtál össze és sírtál? Itt vagyok legyél bátor, velünk biztonságban vagy!- mikor ezt kijelentette, kicsit megnyugodtam és egy mély levegõt vettem.

-Igazából csak annyi volt a baj, hogy belegondoltam, hogyha egy 4 nappal ezelõtt, nem jössz el hozzánk, és én itt nálatok..- elcsuklott a hangom és megint sírni kezdtem.

-Csak nyugalom, nekem mindent elmondhatsz! Bármit! - törölte le ismét könnyeimet.

-...ha én itt nálatok nem esek szerelembe..., akkor én tegnap ezzel a mutánssal lettem volna egész este, lehet, hogy meg is ölt volna.- a mondatom végére magamtól csuklottam Tony karjaiba. Ismerõs volt az illata. De nem azért mert eddig is ölelt. Valahonnan régebrõl, de nem nagyon foglalkoztam vele.

-Na és ki az a szerencsés akibe szerelembe estél??- kérdezte tõlem, mintha magától nem tudná.

-Bucky a szerencsés, de szerintem nem kölcsönös az érzelem.- szomorodtam el.

-Naa, héé, nem így állunk hozzá a dolgokhoz!- förmedt rám Tony. - Nagyon sokáig én is azt hittem, hogy nem kaphatom vissza azt a személyt az életembe és mégis visszakaptam.