Mit tett velem a szerelem???//ISKOLA MIATT SZÜNETEL!!

15. Rész

Hirtelen meghallottam PÉNTEK hangját, saját gondolkozásom mellett.

-Emma, Tony várja az irodájába.- ezzel elhallgatott. Tanakodtam, merre van az iroda, nem tudtam így útnak indultam volna, de mikor kinyitottam az ajtót a pókfiú még mindig nem engedett.

-Peter engedd, hogy menjek, Tony hívott. -ezzel arrébb löktem és elindultam. {Nem tudom, miért gonosz velem, nem ártottam neki semmit.}. Istenem megint láttam valamit. Nem tudom mi lehet ez, de úgy tûnik, hozzá kell szokjak. Nagy nehezen megtaláltam Tony irodáját és bementem, ahol Tony az asztalánál ült, és egy nyakláncot nézegette, eléggé szomorúan.

-Tony itt vagyok, mondd miért hívtál?

-Azért hívtalak,..- csuklott el a hangja. {mert végre õszintén kéne beszéljek neked valamirõl.}- mert egy ma a postaládában a szokásos levél mellett, egy videókazetta és egy nyaklánc is volt.- a nyaklánc eléggé ismerõs volt.

-Ez miatt szólt az a hangos szar? Megnézhetem a nyakláncot, annyira ismerõs.

-Persze!- ezzel odanyújtotta a nyakláncot.

-Ez, ez édesanyám nyaklánca. Soha nem vette le, amióta az eszemet tudom. Hogy került ez ide? Miért küldték?

-Ezt a videókazettát nem akartam megmutatni, de Steve arra kért mutassam meg, így a kedvéért betartom.- Elindult egy felvétel, de nekem úgy tûnt mintha élõ hologram lenne.

-Apa! Mi történik? És miért vagy a kazettában? Mit keres itt anya nyaklánca?

-Szívem, szia! Nyugodj meg kérlek. El kaptak engem és anyád és bûnösnek hívnak minket, mivel a SHILD-nél dolgoztunk. Anyád kért meg, hogy juttassam el hozzád a nyakláncát! Megnézheted a pici monogramot is, amit belegravíroztak.- gyors elõvettem és el kezdtem nézni.

-Anya neve stimmel, de...- el kezdtem nézni rajta az enyém.- Itt az van, hogy St.E., és nem Sm.E.! Valami itt nem oké.

-Szívem, menj fel a szobádba, Adammel van egy kis megbeszélni valónk, mindjárt jövök.- ezzel Tony felzavart a szobámba, de mikor elindultam elvette a nyakláncot is. Felballagtam és lefeküdtem az ágyamba zenét hallhatni. Elaludtam, dél fele mehettem fel. Egyszer csak nagyon erõs fényre és arra, hogy valaki a hátam simogatja felébredtem. Tony volt az.

-Szia!- hé figyelj.. valamit el kell mondanom.- {Most tényleg õszinte leszek!}

-De akkor tényleg legyél õszinte!- hírtelen a számra csaptam.

-Hogy mi? Ezt, hogy?

-Elõször te dalolj Tony, utána én is mesélek!

-Legyen ahogy szeretnéd de készülj fel arra amit mondani fogok!

-Jajj Tony, csak kezd már el!

-Hát jó, nem fogsz nekem hinni.- {Pedig én soha senkinek nem hazudok, utálom a hazugságokat!!}

-El fogom hinni, én is utálom a hazugságokat, maximum idõbe fog telni feldolgo. na várjunk csak! Van egy sejtésem, de hagyom, hogy te mond el.

-Úgy érzem jó a sejtésed. Emma az az ember, akit nagyon, nagyon régen elveszítettem, az te voltál. -fogta meg a kezem.- Emma te a kislányom vagy. Ne tudd meg, hogy mennyit aggódtam érted, lassan 14 éve kereslek, és most találtalak meg, amikor az a balhé volt a lakásodon. A szüleid? Õk nem azok. Én kb. a fél világgal jóba vagyok, személyesen meg nem szoktam találkozgatni a csak szimpla ismerõseimmel, így nem tudhattam, hova keveredtél. - {Mennyivel boldogabb vagyok, hogy tudja, nagyon hiányzott nekem..}

-Hát, nem.. nem tudok szóhoz jutni.

-Nembaj csak gyere már ide hozzám!- szorosan karjaiba zárt.- Soha többé nem akarlak elveszíteni!

-Most már értem a nyakláncot.. de várjunk, anyának mi köze hozzá?

-Neki.., phh az nem az anyád neve.. csak egy monogram van ugyan úgy rajt mint a tiéd! Az P.P. az nem Petra Petrickson, hanem az én egyetlen Pepper Pottsomé. Az a te nyakláncod volt. Gondolom Adam vehette le rólad egyszer és adhatta Petranak. Szóval Pepper az anyád.

-Istenem To... ap..

-Merd kimondani szívem.

-Apa!!