Mit tett velem a szerelem???//ISKOLA MIATT SZÜNETEL!!

9. Rész

-Te ebbe ne avatkozz bele hajasbaba.- mikor ezt kimondta, magamhoz öleltem Buckyt, mert éreztem, hogy bedurvult volna. Éreztem, hogy picit lenyugodott, mivel gyengébb lett szorítása, de még mindig erõsen ölelt, aminek örültem.

-Gerry, õt hagyd ki ebbõl!!. kiabáltam vele, közben már egyik kezemmel Bucky kezét fogtam. Egy pillanatra arcára néztem és örült ennek, hogy kezét fogom, hisz egy kicsit õt is nyugtatom.

-Mi van õ lett a kis játékszered?? A kis Barbie babád?- ekkor Bucky kirántotta kezét az én kezeim közül és képen csapta Gerryt, aki ekkor olyat tett amire senki se számított. Egy nagy undorító kék szörny lett belõle. Nagyon megijedtem és Bucky mögé szaladtam, és megnyomtam a kis gombot amit Tony adott.

-Emma, szívem, bátornak kell lenned és a dj pultnál elvenni a mikrofont és belekiabálni, hogy "mindenki kifele", mert ezek maradnának mozizni.- ekkor megölelt és elõkapta a fegyverét. Én a lehetõ leggyorsabban odaszaladtam a pulthoz, és úgy tettem amit Bucky mondott. Elkezdtek kiszaladni az emberek. Én egy picit elbújtam a pult mögött. Várjunk csak, szívemnek hívott?- gondolkodtam magamban, majd leesett, hogy ez nem most kéne sajátmagammal megvitassam, igy feláltam, elõkaptam a fegyverem és Bucky fele futottam. Oda értem és õ rám mosolygott, hogy nem esett bajom. 2 perc múlva már az egész Bosszúállók csapat itt volt. Wanda összezsugorította Gerryt (aki akkor még mindig szörny volt), de mikor Wanda abbahagyta csak egy nagy csattanást hallottunk, és eltûnt a Gerry nevû szörny. Ekkor én odamentem a dj pulthoz, beültem belülre és el kezdtem sírni. Elmosódott a sminkem, de nem érdekelt én csak sírtam.

-Hol vagy aranyom?- kiabált Tony, mire én felemeltem egy kezem, hogy észre vegyen. Hallottam ahogy szalad felém. -Jajj mi a baj kincsem?- kérdezte, mikor odaért hozzám és magához ölelt.

-Semmi Tony, csak belegondoltam, hogyha te nem jössz el hozzánk, és én..-itt elhallgattam és megint csak sirtam. Tony szorosan ölelt, majd eltolt magától, letörölte a könnyeimet és újból megölelt.

-Aranyom, nyugodj meg, majd este elmeséled jó? Majd este bemegyek hozzád a szobádba jó?- én csak bólogattam és mondtam, hogy jól fog esni a társaság. Megölelt és felemelt a földrõl és odavitt a többiekhez.

-Jézusom, mi történt vele?- kérdezte a két lány egyszerre. Én nem válaszoltam, nem volt rá erõm, de Tony válaszolt helyettem.

-Csak elfáradt és valami traumás dologra gondolt szegénykém.- ölelt magához még mindig Tony, csak most az ölében.

-Hazamész Buckyval?- súgta a fülembe, mire én bólogattam megöleltem és kivételesen én nyomtam puszit az õ homlokára. Tony nagyon meglepõdött tettemtõl és csak könnyes szemekkel elmosolyodott.

-Bucky! Rábízhatom?- kérdezte Tony és rám fordította a fejét.

-Persze Tony, bármikor!- ekkor Bucky kivett Tony vasember páncéljának kezei közül, és magához ölelt. - Mondtam, hogy vigyázok rád! - súgta fülembe, amitõl kirázott a hideg, de jól esett.- Mehetünk kislány?- kérdezte mire én csak bólogattam. Felültettet a motorra, rám adta a sisakot majd felült elém. Nem kért meg, hogy kapaszkodjak, hátra nyúlt és megint elõre húzta a kezeimet és hasára helyezte ahogy a korai délután is tette. Megint nagyon jól esett közelsége, illata, és hogy tudom vigyáz rám és biztonságban vagyok vele. Út közben többször majdnem elaludtam, és dõltem volna le, ilyenkor Bucky megsimogatta a kezemet és ettõl egy darabig jó volt. Szorosan Bucky hátának voltam dõlve, igy fázni sem fáztam. Megérkeztünk a bázis garázsába.