Mit tett velem a szerelem???//ISKOLA MIATT SZÜNETEL!!

12. Rész

-Na, most hogy átöltöztünk, elindulhatunk keresni!- mondtam ezt a kivételesen eléggé félénken, mire Steve rám kacsintott és azt mondta, hogy minden rendben lesz. - Mikor Wanda összezsugorította azt a valamit vagy valakit ráhelyeztem egy nyomkövetõt, és visszanéztem, a útvonalát és õ volt itt, õ vihette el Emmát. Ja csapat 1 dolog, kérlek titeket, ne mondjátok el neki, hogy õ a lányom, majd megteszem én, köszi. A nyomkövetõ szerint innen 20 percnyire vanna, egy rozoga házban van megkötözve. Induljunk még most.- ezzel el is indultunk, a legnagyobb sebességgel.

~Emma Smith~

Nem tudtam ki juthatott be a szobámba, de ez biztos nem a buli része. Biztos jönnek majd, hisz õk már a családom. - ezen járt az agyam mikor egy székhez voltam kötözve, a szám betapasztva, és a szemem is bekötve. Egyszer csak megszólalt, és nagyon megijedtem. Reménykedtem, hogy Tonyék azok. Pár perc múlva valaki székestõl felkapott és el kezdett velem szaladni. Szaladt velem egy darabig, majd egy idõ után azt éreztem, hogy világosabb van, biztosan kihozott a házból. Ez a valaki lehúzta elõször a számról a tapaszt majd levette a kezemrõl a kötelet, majd lehúzta a szememrõl a kendõt.

-Hát életben vagy aranyom!- borult Tony sírva a nyakamba. Én azonnal átöleltem és én is sírva fakadtam.- Gyere itt még mindig nem biztonságos.- csukódott le a sisakja, majd a karjaiba vett és odébb repült velem egy rétre.

-Tony, nagyon sajnálom, ami történt. borultam vissza sírva a nyakába. Csak szorosan magához ölelt és nem engedett el, a hátamat simogatva nyugtatott. Olyan ismerõs volt ez az érzés is.

-Édesem neked nincs mit sajnálnod, mi nem vigyáztunk rád eléggé.- adott egy puszit a homlokomra.- Kapitány!- szólalt meg Tony a levegõnek.- Emma megvan, már csak azt a csótányt öljétek meg, utána gyertek, itt nem messze egy réten vagyunk.- mondta Tony, majd megint kinyílt a sisakja.

-Tony, sok veszély kerül még engem??- kérdeztem nagyon félve a mellettem ülõ szuperhõst.

-Még mindig sok, de egyel kevesebb.- jött oda hozzánk Wanda.

-Wanda de jó hogy látlak.- ugrottam fel a földrõl, hogy átöleljem.

-Kislány!!- futott oda hozzám Steve és az égbe emelt.- Hát jól vagy?

-Kölyök!- jött oda Bruce is aki épp akkor változott vissza emberré.

-Szépség! Azt hittem bajod esett. -ölelt át Thor is. Annyira jó érzés volt, hogy ennyire törõdnek velem és szeretnek engem.

-Vízió, Clint, hát ti is itt vagytok! öleltem meg õket is.- hol van Nat?

-Õ nem tudott jönni, Nick Furynak kellett segítsen, de azt mondta adjam át, hogy ne haragudj rá, õ is akart jönni neked segíteni.

-Emma!!- hallottam meg a csapatból azt a hangot, amit ezer közül is felismerek.

-Bucky!- el kezdtem futni felé és õ is felém. Amikor találkoztunk felkapott és úgy ölelgetett.

-Hát élsz!! Nagyon aggódtam. Tudom nem így képzelted a szülinapod, de ez még változhat, majd rám kacsintott. Még sokáig ölelt mire szipogást hallottam. Bucky volt az.

-Hé Bucky, szívem, mi a baj?- emeltem fel fejét vállamból és láttam, hogy csupa könny a szeme.-Hékás, megszegted a saját szabályod, ne legyen sohase könnyes a szemed!- ezzel letöröltem a szemébõl a könnyeket. -Na mond el mi a baj?