Mit tett velem a szerelem???//ISKOLA MIATT SZÜNETEL!!

5. Rész

-Neked bármikor szivesen mesélek.- hagyta el ez a mondat Bucky száját, ami nagyon meglepett, majd egy nagy bátorságot véve az arcába mosolyogva bólintottam.

-Mi lenne akkor, ha megengednéd, hogy nagyon gyorsan lefürödjek és tiszta ruhába öltözzek?- kérdeztem igaz boci szemekkel, de mégis komolyan.

-Legyen, de tényleg gyors legyél kedvem lett mesélni. -mondta nagyon boldogan. Felált felsegített a földrõl, majd megindultunk szobáink fele. Mikor odaértünk, megígértem neki, hogy kevesebb mint 10 perc múlva kopogni fogok az ajtaján, addig õ is öltözzön fel. Bementünk mind a ketten a saját szobánkba. Ilyen gyors még nem voltam- mondtam magamban. Gyorsan felöltöztem, majd mentem Bucky ajtaján kopogni. Egy fél perc múlva ajtót nyitott. Õ pulcsiba volt, én viszont csak egy pólóban.

-Na gyere Bucky. - mondtam neki, majd a teraszra mutattam, ami a folyosó végén volt, 1-1 szobára a melyeinktõl. Tetszett neki az ötlet igy követett engem a teraszra. Kimentünk, és leültünk egymás mellé az egyetlen kanapéra. Bucky el kezdett mesélni, én élvezettel hallgattam és a csillagokat néztem közben.

~Bucky Barnes~

Meséltem Emmának nagyon sokáig mire, éreztem hogy valami rám nehezedik. Nem valami volt, hanem Emma. Elöntött a melegség, mikor meghallottam, hogy alszik. Levettem óvatosan a pulóverem, hogy ne ébredjen fel, és betakartam. Nem vittem be mivel nagyon jó idõ volt kint. Még egy darabig néztem a csillagokat és hallgattam a rajtam alvó gyönyörû lány szívdobogását, majd engem is elnyomott az álom. Reggel hamarabb ébredtem mint Emma. Hirtelen de rezzenés nélkül megijedtem, azt hittem, hogy a fém karomon feküdt, és azzal öleltem magamhoz egész éjjel, hogy ne fázzon, de megnyugodtam nem igy volt.

~Emma Smith~

Reggel erõs napsütésre ébredtem. Hirtelen nem tudtam hol vagyok, de nem akarta mozogni, szuszogást éreztem a fejem felõl. Nagyon óvatosan felfordítottam a fejem, mire láttam, hogy Bucky hasán fekszem valamennyire megnyugodtam. Egy darabig néztem õt, majd egyszerre csak megszólalt.

-Jót aludtál Emma?- kérdezte én pedig csak nagyot mosolyogva bólogattam.

-Nem voltnehéz a tök fejem?- kérdeztem elnevetve a mondat végét.

-Az se érdekelt volna, ha nehéz lett volna a fejed. -mondta, de itt viszont már elpirultam amit õ megint mosolygással tetõzött. Fel akart engem ültetni, de ahhoz a bal kezét kellett használnia, hisz én a jobbon feküdtem. Amint hozzám ért vas kezével el is rántotta azt és sûrû bocsánatkérésbe kezdett.

-Bucky miért is kérsz bocsánatot? -kérdeztem tõle még álmos szemekkel.

-Azért, mert a vas karommal értem hozzád.- mondta bûnbánóan.

-Bucky, nézz rám.- ültem fel nagyon közel hozzá. - Az a kar a részed! Az is te vagy!- mondtam neki a lehetõ leg biztatóbban, mire õ csak egy apró félig szomorú, félig vidám mosolyt biggyesztett arcára. Ekkor én minden erõmet bevetve megöleltem õt. Nem számítottam rá, de vissza ölelt. Ölelésekor megint hozzám ért fém karja, amit ismét elkapott.

-Bucky!!!- szóltam rá, és õ tudta, hogy miért, és visszatette rám másik kezét is. Nagyon boldog voltam abban a pár percben amig igy ültünk kint a napfelkeltében. Végül Bucky törte meg a csendet.

-Te nem irtózol a fém karomtól?- kérdezte tõlem szomorúan.

-Bucky! Elmondtam amit errõl gondolok! Ha irtóznék tõle, nem kértelek volna, hogy ölelj vissza. Amúgy meg szerintem nagyon menõ és jól áll neked. - mondtam neki biztatóan, mire ismét szorosan magához ölelt. Ekkor megjelent Tony a teraszon mire Bucky nagyon gyorsan elengedett. Nem értettem tettét, de elfogadtam.

-Szia Bucky, Jó reggelt aranyom.- mondta Tony. Már harmadjára mondja ezt, de nem zavart, aranyos kis név ez. Visszaköszöntünk neki. -Hoztam nektek kávét, láttam, hogy itt ültök kint.- ezzel odaadta kávéinkat, és õ leült velünk szemben a földre. Kávézgattunk mire megcsörrent a telefonom. Megint az a hülye telefon, minden jó pillanatot elront.- gondoltam magamban. Felvettem, a barátnõm hívott Sofi.

-Szia Emma. Ma mikor jössz a bálba? -érdeklõdött mire bennem megfagyott a vér, Tony és Bucky pedig értetlenül néztek rám, mire én egyenlõre csak legyintettem.

-ÕÕ szia Sofi. Hát igazság szerint, még nem tudom, majd találkozunk. -ezzel elköszöntem. Bucky már itta tovább a kávéját, de Tony még mindig elég furán nézett rám.

-Mit jelentsen az, hogy majd találkozunk?- kérdezte tõlem eléggé hevesen.

-Nyugi apu..- válaszoltam nevetve.- ma lesz a diplomaátadó után egy bál, ahová én is hivatalos vagyok, egyedül..- mondtam a mondatom végét minél halkabban.

-És te el akarsz oda menni?- kérdezte, mire én nem azt válaszoltam, amire õ várt, mivel azt mondtam, hogy igen. Idõ közben Bucky bement igy Tony felült mellém kanapéra. -Egy feltétellel mehetsz el kisasszony,- mondta komolyan.- ha nem egyedül mész, és elviszel közüllünk valakit. Éreztem a hangjában egy apró célzást, hogy õt vigyem magammal, de nem õt akartam.

-Tony, ne haragudj meg, de nem te leszel az..- mondtam neki majd tekintetét kerestem.

-Én nem haragszom nem is gondoltam, hogy engem vigyél. Nekem mindegy, hogy kit viszel csak valakit. - ezt kimondta, felállt, adott egy puszit a homlokomra, amit mellesleg nem értettem, és bement a házba. Még egy darabig gondolkodtam amikor...