Mit tett velem a szerelem???//ISKOLA MIATT SZÜNETEL!!

8. Rész

-Melyik autóval menjünk?- kérdeztem Buckyt mire õ elmosolyodott.

-Ezzel fogunk menni..- rántott le egy leplet egy kétkerekû jármûrõl.- A motorommal.- majd végigsimított a motoron.

-Ne ne nee, én nem..- majd nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom és a fejemre húzta óvatosan a motorsisakot, úgy hogy ne jöjjön szét a hajam. Felült a motorra majd utána én is.

-Nem hússzal fogok menni, úgyhogy kapaszkodj.- mondta és hátra nézett. Eléggé félénken ráfogtam vállaira. Ez Buckynak nem tetszett, hátra nyúlt, megfogta a kezem és a hasára helyezte kezeimet. Ekkor boldogság fogott el, de õ keresztben is ráfogott kezeimre és jobban megfogta azokat, hogy még szorosabban öleljem. Ekkor õ ezt nem látta, de elpirultam. Amig mentünk végig szorosan öleltem Buckyt, éreztem szívdobogását, illattát, erõsségét. Mielõtt lejöttem a szobámból, Nat rám adott egy pisztoly tartót, amit a combomra kellett húzni, de a ruha teljesen eltakarta. Mielõtt a házból kijöttünk, Tony pedig egy gombot adott a kezembe, azt mondta, ha baj van nyomjam meg, és õk 3 percen belül ott lesznek. A motoron ülni csak a combomon lévõ pisztoly miatt nem volt jó, azon kívül nagyon élveztem, hogy ilyen közel lehetek Buckyhoz. Mikor odaértünk Bucky leszállt, levette a sisakját és a kormányra akasztotta. Odajött hozzám, hogy segítsen. Levette rólam a sisakot, azt is felakasztotta, majd mikor segített volna leszállni, egy kézzel nyúlt felém, mire én nagyon mérges fejet vágtam igy mind a két kezével megfogta a csípömet, és leemelt a motorról. Mikor már én is a földön álltam, láttam, hogy fém kezére kesztyû van húzva, átmentem arra az oldalára.

-Csak arra kérlek érezd jól magad.- mondtam neki, és belekaroltam karjába. Láttam rajta, hogy nagy mosoly terítetté be arcát, igy én is utánoztam cselekedetét. Mikor beértünk, megláttak minket a barátnõim, és egybõl felénk futottak.

-Sofi, Ruby. Annyira hiányoztatok már!- öleltem meg õket. -Õ itt Bucky.- álltam vissza a helyes kisérõm mellé és ismét belekaroltam.

-Sziasztok lányok!- köszönt nekik Bucky csak egy apró integetéssel.

-Keresünk valami italt Bucky?- néztem bociszemekkel a mellettem álló magas izmos férfira.

-Ez csak természetes Emma, bármikor.- azzal elindultunk a bár fele. Ott idõztünk egy darabig, igaz ment a zene, de köztünk kínos csend volt. Ezt a csendet szerencsére Bucky törte meg.

-Kérlek ne mondj nemet! Gyere velem táncolni.- mikor ezt kimondta én nagyon elpirultam mire õ megint mosolygott.

-De csak mert te kéred!- hagyta el ez a mondat a számat amin mind a ketten meglepõdtünk, de végül jól jött ki a dolog. Bementünk a táncparkettre.

-Bucky.. csak egy baj van..- néztem rá szomorúan.- én nem tudok táncolni..

-Jajj kislány, ezzel nincsen semmi baj, gyere, velem egy- kettõre belejössz.- azzal behúzott a táncparkettre. Õ ráfogott elõször csak egyi kezével a derekamra, de mikor meglátta a csalódott fejemet, ráfogott a másikkal is, és mikor visszanézett az arcomra már nem voltam csalódott. Ekkor én bátortalanúl fogtam meg vállait, mire elengedte derekamat, kezeimet nyaka köré fûzte majd ismét a derekamat fogta. Õ vezetett, én csak vele lépkedtem. Nagyon jó érzés volt ismét ilyen közelségben lenni vele, az illata, a szívének dobogása, nagyon nyugtató volt. Fejemet mellkasára döntöttem és úgy táncoltunk tovább. Már legalább egy órája táncoltunk, mikor pont úgy fordultunk, hogy egy nem kívánatos alak észrevett minket. Gerry volt az, aki két napja kért fel, hogy legyek a partnere, de nemet mondtam.

-Bucky, felénk közeledik nagyon mérgesen az akinek két napja nemet mondtam.- zavartam meg csendes táncunkat, de semmi hirtelen mozdulatot nem tettünk, nehogy észre vegyen minket.

-Ne félj megvédelek! - ölelt magához nagyon erõsen Bucky.

-Emma Smith!! Hogy képzeled ezt??-jött teljesen mellénk Gerry, és kiabált hozzánk, szerencsére valamennyire a zene elnyomta.

-Mégis mit Gerry? Mégis mit, hogy képzelek?- kérdeztem nagyon félve, reszkettem, de Bucky még mindig ölelt, ez valamennyire megnyugtatott.

-Azt, hogy nekem kettõ nappal ezelõtt nemet mondtál, és ráadásul azt is, hogy rosszul vagy és nem fogsz jönni.- förmedt rám megint Gerry.

-És akkor mi van ha elutasított? Törõdj bele, nem veled akart eljönni.- szorított magához még erõsebben Bucky. Féltem, de mégis jó érzés volt, hiszen az õ karjaiban voltam, és biztonságban.