Mit tett velem a szerelem???//ISKOLA MIATT SZÜNETEL!!

4. Rész

-Persze, hogy mesélek aranyom..-mondta, majd egy nagyot mosolygott. Már másodjára hív igy.., fura.- Volt egy ember az életemben.. akit elvesztettem..- itt elcsuklott a hangja, de erõs volt és folytatta.- akit sok, sok idõ után de visszakaptam. Nagyon sokáig azt hittem, hogy már nincs köztünk.- itt Tony bekönnyezett, mire én leszálltam a pultról odamentem és megöleltem. Éreztem, hogy nem számított erre, mert megrezzent, de egy pár másodperc múlva visszaölelt, erre pedig én nem számítottam. Percekig csak öleltem, mikor éreztem, hogy megpuszilta a fejemet.., ez annyira jól esett. Elengedtem, majd letöröltem szemérõl a könnyeket, és visszaültem a pultra, de most már teljem mértékben a sütõ mellé, Tonyhoz. Még egy jó darabig beszélgettünk, mesélt nekem történeteket magáról, a családjáról, bevetésekrõl mire kész lett a palacsinta. A kedvencemet csinálta.. De vajon honnan tudhatja?- gondolkodtam eközben magamban.

-Tony a kedvencemet csináltad. -Mosolyodtam el nagyon boldogan.

-Tudom Emma, tudom...- mondta, de a végét nagyon halkan és szomorúan.

-Mi a baj Tony?- muszáj volt, hogy megkérdezzem, nem szeretem a szomorú embereket, majd egy székkel közelebb ültem hozzá, hogy jobban elérjük mind a ketten a tányért.

-Köszönöm, hogy ennyire aggódsz, de neked nem kell értem, nekem kell értem. De amúgy majd idõvel megtudod.- mikor ezt kimondta, megint könnyekbe borult a szeme és magához ölelt. Nagyon jó érzés volt, mintha az apám ölelt volna át. Megettük a palacsintát, és nekem edzeni támadt kedvem.

-Tony, ha jól tudom van edzõtermed igaz?- kérdeztem, kíváncsi tekintettel az arcomon.

-Persze hogy van! Öltözz át és megmutatom, legközelebb merre keresd.- mutatott egy ujjal a szobám fele, majd felált és berakta a tányért a mosogatóba. Átöltözöttem és egy 3 percen belül ismét a konyhában voltam, ahol Tony várt rám. Felált, ismét átkarolt és úgy vezetett a teremig. Nem értettem ezt az átkarolást, de hagytam neki, hisz még mindig olyan volt, mintha az apám karolt volna át. Végig sétáltunk egy hosszú folyosón mire odaértünk.

-Ez itt az edzõterem.-mutatott a sok sporteszközzel teli terembe. -Ha kéne valami szólj PÉNTEKnek és õ egybõl értesíteni fog engem.- én csak bólintottam egyet mire Tony kisétált az ajtón és elment.

-PÉNTEK!!- szóltam neki.

-Igen Mrs. Smith?? Értesítsem Mr. Starkot?- kérdezte tõlem.

-Ne, Ne, NE. Csak azt szerettem volna kérni, hogy teszel be nekem zenét? AC/DC-t ha lehet?- PÉNTEK nem válaszolt, pár másodperc múlva viszont ment a kedvenc zeném. Már erõt vettem volna magamon, hogy el kezdjek edzni, mire ismét Tony jelent meg az ajtóban.

-Nem akarok többet zavarni, - mondta sajnálva a dolgot - csak meg akartam kérdezni, hogy mióta szereted az AC/DC-t? - majd az ajtófélfának támaszkodott Tony.

-Egészen kiskorom óta. - mondtam, mire Tony csak meredve maga elé mosolygott majd egy pár másodperc múlva elhagyta a termet és én nekiálltam edzeni. Majdnem másfél órán át futottam, mire találtam valami eszközt, nem tudom a nevét, de mikor felemeltem szétesett. Egy halk kuncogást hallottam kintrõl, azt hittem megint Tony az igy nem szenteltem neki különösebb figyelmet. Mikor már vagy 10 perce szarakodtam a szer újbóli összerakásával megszólalt egy hang, de nem Tony volt az igy megfordultam.

-Segítsek?- kérdezte Bucky, de én a felsõtestét méregettem, mivel csak egy szûk fekete póló volt rajta.- na segítsek vagy inkább még álljak itt egy kicsit, és nézzem ahogyan sportolgatsz?- kérdezte pimasz mosollyal az arcán.

-Amm mióta állsz ott?- kérdeztem ismét tûz vörösen a pirosságtól.- És köszönöm, hogy segítenél, de mégsem akarom azt használni.

-Hát már vagy 10 perce. -mondta mire ismét mosolygásba kezdett. -Hát mivel nem kell a segítség, igy a második verziót kell válasszam, úgyhogy találd ki mivel folytatod.- ezzel a mondatával bejött a terembe és leült. Nem ellenkeztem csak éreztem, hogy egyre pirosabb vagyok. Jól jött a társaság, de a zene el kezdett zavarni, nem hallottam ha a fémkarú mond valamit.

-PÉNTEK kérlek kikapcsolod a zenét?- erre õ ismét nem felelt, csak kikapcsolta a zenét. Még egy darabi edzettem, néha, néha a szemem sarkából ránéztem Buckyra aki élvezettel nézte ahogyan edzem. Kicsi idõ múlva viszont szomjas lettem, a vizem Bucky mellett volt, igy oda kellett mennem. Elvettem a vizem majd leültem Buckyval szemben a földre.

-Figyelj, Bucky,- mondtam majd éreztem, hogy két gyönyörû tengerkék szeme mélyen az enyémekbe néznek. Ettõl nagyon elpirultam, mire õ mosolyogni kezdett, de megpróbáltam folytatni.- Bocsánat azért, hogy reggel megcsörrent a telefonom.. A bálba akartak meghívni, de nemet mondta, mert már nem érzek semmit a srác iránt.- mikor ezt kimondtam, mintha Buckynak egy kõ esett volna le a szívérõl. Legalábbis szemei ezt árulták el.

-Semmi baj Emma. Nem szoktam ilyet csinálni, felkaptam a vizet igaz nem tudom, hogy min.- majd ismét szemeimbe nézett és azokkal is bocsánatot kért.

- Ha nm érzõdik az, hogy edzettem,- mutattam a levegõt szagolva - és neked is van idõd és kedved, szívesen hallgatom amiket mesélsz.- mikor ezt kimondtam megint vörösen lángolt az arcom.