Mit tett velem a szerelem???//ISKOLA MIATT SZÜNETEL!!

14. Rész

~Bucky Barnes~

Reggel mikor felébredtem még mindig ott feküdt mellettem a vanília illatú gyönyörû lány, és még mindig öleltem õt. Nagyon jó volt erre ébredni. Csak néztem õt, éjjel biztos megfordulhatott, arccal felém volt fordulva. Egy jó 10 percig biztos nézhettem gyönyörû arcát.

-Jó reggelt hõsöm!- köszöntött így Emma, istenem még senki nem hívott így.

-Neked is jó reggelt, szépség!- ekkor elpirult. Annyira szeretem amikor elpirul, olyan aranyos olyankor.

-Jól aludtál?-kérdeztem tõle megsimítva puha haját. Õ csak bólogatott.- Mára terveim voltak, de máskor fognak azok bekövetkezni, ma bepótoljuk a tegnapi bulidat.- mosolyogtam rá és olyat tett amire nem számítottam, most õ ölelt át.

-Köszönöm, hogy vigyázol rám.- mondta ezt amikor nagyon közel volt hozzám.

~Tony Stark~

Reggel, amikor felkeltem, egybõl a nappaliba vettem az irányt, mert ott feküdt le aludni Emma, tudni akartam jól van-e. Leértem a lépcsõn és üres volt az kanapé. Leültem és csak magamhoz szorítottam a takarót. Nem tudom meddig ülhettem így. Egy picit késõbb lépteket hallottam, de nem emeltem fel a fejemet, csak ültem a takaróval a kezembe. Egyre közelebb volt már a hang, majd két lábat láttam magam elõtt, ekkor felnéztem.

-Istenem Emma, nagyon rám ijesztettél, megint..- mondtam szomorúan.

-Jajj Tony. Minden rendben van, hiszen itt vagyok veletek.- ekkor megkérte Buckyt, hogy jöjjön közelebb, és letörölte apró kezeivel a könnyeket az arcomról.

~Emma Smith~

-Na akkor bepótoljuk a bulit?- kérdeztem izgatottan, közbe erõsen Bucky nyakába kapaszkodtam.

-Hát persze!-mondta egyszerre a két fiú.

-Akkor megyünk átöltözni.- bökdöstem meg Buckyt, hogy induljon el. - Bucky nagyon köszönöm, hogy este beengedtél.- öleltem meg felülrõl.

-Téged bármikor hercegnõ!- uram, atyám.. olyan jól esik amikor ezt mondja.

-Na induljunk meg felfel.

-De hát csak neked kell menni felfele. -nevettem el magam, miközben hátán kapaszkodtam.- Hát akkor majd találkozunk Bucky.- szálltam le a hátáról és integetve bementem a mellette lévõ szobába, ahová az enyém lett átpakolva.

-PÉNTEK! Szolnál kérlek Tonynak, hogy jöjjön fel hozzám?

-Máris Emma. Egy pár perccel késõbb már nyílt az ajtóm.

-Baj van Emma, miért hívtál?- kérdezte Tony aggódó hangon.

-Nem semmi nincs, egy picit beszélgetni akarok veled.-mikor ezt kimondtam, egy nagyon hangos riasztó szólalt meg.

-Hát aranyom, ezt a beszélgetést elhalasztjuk.- ezzel Tony el is viharzott, de Bucky ekkor jött be a szobámba.

-Jajj kislány, már azt hittem megint veled történt valami.- ölelt magához.

-Amig vigyáztok rám addig biztonságban leszek.

-Estére van egy szülinapi meglepim..-nevetett egy kisebbet Bucky.

-De.., de.., nem kellett volna, és nem szeretem a meglepiket.- vágtam be a durcát, de nem bírtam és elnevettem magam.

-Márpedig ezt estig nem fogod megtudni.- majd kiment a szobámból. Ekkor elindultam megkeresni Tonyt. Sokat bolyongtam a házban és egy ismeretlen személlyel találkoztam.

-ÁÁÁÁ, van egy idegen a házban.- kezdtem el tokom szakadtából visítani, mire Steve odaért hozzánk.

-Butus, õ nem idegen, õ pókember.

-Peter Parker.-nyújtotta felém a pókfiú a kezét.

-Nem így akartunk neki bemutatni, a bulira hívtuk meg.- majd elindult Steve az ellenkezõ irányba.

-Várj Steve, merre van Tony??

-Én most inkább nem mennék oda, Peter!!

-Igenis Kapitány!- ezzel Peter nem engedte, hogy kövessem Stevet, aki Tonyhoz indult.

-Jó Peter, nem vagyok kisgyerek, engedj el, bemegyek a szobámba átöltözni!- ezzel kirántottam csuklómat kezeibõl.- Úgy tûnik ma is elmarad a parti.- mentem be szomorúan a szobámba, de mielõtt becsuktam volna az ajtóm megjelent egy gondolatbuborék Peter feje fölött: {De szép ez a lány, istenem.} Gyorsan becsaptam az ajtóm mert megijedtem. Ez vajon mi volt, gondolkodtam magamban, de nem jöttem rá egyhamar, sõt, hosszas gondolkodás után se sikerült kitaláljam.