Mit tett velem a szerelem???//ISKOLA MIATT SZÜNETEL!!

11.Rész

-Pepper az a személy?- kérdeztem Tonyt.

-Nem, nem, nem Pepper, bár egyszer õt is majdnem elveszítettem, de meg tudtuk beszélni a dolgokat.-mondta szomorkásan.

-Viszont aludj, nagyon késõ van már! Én itt leszek melletted, ha bármi van szólj.- majd egy puszit nyomott homlokomra, a párnámra lökött és betakart. Pár másodperccel késõbb az ágy mellettem lesüllyedt, de csak Tony volt az, háttal nekem lefeküdt. Reggel mikor ébredtem, éreztem, hogy senki nem fekszik mellettem, kicsit szomorú lettem. Kiszálltam az ágyból és felvettem a köntösömet. A telefonom csak csipogott és csak csipogott, nem tudtam, hogy miért. Bekapcsoltam és eszembe jutott. hogy ma van a 19. szülinapom. Akik írtak nekem azoknak megköszöntem majd elindultam lefele. Mikor leértem senki nem volt még lent, így bementem a konyhába kávét csinálni 11 személyre. Épp el kezdtem fõzni lépteket hallottam magam mögött, Már sikítottam volna de befogta a szemem és a számat is.

-És 3.,2.,1.,!- vedd le róla..- mondta egy elég távoli hang. Levették rólam a szemkötõt. Mindenki ott ült a medencében.

-Meglepetéés!!- mondták egyszerre mindannyian.

-Bocsánat, és mondtam hogy reggel meglepetéssel várlak!- szólt hozzám hátulról Bucky. Egyet beleütöttem a karjába, mert nagyon megijesztett, de tetszett is úgyhogy egy picit megöleltem.

-Ha szabad akkor elszaladok átöltözni, és jövök vissza.- mondtam nekik hadarva.

-Nem, nem, te így fogsz fürdeni kislány.- gúnyolódott Steve, mire mindenki elnevette magát. Elszaladtam a szobámba öltözni.

~Bucky Barnes~

-Már vagy 20 perce felment.. mi lehet már?- kérdeztem aggódva.

-De hát õ is lány Buck, tudod, hogy sokáig készülõdnek.- erre mindenki nevetett, csak én nem. Én tényleg nagyon aggódtam.

-Wanda, Steve, beszélhetnénk nálam?- kérdeztem meg két jó barátom akik bólogatva kiszálltak a medencébõl és követtek engem.

-Figyeljetek.. én nagyon beleszerettem Emmába, de nem tudom neki eléggé kimutatni.. Olyan jó érzés volt vele táncolni, motorozni, már az elsõ nap vele elaludni a teraszon.- itt elpirultam, mire Steve és Wanda csak mosolyogtak. -Wanda, megnéznéd kérlek, hogy mi tart Emmának ennyire sokáig?- Wanda nem válaszolt csak bólogatva kiment. Egy perc múlva Wanda sikítását hallottuk, és egybõl a hang irányába futottunk. Wanda Emma szobájában volt.

-Wanda mi történt, hol van Emma és mi az a törés az üvegen?- kérdeztem nagyon feszülten.

-Mikor bejöttem már így volt, gondoltam körbe nézek de sehol nem találtam Emmát.-ekkor én bekönnyeztem, és mire magamra eszméltem, már rendesen sírtam.

-Én, én nem tudom mi van velem, de azt tudom, hogy meg akarom Emmát találni, és magamhoz ölelni.- ekkor Steve és Wanda is átöletek engem.

­~Tony Stark~

Hallottuk lent a sikítást és nagyon megrémültünk. Egybõl a hang irányába mentünk mikor megláttuk Emma ajtója elött könnyekben ülõ Buckyt.

-Hé, haver, mi történt?? - kérdeztem meg a fémkarú barátomat.

-Csak.. ne... nyisd.. ki.. az.. ajtót..-mondta a könnyekben úszó Bucky. Engem frusztrált valami, ezért ki kellett nyitnom az ajtót, mire Bucky még jobban zokogni kezdett. Ekkor láttam meg a nagy lyukat az üvegen. Beszaladtam, hogy körbe nézzek, de Emmát sehol nem találtam ekkor én is a földre rogytam.

-Tony, minden rendben lesz.- jött oda hozzám Steve vigasztalni.

-Steve, megint elveszítettem.. megint elvesztettem a lányom.- ezen a mondaton Steven kívül mindenki csodálkozott. - Ne nézzetek így rám kérlek titeket, majd késõbb elmagyarázom, de most találjuk meg õt!- majd erõt véve feláltam, megtöröltem arcomat, felhúztam Buckyt és megöleltem.

-Hé fiam, meg fogjuk találni érted? Bosszúállók vagyunk! Együtt küzdünk meg mindenkivel, bármibe is kerüljön az!- ekkor Bucky visszaölelt engem és õ is letörölte könnyeit. Elment mindenki felöltözni, és 10 perc múlva a tárgyaló teremben gyülekeztünk.