Elrabolt szerelem

1. fejezet

A tanteremben ültem. Csak néztem az üres füzetemre. Bambultam. Egyszer csak a csengő megszólal, mire én felkapom a fejemet. Kinéztem az ablakon. Egy fekete kabátos férfi bámul rám, miközben telefonál. Amint elkapja a tekintetem arrébb fordítja a fejét, de továbbra is engem néz. Kirázott a hideg. Gyorsan elkaptam a tekintetem a férfiről. Körbenézek. Teli a tábla. Basszus. Gyorsan elkezdek jegyzetelni. De a tanárnő belekezd a mondanivalójába, miközben a táblához közelít:
- Hát akkor következő órán dolgozatot írunk. Mindenki készüljön, nem szeretném ha egyest kéne akárkinek is adnom. - majd megfogja a szivacsot és letörli a táblát. Egy egy hirtelen mozdulattal a fejemet az asztalra csaptam. Mindegy majd elkérem valakitől. A csengő ismét szólt, ami már az óra végét jelezte. A füzetemet és a könyveimet beleszórtam a táskámban, és indultam volna haza. De előtte még odaszóltam Annának.
- Mennyit jegyzeteltél?
- Minden megvan. Ha hazaértem átküldöm. Gondolom megint érdekesebb volt az üres papír mint a tábla- nevetett.
- Igen. Valami olyasmi. De egyébként később át is jöhetnél tanulni. Akkor lemásolnám. Mit szólsz?
- Múltkor meg akart enni a kutyád. De rendben. Átmegyek.
Na végre valami jó is történik ezen a napon. Nem elég, hogy rossz jegyet kaptam, az osztálytársam felrugott. Csak a szokásos. De nincs semmi gond. Hazamegyek, kesergek egy kicsit az életemen és kisírom az összes bánatomat a párnámba. Mindennapi.
Felkaptam a táskámat és kiléptem az osztályteremből. Ősz van. Mindjárt tél. Kimentem a szekrényhez, és kivettem belőle a dzsekimet, majd felvettem és hazaindultam. Az iskolából kilépve, a lépcső tetején nézek körbe, hogy a férfi, aki engem nézett ott van e még. De nem. Eltűnt. Így hát nyugodtan indultam haza. Nem lakunk közel a sulihoz. Sőt. Majd, egy km-re. Legalább jó formában maradok. Elindultam haza, de semmi kedvem nem volt a hosszú úthoz. Szóval a rövidebb út felé indultam. Tele van bokrokkal, fákkal, növényekkel. Nagyon szép, de mégis egy kicsit ijesztő. Sötétebb van, mert a napfény alig ér ide. Ahogy sétáltam, egyszer csak furcsa érzés fogott el. Mintha valaki követne. Érzem ahogy néz. Vagyis bámul. Hirtelen hátrafordulok. Senki sincs ott. Elkezdek futni, hogy minél hamarabb kiérjek innen, és újra biztonságban érezzem magam. De az a valami, a hátam mögött. Hallom. Ahogy növeli a tempóját. Hallom az avarban a lépteit. Már rohanok. De még mindig hallom. Félek.