Elrabolt szerelem

28. fejezet

Pár óra múlva ismét hozzáértem a nyakamhoz. Azóta  nem jött vissza A SRÁC. Ismét megnyomtam a foltot, és realizáltam, hogy ez még mindig fáj. De már csak egy kicsi, kellemetlen érzést éreztem. Már éhes sem voltam, pedig lassan egy napja nem ettem. Csalódott voltam, hogy cserben hagyott, és féltem is, hogy mi lesz ezután. Velem. Olvasni se volt most kedvem, bármennyi új könyvet kaptam. Olvashatnék a szerelemről, a romantikáról, a szabadságról, de mi értelme, ha csak elkeserítene? Úgyhogy csak kivettem a könyveket a papírzacskóból, és feltettem a polcra. Majd ismét visszafeküdtem az ágyba, és bámultam tovább a plafont.
Meg mernék arra esküdni, hogy sosem pattantam még ügy ülő helyzetbe, mint akkor, amikor kinyílt az ajtóm. A SRÁC sétált be, majd becsukta maga mögött az ajtót. A kezében tartott egy adag amerikai palacsintát, és egy habverőt.
- Habverő? A kezedben maradt? - ezt kicsit gúnyosan jegyeztem meg.
- Ez elvileg segíthet. És hoztam enni is. - felmutatta a friss édességet, majd lassan leült a bal oldalamra, miközben letette a combomra a tányért
- Ugye nem ezzel csináltad?
- Elmostam.
- Ez komoly?
- Most szeretnéd, hogy eltűnjön, vagy nem? - félig viccelve, félig komolyan mondta, és a maradék haragom is eltűnt. Csak bólintottam, és elkezdtem enni.
Óvatosan végigsimította a területet, majd a habverővel, egy nagyon erős, csavart mozdulatot végzett. Hideg volt, és fájdalmas. Mint egy véraláfutás kimasszírozása, csak sokkal vékonyabb s bőr. Nem szóltam semmit, ő pedig megismételte mire összeszorítottam a kezem, de továbbra is néma maradtam.
- Nem fáj? - kérdezte, mintha gondolatolvasó lenne, miközben a szemembe nézett.
- Kibírható.
- Próbálom óvatosan, de ezt nem nagyon lehet. Sietek. - látszódott a szemében a sajnálat. A kedves féle, de akkor sem tetszett.
- Csak essünk túl rajta, és haladjunk vele. - kicsit bunkón jegyeztem meg, de nem volt szükségem szánalomra.
Lassan visszafordult a nyakamhoz, és ismét masszírozni kezdte a bőrt. A folyamatos dörzsöléstől egy idő után halványan égni kezdett, de próbáltam elterelni a figyelmemet a palacsintával. Azok isteni finomak voltak. Friss, gőzölgően meleg, és folyott rajta a juharszirup. Még sosem ettem juharsziruppal palacsintát. Anyunak volt egy saját mézes mártás receptje, és mindig azt csinált hozzá.
Az emlékre lassan leengedtem a falatot, és lejjebb hajtottam a fejem. Hiányoznak a közös vacsik, és a szombat esti vacsi utáni társas est. A jobb szememben összegyűlt egy apró könnycsepp, de nem engedtem lefolyni. Magam mellé tettem a tányért, majd egy véletlen pislogással legördült a könnycsepp. Gyorsan és észrevétlenül akartam letörölni, de A SRÁC észrevette, és megfogta az arcom, majd maga felé fordította.
- Ennyire fáj? Abba hagyhatjuk, ha nagyon rossz. - csak megráztam a fejem, mire tovább fürkészte az arcom. - komolyan mondom. Tudunk kis szünetet tartani.
- Nem az a baj. - levegőt vett, és mielőtt megszólalhatott volna, megelőztem. - Meg ne kérdezd mi a baj, mert akkor biztos elbőgöm magam.
- Pedig pont azt akartam. - az aggódó arcán megjelent egy félmosoly, ami már jó jel volt.
- Tudom, ezért mondtam.
- Én attól még megkérdezem. Mi a baj? Mi lehet akkora baj, hogy a palacsinta se csúszik le?
- Mi otthon nem így ettük. - vettem egy levegőt, hogy összeszedjem magam. - Sosem ettem még juharsziruppal. Anyunak.. saját, más receptje volt. És az annyira jó volt. - ez volt az a pont, ahol elvesztettem. Mindkét szemem megtelt könnyekkel, és ahogy lehunytam a szemeimet, útnak is indultak.
- Jaaaj, te. - erősen átkarolt, én pedig kétségbeesetten, beleolvadtam az ölelésébe. Lassan simogatni kezdte a hátam, miközben én még jobban zokogtam a mellkasán.
Csak most realizáltam, hogy régóta nem vagyok otthon, vagy egy olyan helyen, amit közel éreznék az otthonomhoz. És, hogy nagyon nem vagyok biztonságban. De így éreztem magam a legközelebb ezekhez. Bíznék benne, hogy ez a két kar szorítása megvéd mindentől. És most nem akarok arra gondolni, hogy ez csak egy álom, egy nyugtatás, amivel áltatom magam. És tudom, hogy bármelyik pillanatban történhet bármi, ami még jobban felborítja az életem. Mert a szimpla felborításon már egy ideje túl vagyunk. A  SRÁC óvatosan lazított a szorításán, amitől automatikusan én is elhúzódtam egy kicsit. A szemembe nézett, majd lassan le a nyakamra.
- Már nem látszik annyira. - a karjait még rajtam tartotta, és lassan simogatott. - Viszont most már piros.
- Piros? - odakaptam a kezem, a még mindig érzékeny, kidörzsölt területre.
- A sok masszírozástól. De ez hamarabb el fog tűnni, mint a folt tűnt volna. Elvileg. - látszódott rajta, hogy nem biztos magában. - De nem baj, mert hoztam valamit. - elvette a kezeit, és az ajtóhoz sétált. Kinyitotta, majd ahelyett, hogy kisétált volna, csak felvett valamit, és odahozta nekem. - Nem tudtam a méreted, úgyhogy tippeltem. Remélem jó.
Egy újabb papírzacskó volt a kezében, de ebben nem könyv volt, hanem kettő fekete garbót húzott elő belőle. Átnyújtotta, én pedig azonnal megnézem a méretét.
- Jó tipp. Köszönöm.
- Át veheted, hogy mindenképpen eltakard a.... nyakad.
- Rendben, köszi. - szótlanul nézett rám továbbra is, mire bekattant mire gondolt. - Mármint most? Itt?
- Úgy mondod, mintha nem láttalak volna még úgy. Tudod, láttalak már sokkal szorultabb helyzetben is. - alaposan elgondolkodtam rajta, de végülis igaza volt.
Ez már nem az a pont, ahol értelme van szégyenlősködni, így hátat fordítottam neki, és levettem a pólóm. Arra mondjuk gondolhattam volna, hogy a cetliket letépjem, mielőtt melltartóra vetkőzök, ugyanis most hosszú másodperceket töltöttem a megkeresésükkel, és eltávolításukkal. Közben érezte egy apró melegséget a gerincemnél, és tudtam, hogy közel van A SRÁC keze, annak ellenére, hogy még nem érintett meg. Azonban pillanatokkal később végighúzta a kezét a gerincemen, amitől kellemesen kirázott a hideg. Gyorsan gondolkodtam, és felkaptam a pólót, de olyan gyorsan, hogy a keze a garbó alatt maradt. Hangosan felnevettünk, miközben elhúzta a kezét.
- Nem szeretnék még egy ilyet. - mutattam a nyakamra. - mármint nem a felsőre gondolok. Az nagyon jó. - egy hosszú ujjú, bordázott anyagú garbó volt, és nagyon puha, meleg anyagból. Ami ebben a szobában nem hátrány. - Elfogadnék belőle bármennyit, mondjuk rózsaszínben, pirosban, fehérben, sötét zöldben, király kékben!- ismét felnevettünk, ami már nagyon jól esett. - Rendben, csak viccelek. Ez a második alkalom, hogy ma veszel nekem valamit. Ne költekezd ki magad miattam.
- Jaa, semmiség. Nem voltak drágák. Ha szeretnéd, be tudok szerezni még pár ruhát. Bármit amire szükséged van. Csak akkor méretet adj, légyszi. - széles, őszinte mosoly jelent meg az arcán.
- Még átgondolom az ajánlatot. De egy farmer jól jönne huszoncnyolc.- ismét elnevettük magunkat. Nem is csinálunk most mást. Valamelyikőnk mond valamit, nevetünk, a másik mond még valamit, megint nevetünk. Azért érdekes érzelmi hullámvasúton megyünk ma át. Az előbb zokogtam, most kacagunk, mi lesz még?
- Még mindig nem etted meg. És szerintem már kihűlt. - az ágyamhoz sétált, és felém nyújtotta a tányérom, miközben leült. - Pedig biztos éhes vagy.
- Rendben, megeszem, ha békén hagysz. - azzal én is leültem, ölembe vettem ismét a palacsintákat, és enni kezdetem.
A palacsinták már alig voltak langyosak, a szirupot is beszívták. Bár már csak kettő maradt, minél jobban el akartam nyújtani az evést. Felemeltem az egyiket, és lassan beleharaptam, de a szemem sarkából láttam, ahogy A SRÁC minden mozdulatomat figyeli. Még egyet haraptam, és a perifériámból már én is figyeltem. A palacsinták annyira nem voltak nagyok, így még két falattal befejeztem az elsőt, és már csak egy utolsó maradt.  A kezeim már maszatosak voltak a sziruptól, de ahelyett, hogy megtöröltem volna, felemeltem a hátralévő palacsintát. Lassan a számhoz emeltem, de inkább visszaengedtem a kezem, és A SRÁC felé nyújtottam. Lenézett a kezemre, majd ismét fel rám. Úgy harapott bele, hogy közben végig, mélyen a szemembe nézett. Már-már bámult. Hirtelen amolyan "lányos zavar" tört rám, és inkább lesütöttem a tekintetem. Miután befejezte a falatot eltolta maga elől a kezemet, hogy most azén szám elé kerüljön az édesség. A felét megette, így kettő utolsó falattal elfogyott, és csak a kínos csend maradt utána. Lenéztem a kezemre, amit teljesen beborított a szirup. A tálcán lévő szalvétáért nyúltam, és miután megtöröltem az ujjaimat visszadobtam a tányérom melle. A SRÁC közben szüntelenül nézte minden mozdulatom, majd miután látta, hogy befejeztem, megszólalt:
- Egy foltot kihagytál?
- Hol? - kérdeztem, miközben forgatni kezdtem a kezemet, keresve a varadék maszatfoltot.
- Nem ott. Itt. - A kezét az arcomhoz vezette, és megtörölte az alsó ajkam szélét. De ezután sem vette el a kezét. Lassan végigsimított az ajkamon, majd megfogta az arcom, és hirtelen megcsókolt. Meglepetésként ért, de azonnal átadtam magam a csóknak. A kezét hátravezette a tarkómig, majd a másik, szabad kezével az ágy legszélére tette a tálcát, majd az ágyhoz szögezte a csípőm. Lassan hanyatt döntött, és a csípőmről a derekamra csúszott a keze, miközben elkezdte simogatni. Már rutinosan vezettem a tarkójára a kezem.  A csók egyre vadabb volt, jele se volt az eddigi, nyugodt lassú csókjainknak. A hajába siklott a kezem, és lassan kezdtem el játszani fél-göndör fürtjeivel. A tarkómat kissé megszorította, miközben vad táncba hívta a nyelvemet. A derekamon is aprón megszorította a kezét, de nem sokáig tartotta ott. Lassan elemelte, majd a pólóm anyagát kicsit feljebb húzva benyúlt alá.
- Szabad? - egy pillanatra elvált tőlem, és a szememben fürkészte a válaszom. Én csak bólintottam, mire visszahajolt az ajkaimra.
A kezeit lassan egyre feljebb vezette, miközben az oldalamat simogatta. Néha megállapodott egy ponton, de utána mindig újabb útra indult. Most egyre lassabban lejjebb vándorolt, egészen a nadrágom pereméig. A tarkómon pihenő kezét az arcomra helyezte, és egy pillanatra meglágyultak a csókjai. Egy pillanatra elszakadtunk, és végre levegőhöz jutottunk, hacsak tényleg egy másodpercre is. Belenéztem a szemében, amiben tisztán csillogott a vágy. Láttam már ezt a tekintetet, de ennyire tisztán és érthetően még soha. Az ajkaink ismét összeforrtak, ugyan azzal a vad melegséggel mint először. A derekamon lévő kezével végigsimított az alhasamon, pont azon a vonalon, ahol a nadrágom véget ért. Most a köldököm alatt állapodott meg egy pillanatra, majd ismét lejjebb vezette a kezét, egészem a lábam közötti részig. Egy ideig csak ott tartotta a kezét, majd egészen lassú körkörös mozdulatokkal kezdte masszírozni. Az érzet azonban a farmer kemény anyagán keresztül eltompult. Ösztönösen kissé feljebb toltam a csípőm, és ő azonnal megértette. Kicsit nagyobb nyomást használt, amitől azonnal intenzívebben öntött el az érzés. A kezemmel jobban belekapaszkodtam a tarkójába a nem várt érzéstől, mitől ő felbátorodva még keményebben csókolt, és masszírozott. Felgyorsult a légzésem, és így még könnyebben fogyott a levegőm a csók közben. Megfogtam a vállát, amitől ő azonnal hátrált , hogy tudjunk egy picit pihegni, azonban a keze nem állt meg.
- Tetszik? - mosolyogva nézett rám, és pontosan láttam rajta, hogy tudja a választ.
- Igen. - szinte suttogva mondtam, hiszen kicsit szégyelltem magam miatta. De nem igazán érdekelt.
- Tudok többet is mutatni. Ha szeretnéd. Csak ahhoz le kéne húzni a nadrágot. - kételkedve és bizonytalanul nézem rá. - Nem muszáj. - kezdett mentegetőzni. - Csak egy ötlet volt. De csak addig megyünk, ameddig neked okés.
- Rendben. Nekem. - félénken mondtam ki, miközben végig néztem a reakcióját.
- Micsoda? - kételkedve fürkészte az arcomat, és közben megállt a keze.
- Nekem rendben van. Azt hiszem.
- Biztos?
- Majd szólok, ha nem. - a szemében ismét felvillant a vágy, de közben mosolyra húzódott a szája.
Ismételten lecsapott az ajkaimra, és forró csókba invitált. A keze megkereste a nadrágom gombjait, és ügyes mozdulattal kigombolta őket. A tarkómon pihenő kezét is a nadrágomhoz csúsztatta, és csak arra a pillanatra szakította meg a csókunkat, ameddig lejjebb húzta a nadrágomat.
- Így lekötöd a lábamat. - mondtam, miközben a combomig csúszott nadrágomra néztem.
- Akarod, hogy visszahúzzam?
- Nem. De nem lehetne, hogy teljesen....? - nem tudtam befejezni a mondatot, hiszen az túl kínos lett volna. Most komolyan felajánlottam neki, hogy teljesen húzza le a nadrágom? De ő csak huncutul elmosolyodott, és feljebb támaszkodott.
- Ahogy kívánod. Ha csak ez a probléma, azon könnyen segíthetünk.
- De csak ha neked nem gond. - próbáltam menteni a menthetőt, de ő továbbra is mosolygott.
- Ó, hidd el, nekem egyáltalán nem probléma.
Az ágy széléhez vonult, és két oldalt megfogta a nadrágom derekát, majd kínzó lassúsággal húzta le először a jobb majd a baj lábamról. Miután mindkét lábfejemet kibújtatta belőle szépen összehajtva rakta le a tálca mellé. A jobb oldalamhoz kúszott, és ott támaszkodott meg, és miközben elhelyezkedett látványosan végigmért.
- Te elképesztően gyönyörű vagy. - a szemében látszódott az őszinteség, mire csak elmosolyodni tudtam. Viszont minél tovább nézett a szemembe, annál jobban csillogott a vágy a szemében.
Hirtelen hajolt az ajkaimra, de automatikusan fogadtam. A nyelve kissé átsiklott a számba az enyémet keresve, viszont nem hagytam várakozni, azonnal megadtam neki. Jobb keze ismét lefelé siklott, ez alkalommal viszont a fehérneműmet találta meg. Ugyan azt a masszírozó mozgást végezte, de így sokkal jobban érezhető volt. Az előbb stabilizált légzésem ismét felgyorsult a meglepő érzésre, és a kezemet a hajába vezettem. Pár percig folytatta ezt a mozgást, majd kissé feljebb vezetve a kezét, a bugyim gumija alá nyúlt. A masszírozást most a csiklómon folytatta, de néha lejjebb simított az ujjával. Egyre többször csúsztatta a bejáratomhoz az ujját, majd egy rövid idő múlva ott kezdett el körözni, mígnem az egyik ujját nagyon lassan belém vezette. Hirtelen áramütésként futott rajtam végig az élvezet. Nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen erős, és ilyen jó érzés. Az ujját ugyan olyan lassúsággal húzta vissza, majd kis várakozás után újra beljebb csúsztatta. Másodjára még erősebb volt, hiszen eltalált egy pontot. Egy pontot, ahol valahogy mintha minden ideg összegyűlt volna. Tovább folytatta a ki-be mozgást, és nagyon lassan, fokozatosan gyorsított a tempón. És ezzel párhuzamosan gyorsult a légzésem is. Majd hirtelen, ahelyett, hogy kihúzta volna, bent tartotta az ujját, és ott kezdte mozgatni. Újra és újra eltalálta az a pontot, mire egyre jobban erősödött bennem az inger, hogy kissé visszatartott levegőmet egy nyögéssel engedjem ki. De miközben ezen aggódtam, ő egyre jobban gyorsított a tempóján, és nőttön nőtt bennem a feszültség, mígnem egy utolsó mozdulattal és egy nyögéssel ellazult a testem. Az ajkaink idő közben lassan szétváltak, így könnyen le tudtam tenni a fejemet is az ágyra. A SRÁC mozdulatai teljesen lelassultak, majd abba is maradtak. A ujját viszont még bennem hagyta. Én pedig csak feküdtem, és próbáltam felfogni az elmúlt percek történéseit. De igazából csak próbáltam levegőhöz jutni.
Ahogy egyre jobban kezdett lassulni a légzésem, A SRÁC megsimogatta az arcom. Egészen eddig mosolyogva fürkészte azt.
- Na? Milyen volt?
- Jó.
- Csak ennyi? Jó? - félig viccesen, félig komolyan nézett rám.
- Nagyon jó. Én nem... Gondoltam volna, hogy van... Ilyen érzés. De fura is. -zavarban éreztem magam, amikor be kellett vallanom, hogy élveztem. Márpedig nagyon is ez volt a helyzet.
- Miért fura? Mert új? - pontosan tudta mi járt a fejemben, és ez megnyugtatott.
- Igen. És mert nem igazán tudom mi történt. Remegett a lábam.
- Csak amikor elmentél. Az normális. Vagy neked nem szokott?
- Hát.. nemtudom. - a plafont kezdtem el bámulni, mire leesett neki a tantusz.
- Várj. Neked még nem volt orgazmusod? - az arcom elé kaptam a kezem, a nyílt szavakra, majd egy mély lélegzettel visszaejtettem az ágyra. A SRÁCra emeltem a tekintetem, és lassan megráztam a fejem. - Ohh. Most önző mód örülök ennek az infónak. - mosolyogva emelte rám ismét a tekintetét. - És milyen volt? Tetszett?
- Igen. Nagyon... jó volt.
- Akkor jó. - ismét rámmosolyogott, és egy puszit nyomott az arcomra.Én oldalra fordítottam a fejem, így hozzáférést adtam a számhoz.
Lassan közeledett, és lágyan csókolt meg. Kedvesen, óvatosan csókolt, és csak az ajkaink mozogtak. Amikor szétváltunk, még közel maradt, és mosolyogva nézett a szemembe. Egy kóbor tincset a fülem mögé tűrt, amitől én is automatikusan elmosolyogtam.
- Most viszont el kéne mennem. Apámék a délután folyamán érnek haza. Lehetséges, hogy perceken belül, lehet még órák. De még lejövök, rendben?
- Rendben. - csak bólintottam, bármennyire nem akartam, hogy elmenjen.
Még egyszer végigsimított az arcomon, majd nyomott egy utolsó puszit a számra. Lassan felállt, felemelte a tálcát, és kisétált a szobából. És ismét egyedül maradtam.
Egy ideig csak feküdtem, és voltam. Nem is gondolkodtam igazán, csak bambultam a plafonra. Aztán amikor végre felültem felvettem a szépen összehajtogatott nadrágomat, felöltöztem, és kontyba kötöttem a hajam. Felemeltem az egyik új könyvemet, és az ágyon összekuporodva olvasni kezdtem. A SRÁCCal töltött idő bármilyen jó is volt, nagyon elfárasztott. A törökülésből az oldalamra feküdtem, és úgy folytattam az olvasást, de egyre nehezebb volt a szemhéjam, és minden pislogás után egy harc volt kinyitni. A könyvet tartani is egyre nehezebb volt, és már egyáltalán nem figyeltem arra, pontosan mit olvasok, így inkább feladtam. Félreraktam a könyvet, és amint elhelyezkedtem, már el is nyomott az álom.