Egy testben két lélek

{9} Ez a valóság?

2021.05.05. Florida 00:11

____________________

Clay & Nick szemszöge: 

     Nick és Clay az egész estéjüket sorozatnézéssel töltötték. Igaz Clay eléggé aggódott George miatt, hogy nem válaszolt neki egész nap. Miután végre felvette George a telefont, már megnyugodott picit Clay, de nem tudta elképzelni mit csinálhatott George két teljes napon keresztül, és ez frusztrálta őt kissé. Mikor épp ezen merengett, Nickkel egyszerre felkapták a fejüket. Valaki csengetett. 

" Ohm... éjfél van! Ki lehet az? Clay te vársz valakit? Vagy elfelejtettük, hogy jön valaki?" -Kérdezte Nick furcsa tekintettel az arcán.-

"Nem hiszem, hogy ennyire szenilisek lennénk..." -Válaszolt Clay szintén furcsa tekintettel miközben az ajtó felé vette az irányt, hogy megnézze ki a fene lehet az.-

     Clay lassan odacsoszogott az ajtóhoz, lassan elfordította az ajtóban lévő kulcsot, hogy kinyissa az ajtót. Kattant a zár, Clay lassan, kicsit félve nyitotta ki az ajtót. Egyszer csak megpillantotta a nála két fejjel alacsonyabb sötétbarna hajú fiút, aki egy nagy bőrönddel állt az ajtó előtt, feje a föld felé szögezve, kezében a telefonját szorongatva. Clay-nek hirtelen fogalma sem volt ki a fene lehet. Majd megszólította.

" Oh heló! Ohm azt hiszem rossz házhoz jöttél!" -Mondta Clay kissé bizonytalan hangon.-

___________________

    George lassan felnézett, elmosolyodott. Pár másodpercig csak bámulta a magas szőkés barna hajú srácot, és mikor meghallotta a hangját bepárásodott a szeme, örömében. Igazából nem látta még az arcát teljesen tisztán George, mivel hátulról jött a fény. George válaszolt Clay-nek, aki csak furcsán nézett George-ra mivel még mindig nem esett le neki mi is történik.

" Hát nem hiszem, hogy rossz helyre jöttem volna!" -Válaszolta halkan George, majd amint ezt kimondta jó szorosan megölelte Clayt.-

   Clay-nek ideje sem volt feldolgozni mi történik, de mikor meghallotta George hangját, lesokkolt, teljesen, a földbe nőtt a lába. Mire észbe kapott, hogy ez tényleg George és nem álmodik, addigra csak annyit érzékelt, hogy George olyan erővel öleli, hogy levegőt is alig kapott. Csak annyit érzett, hogy George szíve olyan erővel ver, hogy Clay azt a gyomrában érezte. (Mivel kb ott volt George szíve ahogy átölelte Clayt)

   Pár másodperc után Clay szemében könnyek gyűltek fel örömében, és hirtelen pár ütemet talán ki is hagyott a szíve, de egyből magához szorította George-ot. A hihetetlen, boldog pillanatot Nick szakította meg.

" Clay? Ki az? Clay??" -Kérdezgette Nick, miközben ő is az ajtóhoz ért.-

" Clay ő ki? " -Kérdezte Nick ismét mivel csak annyit látott, hogy Clay szorosan ölel valakit.-

     Clay hátra fordította a fejét oda ahol Nick állt, és rámosolygott könnyes szemekkel. "George." -Mondta Clay, miközben lassan elengedték egymást George-al.- George kinézett a magas srác mögül, ekkor meglátta Nick, hogy Clay nem hülyéskedett. Nicknek szinte leesett az álla, majd odament végre, le ököl-pacsiztak majd egymásra mosolyogtak és megölelték egymást George-al. 

" George! ... m-mi? Hogy kerülsz ide???" -Kérdezte Nick tátott szájjal.-

" Hát ha végre beengedtek, akkor bent szívesen elmesélem." -Mosolygott George a könnyeivel küszködve.-

    Clay nem tudott szóhoz jutni, csak bólintott és megfogta George bőröndjét majd beemelte az előtérbe. George és Nick már  nappali felé tartottak, Clay még bezárta az ajtót meg letörölte könnyeit aztán ő is csatlakozott. George és Nick végül a konyhában kötöttek ki, mivel George már nagyon szomjas és éhes volt.  Míg Nick azzal viccelődött, hogy tényleg milyen kicsi George a való életben, addig a kis barna hajú fiú leült a konyhapulthoz az egyik bárszékre.

     Clay kivett a hűtőből egy üdítőt George számára, majd oda tette elé. Clay csak állt a konyhapult másik felén, és bámulta George-ot.  George megköszönte az italt, majd végre felnézett Clay-re. Most már tényleg látta hogy néz ki. Csak bámultak egymás szemébe, 1-2 perc után ismét Nick törte meg a csendet. 

" Na George akkor mit kérsz enni? Egyikünk sem tud főzni, csak ilyen halál unalmas reggeliket. Rendeljek egy pizzát?" 

" Ja-ja, az jó ötlet, Clay te benne vagy?" -Nézett vissza a magas helyes srácra George.-

    Clay még mindig nem tudott megszólalni, ismét csak bólintott. George meg Nick egymásra néztek majd egyszerre megkérdezték: "Veled minden okés Clay?". Clay gyorsan elnézett George-ról és beletúrt a hajába, végre megszólalt.

"Persze! Cs-csak e-egyszerűen még alig tudom feldolgozni, hogy tényleg itt van George. Egyszerűen... w-woow." -Próbálkozott Clay értelmes mondatokat összerakni.-

" Annyi kérdésem van... meg annyi minden van ami érdekel, hogy ahhh, fogalmam sincs hol kezdjem.." -Folytatta mosollyal az arcán.- Már épp szólalt volna meg George, mikor Clay ismét elkezdte:

" George! George! Megvan első!!! Hogy nézek kiii?? Ilyennek képzeltél? Milyen végre látni??? Meg uhm, második!! Ezért nem értél rá az elmúlt két napban?? Wow, el sem tudom hinni..." -Még folytatta volna, de George végre közbe vágott.-

"Clay! Előbb válaszolok, jó? Aztán jöhet a többi kérdés. Az első kérdésre a válaszom, hogy ... őszintén? Azt nem gondoltam, hogy tényleg ilyen magas vagy, és egy kis törpének érzem magam, de az már más téma... az arcod meg... wow, hát szerintem, ha felvállalnád az arcod a neten, fix minden rajongóm elveszteném és mindenki rád mozdulna! Ehhez inkább csak ennyit fűzök." -Magyarázta George kicsi pirosodással az arcán.-

" Mhm, erre majd még később visszatérünk!" -Vágta rá Clay kicsi kuncogással a végén.-

"... A másik kérdésre meg igen a válaszom. Tegnap voltam szüleimnél, meg boltban, aztán egész este pakoltam meg egyebek. Oh erről jut eszembe! Hoztam nektek egy két apróságot! Mindjárt jövök is, csak kiveszem a bőröndből." -Sietett mosolyogva George a bőröndhöz, amíg Nick meg Clay kettesben maradtak a konyhában.-

" Clay?" -Nézett rá Nick kérdően, kissé kipirosodott haverjára.-

"Hm?"

"Naaa??? Oda vagy érte mii?" -Bökte meg Clayt Nick.-

"Élőben.. wow.. hogy lehet valaki ilyen tökéletes?.." -Mormogta maga elé Clay elmosolyodva.-

    Nick már kérdezte volna Clay-től, hogy mit mondott, de George visszaért egy csomó cuccal a kezében. George gyorsan lerakta a dolgokat az asztalra és elkezdte odaadni a kis meglepiket.

" Na szóval! Hoztam nektek GeorgeNotFound merch-et, mivel tudom, hogy még nem kaptatok. ... Ez a tied Clay! Szürke, éés azt hiszem jó a méret, de azért próbáld fel. ... Ez pedig a tied Nick, fehér, mert tudom, hogy szereted a fehér pulcsikat! ... Ohm... Aztáán, itt van még ez a három Nerf pisztoly, nekünk hoztam hátha valamikor kelleni fog! Egyedül zöld színűt nem találtam, ezért szürke lesz a tied Clay! Meeg, ja igen! Itt vannak a dedikált Londonos hűtőmágnesek... ha nem leszek itt akkor emlékezzetek rám, még a konyhában is! És az utolsó... Ezt neked csináltam Clay!" -Nyújtotta át a dolgokat George, majd a kis "zöld" jegyzetfüzetet Clay-nek.-

" Ez nagyon aranyos George, de miért pont sárga?" -Kérdezte Nick furcsa tekintettel.-

" Sárga?? Nem szivatsz ugye? "-Lepődött meg George.-

" Ahhh George! Köszönjük, nagyon nagyon aranyosak ezek a dolgok!" -Ölelte meg Clay George-ot.-

" Jajj baszki! Bocsánat... azt hittem, hogy zöld!" -Sóhajtott fel George.-

" Nembaj Gogy, tudjuk, hogy piros-zöld színvak vagy, és tudjuk, hogy a zöldet szinte ugyan olyan színűnek látod mint a sárgát. Így csak még egyedibb!" -Nyugtatta meg Clay George-ot.-

    George rámosolygott Clay-re, és visszaült a helyére. Beszélgettek még egy kicsit, mikor megérkezett a pizza. Már nagyon éhesek voltak mind a hárman, úgyhogy hamar neki is kezdtek az ételnek. Megegyeztek, hogy miután megették a pizzát, Caly körbemutatja a házat az újoncnak.