Szeretni nem bűn

4.fejezet

– Titeket meg ki hívott meg? –kérdezi Nick.

Én Tiffany-ra nézek, ő pedig végre válaszol.

– Öhm...Derek hívott meg!

– Áh, szóval ő. Na jó, gyertek be! –mondja, majd beenged minket az ajtón.

– Csodálkozom, hogy téged is meghívtak –szúrja oda nekem amikor belépek mellé az ajtón.

– Én pedig csodálkozom, hogy a házigazda téged is beengedett ide. Azt hittem nem jöhetnek mindenféle jöttmentek erre a bulira –szóltam vissza.

– Én is azt hittem, ezért is nem értem mit keresel itt –kontrázott.

– Ha nem tetszik, hogy itt vagyok írjál haza!

– Nincs rá szükségem. Ugyanis itthon vagyok –mondta széles vigyorral, és akkor esett le, ez az ő bulija, az ő házában.

– Tiffany, nem azt mondtad, hogy Derek hívott meg? –fordultam hátra Tiffany-hoz.

– Hát igazából nem is ismerek Dereket. És mentségemre szóljon, nem tudtam, hogy az ő bulija –mutatott Nick-re.

– Igazából még én se ismerek Dereket. –vallja be Nick is.

– Ezt nem hiszem el! Tiffany én megyek. –mondtam, és már indultam is ki az ajtón, de valaki megragadta a karomat. Nick volt az.

–Te meg mit csinálsz? –kérdezem.

–Ne menjetek, maradjatok nyugodtan, ígérem nem foglak titeket zavarni! Én az egyik, ti pedig a ház másik végében lesztek, csak maradjatok –őszintén meglepett, nem gondoltam volna, hogy azt akarja, hogy maradjunk.

– Maradunk! –vágja rá Tiff, engem meg se kérdezve.

Nick elmosolyodik, majd elengedi a karomat.

– Rendben. Jó bulizást! –mondja, majd biccent egyet a fejével és elmegy.

– Te képes voltál elhozni egy olyan buliba ahol még azt se tudod ki a házigazda?! –esek neki Tiffany-nak.

– Ha azt mondom, hogy nem tudom kinek a bulijába megyünk, akkor sosem jöttél volna velem!

– Hát még szép, hogy nem.....

– Na mindegy, most már bulizzunk. –mondja Tiff, majd megfogja a kezem és elkezd húzni a tömeg felé.

Elmegyünk a pulthoz, -mert ugye itt még az is van- ,majd iszunk valami koktélt, aminek nem tudom a nevét, de Tiffany szerint nagyon jó.

Táncolgatunk, koktélozunk, majd már csak azt látom, hogy egyedül vagyok. Tiffany sehol.

Kétségbe esem, azt mondta nem hagy egyedül.

– Helló, nem láttál egy fekete ruhás lányt, a neve Tiffany –kérdezem már körülbelül a harmadik embertől.

De a válasz ugyanaz.

Nem.

Ezután felmegyek az emeletre, hátha itt megtalálom. Bekopogtatok pár szobába, hátha meglelem valahol.

De eddig még a keresésem sikertelen.

Majd meghallom Tiff nevetését egy szobából.

Benyitok.

A szobában legalább öten vannak és valami játékot játszanak.

Felelsz vagy mersz.

– Tiffany, mindenhol kerestelek! Tudod, hogy megijedtem?! –szidom le barátnőmet, amint leülök mellé.