7.fejezet

12.1K 282 10
                                    

Órák után hazamentem, majd mindent elmeséltem Tiffany-nak. Az ő párja végül Tony lett, mivel aznap ő sem jött iskolába, és így nem tudott magának párt választani. Egy hosszú beszélgetés után,Tiffany is hazament. Én pedig hamar leírtam a házimat, majd lementem anyához a konyhába.

- Segítsek valamit? -kérdeztem, miután beléptem mellé a konyhába.

- Nem kell, tudod, hogy neked csak egy dolgod van, a többit majd én megoldom -feleli.

Na igen, anya mindig azt mondja, hogy nekem csak egyetlen dolgom van, az pedig a tanulás. Másban nem is nagyon hagyja, hogy segítsek. Persze ettől még én segítek neki, még akkor is, ha ő ezt nem nagyon nézi jó szemmel.

- Apa mikor jön haza?

- Még pár perc és itthon lehet. Ma sokkal hamarabb hazajön, mivel ma megy a nagyiékhoz -válaszolja.

Azt az aprócska részletet nem meséltem, hogy ma este apám elköltözik egy másik városba, és ki tudja, hogy mikor látom viszont. Remélem minél hamarabb. Kicsit félek ettől a külön éléstől, sosem éltem még apámtól távol. De most úgy hozta a sors, hogy fogok, bár nem örülök neki, de el kell fogadnom.

Mi holnap reggel költözünk, mivel a házat máris elkezdték árulni. És miután eladták a házat, jöhet a válás is. Arra pedig, hogy kibéküljenek és elfelejtsük ezt az egészet az esély nulla. Szar az élet?! Néha igen.

- Úgy fog hiányozni -mondom ki hangosan, amit gondolok.

- Tudom kicsim, de ismerem apádat és biztos vagyok benne, pár hónap és ő is vesz egy házat ebben a városban, hogy ismét sokszor tudjátok látni egymást. A másik meg az, hogy te is mehetsz majd őt meglátogatni, így legalább letudod a családlátogatást -próbál vigasztalni, több-kevesebb sikerrel.

- Remélem hamar vége lesz ennek az egésznek. Mi hamar találunk új házat, apa is ide költözik vissza a városba, és újra helyre jön minden. És ha nem is teljesen, de újra együtt lesz a család.

Anya erre már nem válaszol, csak egy kis mosolyt kapok tőle. Igazából ez egy olyan mosoly, ami látszik, hogy erőltetett. Csak azért mosolyog, hogy megnyugtasson, hogy minden rendben lesz. Szeretnék neki hinni. De sajnos nem tudok.

Alig telt el tíz perc apa már haza is jött. Megvacsoráztunk még utoljára, mint egy "boldog" család, majd apa felment még összepakolni a maradék holmiját. Pár perc után én is utána megyek. Szeretnék még vele utoljára beszélgetni kettesben, mielőtt elmegy. Igaz, tudom, hogy nem most látom utoljára, de érzem, hogy piszkosul fog hiányozni. Hiszen minden nap velem volt, és apaságból jeles. És szerintem férjnek is az volt, épp ezért rázott meg ennyire a válás.

- Bejöhetek? -kérdeztem, miután kopogtam az ajtón.

- Persze szépségem, gyere -invitált beljebb. Beléptem, majd helyet foglaltam az ágyon, ahol éppen pakolt.

Már épp cibzárolta volna a bőröndjét, amikor eszébe jutott valami. Kinyitotta az éjjeli szekrényt, majd kivett belőle valamit, és bele helyezte a bőröndbe.

Egy családi kép volt az.

- Nagyon fogsz hiányozni, ugye tudod? -kérdezem, és próbálom visszatartani a könnyeim.

- Te is nekem. Ígérem, hogy amint lesz elég pénzem vissza költözöm a városba és felváltva aludhatsz, hol nálam, hol anyádnál. De addig is bármikor amikor szeretnél, eljöhetsz hozzám és a nagyiékhoz. Vagy ha esetleg meggondoltad magad, és velem szeretnél jönni akkor.... -feleli, de mielőtt még befejezné a mondatot, én félbe szakítom.

Szeretni nem bűnWhere stories live. Discover now