Szeretni nem bűn

23.fejezet

A további órák elég jól telltek.
Suli után úgy döntöttünk Tiffany-val, hogy gyalog megyünk haza.

-Na és, hogy állsz a munka kereséssel? -érdeklődik Tiff.

-Elég rosszúl! -mondom szomorkásan.
-Nem tudsz ajánlani valami munkát?

-Sajnos nem. -feleli.
-Na és mi van azzal a csávóval aki segített munkát szerezni neked?
Hogy is hívják?! Larry?

-Luke -javítom ki. Még csak nem is hasonlít arra amit ő mondott.
-De ott sem lenne jó ötlet dolgoznom!

-Na és miért nem? -kérdezi.

-Nick tudod...már meséltem mi történt.

-Na és ha Nick azt mondja, hogy ne dolgozz ott, akkor te hallgatsz rá?!
Mi történt a barinőmmel? Mióta hallgatsz te rá? Új kiszemelt van, hm? Már Nick a befutó? -huzogatja fel le a szemöldökét.

-Mi?! Nem! -tiltakozom egyből.
-De igazad van, attól még, hogy Nick-nek nem tetszik, attól én még dolgozhatok ott! Sőt, most úgyis útba esik, és be is megyek meg érdeklődni, hogy meg van e még a munka. -határozom el magam.

Csak sétálunk és sétálunk, majd végre elérünk a kávézóig.
Nagyon remélem, hogy meg van még a munka.
Mert nagyon szeretnék dolgozni.

-Megvársz? -fordulok Tiff felé.
Ő erre bólint, én pedig belépek az ajtón.

Elég sokan vannak..

Szememmel Luke-ot keresem.
Pár perc alatt megtalálom, hiába vannak ilyen sokan.
Ő is hamar észre vesz engem.
Kezemmel intek neki, hogy jöjjön ide, majd el is kezd sétálni felém.

-Szia! Adhatok valamit? -kérdezi szárazon.

Haragszik. Pedig nincs oka rá!

-Beszélni szeretnék veled! -mondom, majd egy lépést közelebb lépek.
És elmosolyodom biztatóul.

-A barátod nem hiszem, hogy örülne neki! -mondja, majd oldalra fordul. Kerüli a szemkontaktust.

-Figyelj, sajnálom amit Nick csinált a mútkor, ő csak... -mondom, ám nem tudom befejezni, mivel közbe szól.

-Ő csak védte ami az övé... -itt rám mutat- Értem én! -teszi zsebre kezeit. Erre csak bólintok.

Mégis mi mást mondhatnék?!

-Most, hogy ezt megbeszéltük, szeretnék kérdezni valamit. -veszek egy nagy levegőt.
-Meg van még az állás?

-Miért? Csak nem itt akarsz dolgozni? -kérdezi.
Én pedig bólintok.
-Sajnálom, de már nincs. A tegnap vettünk fel valakit. -mondja mire elszomorodom.

-Kár. Hát azért köszi. -mondom majd távozom.

-Na? -kérdezi Tiff mikor már kiérek az ajón. Szomorkásan magrázom a fejem, ő pedig ebből is rájött, hogy nem kaptam meg az állást.

-Sose lesz munkám! -szomorodom el mégjobban.

-De lesz! Nézd, pár nap és dolgozni fogsz igérem! -mondja biztatóan.

Hát az igéretét sajnos nem tudta megtartani, mivel azóta eltellt már három nap, és még nincs munkám.

Most is épp a nappaliban ülök és telefonomon nézegetem az állás ajánlatokat.
De eddig egyik sem tetszik...

-Mit csinálsz? -huppan le mellém a kanapéra Nick.

-Munkát keresek!

-Ha nem öntötted volna le Rebekát most lenne munkád! -mondja, de egyből elhallgat mikor rá nézek csúnyán.
-Keresek én neked munkát! -kezdi el pár perc múlva. És persze vigyorog.